Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-40
126 Az országgyűlés felsőházának JpO, tílé »okom vagonba rakva 78-as íajsúll.yal 21.50 pengőben maximálták. Mármost egy kisebb termelő 150 mázsát nem tud, szállítani, mint ahogy ez ki van kötve. 78 kg-os fajsúlyú búza pedig ebben az évbenj nagyon kevés helyen volt az országiban, mert a búzát csak későn lehetett betakarítani, későn lehetett elcsépelni igaerő híján. A nagy esőzések, a folytonos megázás és ismételt szárítás folytán a búza fajsúlya leesett, minősége leromlott, ennélfogva az átvevők nagyon sokszor egészen önkényesen fajsúly, minőség, vagónlbarakás, mérlegdíj címén nagyon sokat levonnak, úgyhogy a vidéken a gazda, imint azt hiszem, méltóztattak személyesen is tapasztalni, nem 21.50 pengőt, hanem sokszor csak 19 pengőt kap. A könnyű fajsúlyú, a gyenge minőségű búza pedig, amilyen: nagyon sok van ma az országban, nem értékesült úgy, hogy azt eladhatta volna a gazda, hanem nagyon sokszor feletette, mert a búza mellékterménye, a korpa, sokszor drágább volt, különösen kicsiben, mint a gyengébb fajsúlyú búza. Így a gazda abba a helyzetbe jutott, hogy nem tudja, nem képes folyton emelkedő közterheit viselni, hiszen azok annyi címen vettetnek irá ki, hogy én nem hiszem, hogy volna gazda, aki tudná, hogy hányféle címen fizet raa adót. A folyton, hihetetlen módon emelkedő munkabéreket, a különféle terhekhez való hozzájárulást nem bírja, ehhez) legalább is 35 pengős Ibúzaár kellene. Azt látjuk, hogy a búza kivételével a legtöbb termény ára csak addig maxiimáit ár, amíg az illető termény a gazda kezén van, (Ügy van! Ügy van!) mihelyt onnan kikerül, azonnal a maximális áron ! felül keresi és találja is meg illegitim, gazdáját. Vegyük például a takarmányárpát. Ennek az árát, 20 pengőben maximálták, .amihez a későbbi hónapokban néhány fillér hozzátétele engedélyeztetett, de ma 25 pengőn alul takarmányárpát nem kapni. Ugyanez a helyzet a rozsnál is, sőt azt egyáltalán lehetetlen ma megkapni. De klasszikus példája az igazságtalan maximálásnak a borsókérdés is. Másfél évvel ezelőtt — ha jól emlékszem —' csépléskor maximálták a borsó árát és a gazda kénytelen volt terményét 17—18 pengőért adni el. Később aztán ezt feloldották, úgyhogy amikor tavasszal a gazda szerződött az egyes szövetkezetekkel és vállalkozásokkal a. külföld számára való termelésre, ugyanezt a borsót 70—80 pengőért kellett megvennie. A borsó ára ma is 40 pengőben van maximálva, de elfelejtették a hántolt borsó árát maximálni és érte 1—1.20 pengőt kell fizetnie a fogyasztónak, holott a termelői csak 40 pengőt kapott mázsájáért. De így megy ez minden vonalon. Az előttem szólott felsőházi tagtársaim feliemlítették a cukorrépa kérdését és a gyapjú kérdését. Nagyon helyesen, számokkal indokolva tárgyalták ezeket a kérdéseket. Én, a gyapjúkérdés tekintetében csak egy problémával foglalkozóim. Talán a miniszter úr ő excellenciájá felvilágosítást tud adni rá Gyapjútermelésünk nagy csökkenése folytán — úgy tudom 29% volt — nem volt elég ez a gyapjú, s ezért külföldről kellett igen nagy áron megvásárolnunk a hiányzó mennyiséget, talán kétszeresén annak az árnak, amelyet a gazda itt kap aí gyapjúért. Ilyen elhibázot intézkedésekkel lehetetlenné tesszük a mezőgazdaságot és emellett óriási kiadásokat okozunk az államnak is. Igen nagy mértékben csökkent juh- és szárvasraarhatenyésztésünk is. Itt seim akarok