Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

Az országgyűlés felsőházának IS. ülése tartom teljesen igazságosnak azt a kritikát, bogy a kormány gyors tempóban, nem várva be^ az előbbi törvények hatását, most ismét előállt egy földbirtokreformjavaslattal. Azzal tisztában kell lennünk, hogy az agrárproblémát egy törvénnyel megoldani nem lehet. Helyesen cselekedett tehát a kormány, amikor a mostani földbirtokreformiavaslattal állt elő, mert fokozatosan akarja elérni azt, amit egy törvéunvel, amin-t mondottam — elérni úgysem lehet. Nem tartom azonban igazságosnak azt a felfogást «cin, amellyel ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával találkoztunk, hogy a háború előtti időkben a kormányok egyáltalában nem foglalkoztak birtokpolitikával. Ez nem felel meg egészen a tényeknek, hiszen a kiegyezési törvény meghozatala után a megszűnt jobbágyi viszony következtében a sok hűbéri jellegű jobbágyi birtokviszony likvidálása mind a régi kormányok feladata volt. Utalok továbbá arra, hogy a kiegyezés után az első igazságügyminiszter, Horváth Boldizsár már 1870-ben készített egy törvényjavaslatot a telepítvénvekről. s ennek eredménye lett az 1873:XXII. te. Ezen kívül törvényjavaslatot dolgozott ki a bérfrldekről és az udvarkerti birtokokról, ez a két törvényjavaslat azonban nem emelkedett törvényerőre. Majd iött a Darányi-féle éra. Darányi Tgnáe kezdeményezésére mesrhozatott a telepítésről szóló 1894:V. te. és egyáltalán igen sok törvényhozási intézkedés történt, és igen sok kormányhatósási intézkedést tett, amely az agrárnemesséfr javára és az agrárkérdés megoldásának elősegítésére szolgált. Igaz, hoiry a háború előtti kormányok olyan radikális törvényjavaslatot, mint az, amely most előttünk fekszik, nem hoztak, de nem is hozhattak, mert az akkori politikai helyzet, az egész politikai irányvezetés egészen más volt: akkor senki sem gondolt arra, hogy valakinek a magántulajdonát ki lehessen sajátítani földbirtokpolitikai célokra. Az akkori kormányok e helyett az alsó néposztályok boldogulását azáltal segítették elő, hogy a nagybirtokok parcellázásánál, kiváltképpen a kötött birtokok parcellázásánál segítőleg nyúltak bele az akcióba és mindenféle kedvezményeket adtak azoknak a kisembereknek, akik ennek a Parcellázásnak következtében földbirtokot szerezhettek. T. Felsőház! A szükségss földterületeket a törvényjavaslat átengedési kényszerrel szerzi meg. Az átengedési kényszer nem kisajátítás. Egészen más a kisajátítás és az átengedési kényszer jogi jellege. Kisajátításról csak ott c beszélhetünk, ahol — hogy a földbirtoknál maradjak — valamely ingatlan bizonyos célok szolgálatára kizárólag vagy pedig elsősorban alkalmas. Minthogy fizikailag tekintve a dolgot, birtokpolitikai célra minden föld alkalmas, itt kisajátításról nincs és nem is lehet szó. Az átengedési kényszer azonban különbözik az úgynevezett megváltástól is, amelyet az 1920. évi törvény írt elő. különbözik azért, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat sokkal precízebben és tüzetesebben határozza meg az átengedés előfeltételeit, mégpedig az ingatlanszerzés módjára, idejére és a tulajdonos kezén lévő nagybirtokok nagyságara való figyelemmel. Az átengedési kényszer tehát mintegy a középső helyet foglalja el a kisajátítás és a megváltás között, de inkább a kisajátítás feló hajlik, noha nem éri el annak nívóját. , A vita során u képviselőházban, a napiFELSÖHAZI NAPLÓ I. 19S9. évi december hó 12-én, kedden. 