Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés felsőházának UO. ülése dorn, hogy 60%-os sertésvész dühöngött az utóbbi. években. Most ott állunk, hogy igen sok kisgazda pénzért venne sertést, de nincs sertés. Ennek következtében nem tud eleget tenni adókötelezettségének és családjának sem tud semmit beszerezni a mostani körülmények között. Nagyon kérném a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy ha már hozott áldozatokat a búzatermelésnél éj több mindennél, akkor tegye olcsóbbá és hozzáférhetőbbé a sertésvész elleni szimultán oltáshoz szükséges anyagot is, a cselédnek, munkásnak és törpebirtokosnak bocsássa rendelkezésére olcsóbban, esetleg mindjárt, segítségképpen is. A kisgazdának, a középbirtokosnak és a munkásnak belekerül a szimultán oltás 100 kilós sertést véve 15-^-16 pengőbe, az Orbánénál pedig belekerül .1 pengő, 1 pengő 50 fillérbe. Tegye ezt az oltóanyagot olcsóbbá a kormány, hogy a kisgazda legalább 40 kilós súlyban oltathasson, mert ha 40 kilós súlyban oltathat, ez körülbelül 4—5 pengőbe kerül. Ezt kötelezővé kellene tenni. A sertéstenyésztés nemcsak a kisembernek, hanem a nemzetgazdaságnak is érdeke és a sertés valamennyiünk számára közszükségleti cikk. Rá kell még térnem a falusi élettel kapcsolatban a selyemtenyésztésre is. Erről a felsőházban nem be zéltek. A selyemtenyésztés ott, ahol be van vezetve, májusban, júniusban bi-*" zonyos mértékű keresethez juttatja a munkásokat, a törpe- és a kisgazdákat Minthogy a selyemtenyésztés először honvédelmi szempontból fontos termelési ág, másodszor különösen a kisemberek hasznothajtó foglalkozása, kérem a miniszter urat, hogy emelje fel legalább a napibér mértékére a gubók beváltási árát. Most ugyan az 1941. termelési évre 1 pengő 60 fillérről 2 pengőre emelte fel, mivel azonban Olaszországban 3 pengő 60-at fizetnek, kérem, hogy most, amikor a munkabérek emelkedtek, emelje fel 2-50—2'60 pengőre hogy ezzel is segítse a falu népét. Kérnem kell az iparügyi miniszter urat, tegye lehetővé, hogy azokban a falvakban, ahol megmaradtak a sertések és ahol most fognak öletni, azt a zsíranyagot, amit aszszonyaink innen-onnan összekanalaznak és különben kidobnának vagy a kutya enné meg, szappanfőzésre felhasználhassák. Ezt ugyanis ma nem tehetik meg, mert a lugkőt kivonták a forgalomból. Azt mondják, szappanhiány van. De ha azoknak a falusi kis exisztenciáknak azért a szappanért, amit maguk is el tudnak készíteni, a boltba kell menniök, a szappianhiány még nagyobb lesz. Kérem, hogy legalább erre az időre a szappanfőzést, ha megszorítással is, engedélyezze. Tovább megyek, mert azt mondottam, hogy falusi dolgokkal fogok foglalkozni. Nem akarok arról beszélni, hogy a falun egy személy egy hónapira 30 deka cukrot kap, mert azt mondtják rá — amint ezt hallottam — hogy a falun van tej és van egy kis szalonna. Ha azonban a zsírjegyet nálunk is bevezetik, lehet, hogy a szalonnát is elveszik és az sem les2. A falun rendszerint olyankor van egy kis mozgás, ha lakodalmat tartanak vagy a rokonságban gyerek születik s ilyenkor vendégül látják a rokonságot. Szóval, ha valaki lakodalmat akarna tartani vagy paszitát és több cukorra volna szükség, azt mondják neki, kapsz akkor, ha a vendéglőben készítteted el. Ha az a falusi asszony megszokott fogyasztásán felül lakodalom v agy egyéb jogcíme« 19 W. évi december hó 18-án, szerdán. 