Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

112 Az országgyűlés felsőházának 39. üli mert a hazai gyapjúipamak éppen ezekre van szüksége. En ezt teljes mértékben el ais isme­rem, és ennek lebonyolítására és arra, hogy Erdélyben az ottlévő birkaállomány megmen­tessék és annak egy része ne hajtassék át a határon túl, egy intervenciós vásárlást is meg­indítottam és az egyes megyékben megfelelő összeget bocsátottam a közigazgatási hatóság rendelkezésére, hogy ezeket a birkákat vásá­rolják fel. Baskay ő méltósága imég a repülőtereknek birkával való legeltetésére hívta fel figyelme­met. Erre vonatkozólag nekem gyakorlati ta­pasztalatom nincs, de ha azt méltóztatott mon­dani, hogy külföldön ez megfelel és bevált, ta­lán a budaörsi repülőtér területét, amely úgyis annyira süppedékes, ezzel a legeltetéssel bizo­nyos mértékben le lehet tapostatni. À kérdést tanulmányozás tárgyává fogom tenni, (vitéz Baskay Gyula: Katonai gyakorlóterek!) Még egy másik kérdést ig szeretnék itt megemlíteni. Baskay igen t. felsőházi tag úr említette, hogy mintegy száz vagy talán száz­húsz olyan idős gazdatiszt van, akiket a gaz­datiszti nyugdíjtörvény alapján már nem le­hetett biztosítani, minthogy a 65 éves életkort már akkor túlhaladták, és azt kérte, hogy én az pmbi. munkavállalói öregségi biztosítási ágának terhére segélyezzem őket. Részint a gazdatiszti nyugdíjtörvény, részint az öregségi biztosítási törvény megállapítja, hogy én eze­ket az összegeket mire fordíthatom. Törvényes lehetőség itt nincsen az említett segélyezésre. Addig is azonban, amíg a költségvetésben erre esetleg megfelelő összeget tudok felvenni, —­amennyiben az Ombi. munkavállalói baleseti biztosítási ágában feleslegek mutatkoznak — a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete részére esetről-esetre, úgy, hogy ez nem preiu­dikál a jövőre, segélyt fogok tudni adni. Azt hiszem, ebben az évben mintegy 10.000 pengőt — sajnos, nem annyit, amennyit az igen t. fel­sőházi tag úr kért — rendelkezésére fogok tudni bocsátani. Rá kell mutatnom arra, — és ezt az igen t. felsőházi tag úr is említette beszédében — hogy az őszi vetések az esőzések és az árvíz következtében nagymértékben csökkentek, gon­doskodni kell tehát arról, hogy kenyérellátá­sunk pro futuro, a jövő esztendőben is bizto­sítva legyen. Erre alkalmasnak látszik első­sorban a meglévő búza- és rozs vetélek péti sóval való beszúrása. Az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívom erre. Most úory sincsen le­hetőség a péti só exoortjára. amellett most első­sorban a belső ellátás, a belsői termelés fokozása a fontos, felhívtam tehát a miniszter úr fi­gyelmét arra, hofrv teljes kapacitással dolgoz­zék a péti gyár. Körülbelül 1800 vágón néti só áll rendelkezésre és a tél folyamán körülbelül ugyanennyi mennyiséget lehet majd gyártani. Az én elgondolásom az, hogy valamely akció keretében a búzavetés megjavítására olcsób­ban» megfelelő áron juttatunk majd péti sót. hogy az elmaradt vetésterületet a termséhozam fokozásával tudjuk bizonyos mértékben egali­zálni. (Helyeslés.) Egy másik kérdés is kapcsolatos ezzel. A befutott jelentések szerint mintegv húsz szá­zalék az a terület, amely az idei búzavetésből az elemi csapások, az árvíz, az időjárás és a mostani korai fagy következtében . . . (Felkiál­tások; Több! Sokkal több!) Eervelőre a befu­tott jelentések szerint ennyi. Lehet, ho,<?v több lesz. (Farkasfalvi farkas Géza: A felső me­szekben sokkal több!) Még uera futott be e 19 