89 lapokban, a szaklapokban az a kérdés merült fel, hogy elég föld fog-e rendelkezésre állni ahhoz, hogy a törvényjavaslat célkitűzései elérhetők legyenek. Egyesek kifogásolták azt. hogy évenként csak 100.000 katasztrális holdat kell igénybevenni, mások kifogásolták, hogy a törvényjavaslat indokolása szerint csak 1,500.000 katasztrális hold van előirányozva. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a törvényjavaslat 1. §-a a 100.000 katasztrális holdat, mint minimumot állapítja meg, és hallottunk kormánynyilatkozatokat, hallottuk a péuzügyminiszter úr expozéját a képviselőházban, amelyekből meg lehet állapítani, hogy mindjárt az első években sokkal több birtok fog igénybevétetni, sőt a költségvetés egyes tételeiből erre okszerű következtetést is lehet levonni. De bárhogy legyen a dolog, legyen elég az 1,500.000 katasztrális hold, vagy kevés, egyet nem szabad elfelejtenie a törvényhozásnak, és ez az, hogy nem lehet mindenkit földdel kielégíteni. Ennek következtében a kormánynak kötelessége a mezőgazdasági munkások és a földnélküli emberek részére új munkaterületekről gondoskodnia, mert csak így lehet elérni azt, hogy ezek kenyérhez, megelégedéshez és boldogsághoz jussanak. Most, mélyen t. Felsőház, méltóztassék megengedni, hogy néhány jogi megjegyzést tegyek a törvényjavaslatra vonatkozólag. Az első kérdés az, hogy ez a törvényjavaslat sérti-e a magántulajdon érintetlenségét és korlátlanságát, vagy pedig nem! A törvényjavaslat indokolásában az áll, hogy: »A törvényjavaslat a magántulajdon elvi alapján áll«. Ezt elhagyni nem akarja és senkit sem akar megfosztani tulajdonától kellő ellenszolgáltatás nélkül. Ha a háborúelőtti évtizedek szempontjából tekintem azt a kérdést, hogy van-e itt magántulajdonsérelem, vagy nincsen, akkor azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat nagyon mélyen érinti a magántulajdont, viszont ezeu apodiktikus kijelentés folytán arra az álláspontra helyezkedni, hogv tehát ne csináljunk semmit, nagy politikai hiba lenne, mert akkor nem tudnók elérni azokat a nemzeti célokat, amelyeket a kormány kitűzött, mert a megváltozott idők nem hagyják érintetlenül és nyom nélkül az egyes jogintézményeket sem. De nézetem szerint az a nagy kérdés, hogy egy orszáerban hogyan fejlődött a tulajdon, nem ítélhető meg egypár évtized lefolyásából, nekünk a jogtörténelem duktusáu kell végigmennünk évszázadokon keresztül és vizsgálni, hogy Magyarországon a tulaidonjog korlátlansága és sértetlensége meg volt-e, vagy pedig nem? Ha ezt tesszük, azt fogjuk látni, hojzy igen nagy fluktuációkkal találkozunk e téren. Csak arra akarok utalni, hogy az ősiség folytán, amely 1350-ben vette kezdetét és csak az 1848-as törvényhozás után szűnt meg, az ősi birtok forgalma teljesen le volt kötve, mert az elővásárlási jog és az örökösödési jog folytán az ősi birtok tulajdonképpen nem is képezte egyéni tulajdonát a tulajdonosnak, hanem azt úgy fogták fel, hogy az a nemzetség tulajdona, azért a nemzetségi tagok hozzájárulása nélkül iicm lehetett sem eladni, sem elzálogosítani a birtokot és nem lehetett felette végrendeletileg sem intézkedni. Ami pedig a birtokok másik kategóriáját, az úgynevezett donacionális birtokokat illeti, ezek szintén kötött birtokok voltak, mert a donaeionális birtokoknál mindig ki volt kötve a Szent Koronára való visszaháramlás joga, és semmi kétség abban, hogy 21