145 kapna 1—2—3 kilóval több cukrot, mint amennyit a fejadag kitenne és maga láthatná el vendégeit, nem kerülne annyiba, mint akkor, ha vendéglőben kell elkészítenie* ahol külön kell fizetni azért, hogy elkészítik. Ez csak egy picike porszem, mégis kérem a miniszter urat, hogy a magyar falu lakossága érdekében a kiadott rendeletet vonja vissza és ha a községi elöljáróság igazolja, hogy annál a családnál ünnepély van, akkor tegyék lehetővé, hogy a fejadagon felül kapott cukorból maga odahaza készíthesse el azt, amit különben a vendéglőben vagy a cukrászdában kellene elkészíttetnie. Mélyen t. Felsőház! Szabó János igen t. felsőházi tag úr, aki az erdélyi munkásságnak egyik képviselője, nagyon szépen mutatott reá az összetartásra és én is csak annyit akarok mondani, hogy az összetartásban van az erő és az összetartás hozza meg a magyar falunak, az intelligenciának, a szegény munkásnak és a legnagyobb tudósnak a boldogságot. Fogjunk össze ezekhen a nehéz napokban és talán virrad ránk egy jobb és szebb, boldogabb jövő. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Fodor Jenő ő méltósága! Fodor Jenő: Ngyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Végtelenül örülök annak, hogy a belügyminiszter úr ő excellenciája éppen bejött az ülésterembe, mert volna hozzá egy tiszteletteljes kérésem a visszacsatolt felvidéki, felsőmagyarországi gazdák nevében. Azonban nem ezzel kezdem. Mélyen t. Felsőház! A gazdasági életben a jelszavak hangoztatása, a jelszavak bedobása sokszor nem egészen szerencsés dolog. Emlékezzünk vissza* az első világháború idejében a több termelés jelszavát hangoztatták, később kisült, hogy ez nem jó jelszó, hanem a minőségi többtermelést kell e helyett alkalmazni. Most állandóan az irányított gazdálkodásról, a tervszerű gazdálkodásról hallunk és talán beszélünk is. Felvetem a kérdést, nem vol ma-e jobb ezek helyett a jelszavak helyett inkább az észszerű gazdálkodás kifejezést használni? Mélyen i Felsőház! Mi a eseh-szlovák uralom alatt már több évvel ezelőtt találkoztunk az irányított vagy tervszerű gazdálkodással. Az akkori kritikák alkalmával beszédemben többször leszegeztem azt, hogy a tervszerű vagy irányított gazdálkodásnak két előfeltétele van. Először az, hogy szakszerűen legyen végrehajtva, másodszor, hogy kizárassék belőle a protekcionizmus. A szakszerűség alatt én nemcsak azt értem, hogy a klimatikus és> időjárási viszonyoknak r

megfelelően irányítsuk a termelést, hanem én a szakszerűség alatt a sokat hangoztatott pénzügyi alátámasztást, vagyis helyesebben árpolitikát is értem. Mert méltóztassanak nekem megengedni, már az is baj, ha a földmívelésügyi miniszter úrnak vitába kell szállnia vagy harcolnia kell a pénzügyminiszterrel például a cukorrépa árának megállapítása kérdéséiben. Az sem egészen helyes, hogy a földmívelésügyi miniszternek fel kell vennie a harcot a 'honvédelmi : miniszterrel, hogy a gyapjú ára, mondjuk, magasabban legyen megállapítva, Méltóztassanak meggyőződve lenni' hogy ezekből a harcokból sohasem a szakminiszter fog kikerülni győztesen, pedig a szakminiszter van hivatva megállaoítani azt, ho^y hol van itt az igazság. Protekcionizmus alatt nem azt értem, hoar esryes embereket, e^ves egyedeket protezsáljanak, bariéin az is protekcioniz-