ie 19 W, évi december hó 18-án, szerdán. I számadatokkal dolgozni, hiszen ezt már megtették előttem felszólalt igen t. felsőházi tagtársaim, esak arra szeretnék rámutatni, hogy amellett, hogy ilyen csökkenés következett be és nem tudunk eleget termelni az említett cikkekből, még az az óriási hátrány iis előáll, hogy az állatállomány csökkenése folytán sokkal kevesebb lesz az istállótrágya, ami pedig sok éven keresztül fog kihatni a föld termőere jiére és ennek folytán természetesen a termés mennyiségére is. 1 Sokan kiterjeszkedtek a hízósertés kérdésére, én is rá akarok térni röviden erre a problémára. Ha egy gazda a kiadott rendeleteket tiszteletben 'akarja tartani és ceruzát vesz a kezébe, azt fogja látni, hogy neki lehetetlen hizlalnia, mert ráfizet, ennélfogva csak azok a gazdák hizlalhatnak, akik kevésbbé skrupulóziisak és azt hiszik, hogy a hízlalási költségek 1 megtérítésével a maximális áron felül fogják tudni eladni hízóikat. Erre igen érdekes esetet hallottam, hogyan játsszák ki nagyon sokszor a maximális árat a hízósertésnél. Egy nagyon megbízható gazda egy vasútállomáson körülnézett és látta, hoigy ott nagymennyiségű hízót vagoniroznak be. Kérdi a vevőtől, mennyiért vették. A vevő azt feleli: maximális áron. De látott a gazda ott még két lovat is, amely szintén vagonirozásra várt. Két gyengébb minőségű ló volt, érhetett körülbelül ezer pengőt. Ezt is megvették? — kérdi. — Igen. — Menynyiért vették meg? — Ötezer pengőért. Tehát itt rekompenzálja magát az, aki maximális áron felül akarja eladni termeivényeit. Minden vonalon ugyanez történik. Én mindenféle maximálásnak elvi ellensége vagyok. Elég lenne annyit mondani, hogy ha valaki nem elégszik meg munkájának és befektetésének megfelelő árakkal, hanem uzso' rázik, arra a legszigorúbb, könyörtelen hatósági megtorlás vár. De, ha már mégis szükségesnek Latsaik a mai viszonyok között a maximálás, abban az esetben legyen az igazságos, ne pedig olyan, hogy a mezőgazdaság' termelési árát se kapja^ meg cikkeiért, míg az ipari cikkek 50— 80, sőt száz százalékkal emelkednek, éppen azok, amelyekre nélkülözhetetlenül, mindennap szüksége van a termeléshez a gazdának. Erre nézve én csak néhány adatot vagyok bátor felemlíteni és pedig ezeket: az adómentes petróleum alapára 1938-ban 21 pengő 66 fillér volt, ehhez felár jött 1940 júniusától 14 pengői 80) fillér, ma azonban csak benzinnel kevert adómentest petróleum van, amelynek alapára 23penigő 65 fillér, s ehhez jön 14 pengő 65 fillér felár. De éppen a legfontosabb időkben, amikor a traktorokhoz petróleum kellett, a vetés idején egyáltalán nem lehetett adómentes petróleumot kapni. A világító petróleum ára 1938. augusztusában 36 fillér volt, 1940 júniusától 51 fillér. A szén árában szeptember óta mintegy 23%-os emelkedés van. A zsák ára 1940 elejétől körülbelül 90%-kai emelkedett, a textil- és ruhaanyagok ára 1938 óta 60—70% áremelkedést mutat, a parasztember ruházata pedig 80%-os... (Mészáros István: Százszázalékos!) sőt száz százalékos áremelkedést mutat, a csizmája 20 pengőről 45 pengőre drágult. .De egy igen érdekes adatot hozott fel erre nézve Baskay felsőházi tag úr, aki hivatkozott arra, hogy 1913-ban egy köbméter épületfáért 201 kg búzát, vagy 31 kg élősertést kellett adni, ma pedig vagy 491 kg búzát, vagy 63 kg élő s értést. A földműves a jobb gyapjúszövetből készült ruháért akkor adott 156 kg búzát, vágy