W. évi december hó 17-én, kedden. minden megyéből a jelentéi. Sajnos, lehet, hog^ több lesz, akkor annál rosszabb a helyzet és annál nagyobb gondot kell fordítanunk a kér­dés megoldására. (Ügy va! Ügy van!) Gondos­kodnunk kell tehát erről is. Ha másképpen nem megy, mint az igen t. felsőházi tag úr U mondotta, januárban megvan a lehetőség fa­gyasztott búzát vetni, azzal az orosz eljárással, amelyet Oroszországban próbáltak ki és amely itt igen jól bevált; de ha ez nem megy, akkor annak ellenére, hogy a magyar gazda azt mondja, »tavaszbúza ravasz búza«, a tavaszbú­zának bizonyos mértékű premizálásával lehet a tavaszbúza-termelést fejleszteni és fokozni. Bi­zonyos mennyiségű ilyen vetőmag rendelke­zésre áll a belföldön is, de gondoskodni kívá­nok arról, hogyha ez a terv megvalósulhat, külföldről is hozzunk be tavaszbúzát. Nem igé­nyes tavaszbúzát, tehát nem lehet a német ta­vaszbúzára gondolni, amelynek az igényessége sokkal nagyobb, mint amit a magyar föld el­bír, hanem esetleg Galíciából behozott tavasz­búzát lehetne használni, ahol a föld termőereje körülbelül ugyanolyan, mint a magyar földe; ennek behozatalával lehetne a helyzeten segí­teni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az a baj, hogy nincs őszi szántás!) Sajnos, ezt tudom, de ez a bekövetkezett fagy vis major, ezen segíteni nem lehet. Most olyan remedienseket, olyan eszközöket kell keresni és találni, amelyekkel ezeken az elemi csapásokon, ezeken a katasz­trófákon át tudjuk vezetni az országot és ezzel magát a gazdatársadalmat is. Szluha Aladár igen t. felsőházi tag úr meg arra is felhívta a figyelmemet, hogy a kuko­ricamoly-kártétel már az idei évben igen nagy volt. Gondoskodtam arról, hogy a jövőévben a pusztítások csökkenjenek: részint a gazdasági felügyelőkkel, részint a körzeti növényegészség­ügyi felügyelőkkel fogom ellenőriztetni, hogy május l-e vagy április l-e után a kukorica­szárkészletek de facto elhasználtassanak vagy földeitessenek be. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy különösen Erdélyre kell etekintetben nagy gondot fordítanunk, mert ott a kártétel már az idén igen nagy volt. Erdélyben egyes vidékeken az a szokás, hogy a kukoricát nem a tövénél vágják el, hanem sokkal magasabban, tehát a kukoricamoly petéje bennmarad a szár­ban. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a ku­koricamoly irtását Erdélyben is nagyobb mér­tékben keresztülvigyék. . Báró Fiáth, gróf Apponyi és Örffy^ felső­házi tag urak a Sió-csatorna hajózhatóvá téte­lére hívták fel figyelmemet, mondván, hogy ez már régen is kormányprogram volt és hogy ennek a megvalósítása már ige sürgős. Tudom, hogy 1938-ban a tervek már elkészültek, de kö­rülbelül 3,8DO.O0O pengőbe került volna e csa­torna első részletének építési költsége. Sajnos, az idei költségvetésbe ezt nem lehetett felvenni, mert sokkal nagyobb jelentőséggel bír a Duna gönyűi szakaszának a kiméi yítése, mert pél­dául a tavalyelőtti évben, amidőn a nyári hó­napokban meglehetősen száraz időjárás követ­kezett be, nagyobb uszályok már nem tudtak közlekedni, nem tudták nyugat felé a magyar áruforgalmat lebonyolítani. De ha most nem is vettük fel ezt a tételt, ez nem jelenti azt, hogy a Sió-csatorna hajózhatóvá tétele nem fog megoldódni, azonban elsőbbséggel bír a dunai hajózási kérdések megoldása. A Sió­csatorna ügyét is — amint a képviselőházban adott válaszomban is mondottam ~ felszínen * tartom é? a megoldás részlete? kimunjkálása

Next

/
Oldalképek
Tartalom