Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés felsőházának £0. ülése Ez a szempont volt mérvadó mindazokra nézve, akik ezt a tárgyalást irányították és lefolytatták. Egyhangúlag- megállapodván tehát a követelések anyagára nézve magunk között és a magyar párt uraival, ugyanaznap délután, vagyis január 14-én megállapodás jött létre közöttünk és a román kormány meghatalmazottja között, csupán néhány kérdés maradt fenn, amelyet a megbízott fenntartott Calinescu helyettes miniszterelnök döntésének. Ez utóbbi kérdések is január 17-én kielégítő megoldást nyertek. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) K napon tehát dr. gróf Bethlen György, Gyárfás Elemér, Szász Pál és én aláírtuk a befejező okiratot. Ebben kimondatik (olvassa): »Azzal szemben, hogy a magyarság testületileg lép be a Frontba és annak választójog gyakorlására alakuló foglalkozási ágaiba, osztályaiba, de annak biztosításával, bogy a Front keretében mint önálló magyar tagozat jut politikai szerepléshez, kimondatik, hogy a kormány elismeri a magyarság jogát arra, hogy kulturális, gazdasági és szociális céljainak szolgálatára külön társadalmi szervezetet létesítsen, illetve tarthasson fenn

% melybe minden eddig létező vagy ezután létesítendő magyar egyesület beletartozik.« Az itt megjelölt társadalmi szervezet engedélyezése volt számunkra a legértékesebb vívmány. Nyilvánvaló ugyanis, hogy^ egy fasiszta rendszerű parlamentben az a néhány kisebbségi képviselő, aki tagja lehet a törvényhozásnak, csupán sérelmek gyakori előadásához, vagy a bizottságokban .való tevékenységhez és befolyásoláshoz tuo: jutni, ott is nagyon mérsékelt mérvben. A népi szervezet azonban széles lehetőségeket ad. Hiszen előttünk állott a romániai Deutsche Volksgemeinschaft hatalmas organizációja, amelynek mintájára a magunk népét is megszervezhetjük a magunk védelmére. Szervezhetünk egy olyan orgánumot amely fennállhat és mindennel dacolhat éppen társadalmi jellegénél fogva. Ennek létesülésével az erdélyi magyarságnak régi vágya teljesült, ugyanis föléledhetett az az intézmény, amelyet még 1921-ben báró Jósika Sámuel indított meg »Magyar Szövetség« nevezet alatt, amely ugyanezt a gondolatkört és munkakört ölelte fel, de amelyet folytonos ideiglenes betiltások és akadályozások után rövidesen véglegesen is betiltottak. Létesülhetett egy olyan szervezet, amely minden magyart immár jogosan képviselhet s amelynek keretébe a még meglevő, vagy ezután létesítendő minden magyar egyesülés jogosan beletartozik. Az egyességi okiratban tehát az erdélyi magyarság népi egyéniségét ismerték^ el. A uépközösség jnin elének fölötti fontosságát Jakablfy Elemér, a kisebbségi törvényhozás legnagyobb szakértője már a tárgyalások rendjén kidomborította és minden más vívmánynál nagyobbként jellemezte. Ahogyan mondottam, a magyar nép közösség engedélyezése a román kormány részéről ellenszolgáltatás jellegével Ibírt, Engedélyezésével az egyesség aláíróira ráhárult az a feladat, hogy a magyarságot a Frontba való belépésre felszólítsák. Az aláírás délutánján pedig a tárgyaló kormánybiztos úr kijelentette, hogy olyan egyénnek, olyan személynek, aki a múltban politikai szelepet játszott! a Magyar Nép1940. évi december hó 18-án, szerdJán. 131 közösség vezetésére felhatalmazást a kormány neon adhat, tekintettel arra, hogy ragaszkodnia kell a Népközöisségnek kizárólagosan társadalmi jellegéhez. Az egyesééig aláírói együttesen, egyhangúlag elfogadták, hogy a felhatalmazás nekem adassék ki. Másnap átvettem az arról szóló okiratot. Szövege teljesen azonos azzal a szöveggel, amelyet a német népközösség elnökének, Fabritius Fritzmek adott ki a kormány. A megegyezés folyományaként felszólítottuk tehát a népet a beiratkozásra, mégpedig olyan szöveggel, amelyben a megállapodásnak okiratát is közöltük. A beiratkozásoki rendben folytak le és egységesen mentek végbe, a magyarok számára külön lajstromokkal, amelyeknek ellenőrzését magunknak kikötöttük és azokat mindenütt meg is szereztük. Ilyen módon a magyarságnak elég tökéletes katasztere jutott kezünkhöz. Közben a február 17-i értekezlet, ahol minden vidék vezető egyéniségei igen számosan, a magyar pártbéli vezetők is resztvettek, Gyárfás Elemér javaslatára egyhangúlag elfogadta azt a névsort, amelyet a magyar népközö^ég ideiglenes vezetése iránt éléibe terjesztettünk, valamint elfogadta a szervezés iránti vázlatot és programmot. Immár belefoghattunk a szervezés munkájába. Eza munka némely vonatkozásban, természeténél fogva, különbözött attól, amelyet a Magyar Párt végzett. Ugyanis a Magyar Párt az előző parlamentáris rendszernek megfelelően a ' parlamenten belül nyilvános beszédek útján, sérelmek gyakori előadásával az orvoslás, sürgetésével, nagyobbrészt gravaminális politikát folytatott, és ezt bizonyára helyesen is tette, míg a nép szervezése terén éppen politikai beállítottsága folytán súlyosan akadályozva volt. Nekünk azonban a változott viszonyoknál fogva éppen a szervezésre kellett a fősúlyt fektetnünk, egész munkánkat erre koncentrálnunk, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a parlamenti szereplés nem sok eredménnyel kecsegtet, tehát erre kellett koncentrálnunk munkánkat és ennek zavartalan teljesítését kellett biztosítanunk addig, ameddig a január 17-i megegyezés enyhébb légköre ideig-óráig fennállt. Beszédek tartására nagy nyilvánosság előtt alkalmunk úgysem volt. Aa ostromállapot és a szigorított katonai cenzúra még a sajtópropagandát is úgyszólván lehetetlenné tette. Ebben az irányban a képviselőválasztások után sem változott a helyzet. A választások 1939 június 1-én és 2-án folytak le. A választásokat megelőzően a magyar vidékek véleményezése alapján megállapodtunk a jelöltek névsorában, akiknek beillesztését a hivatalosan megválasztandók névsorába Bukaresten keresztül tuduk vinni, mint a Front magyar tagozatának jelöltjeit. Hogy jelöléseink valóban megfeleltek a magyarság bizalmának, mi sem bizonyítja jobban, mint a leadott szavazatok aranyszáma. Legyen szabad néhány adatot példaképpen felemlítenem a leglényegesebb magyar vidékekről. Ha szembeállítom az 1937-i választás adatait az 1939-es választás adataival, akkor a következő eredményeket kapjuk. A szavazatra jogosultak közül Csíkban 1937-ben leszavazott a választók 55'4%-a, 1939-ben 875%-a, Udvarhelyben 1937-ben 631%, 1939-ben 89'2%, Háromszékben 1937-ben 634^, 1939-ben 802%. Ezekből az adatokból megállapítható tehát, hogy a magyar választók részvételének arány-