Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése nak csak 3—4000 tagja van. Ez a tény is azt mutatja tehát, hogy nekünk ezt a kérdési kötelező társadalombiztosítással kell megolda­nunk. Ezt a kérdést annakidején Darányi föld­mivelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága törvényhozásilag meg is oldotta. Sajnos azon­ban, ennek a kérdésnek egy bizonyos része nem oldatott meg és ezt a részletkérdést kí­vánom én tulajdonképpen ezzel a törvényjavas­Jattal a megoldás stádiumába hozni. Igen örü­lök, hogy annakidején mint képviselő a kép­viselőházi padsorokból magam is kértem a löldmívelésügyi kormányzatot, hogy ezt a mezőgazdasági munkásbiztosítást nocsak az aggkorú férfiakra terjessze ki, hanem az öz­vegyekre is és igen örülök, hogy mint föld­mívelésügyi miniszter, most ezt az akkori pro­poziciómat valóra válthatom. Igazságtalannak tartom azt, hogy a mező­gazdasági munkás özvegye ne részesüljön já­radékban, hiszen minden más foglalkozási ág társadalombiztosításában a férj halála után az özvegy félnyugdíjat kap. Igazságtalan tehát, hogy a mezőgazdasági munkásság körében ez ne valósuljon meg. De igazságtalan azért is, mert például, hogy ha egy járulékot fizető me­zőgazdasági munkás, aki 18 éves korától egé­szen 63 éves koráig fizette a járulékát, mond­juk, 63 éves korában meghal, igazságtalan lenne az, hogy akkor az özvegy semmiféle já­radékot ne kaphasson, pedig annakidején együtt takarították meg mindennapi életükben azokat az összegeket, amelyeket a biztosításra fizettek be. (Ügy van! Ügy van!) Az elmondottak világosan bizonyítják, hogy a biztosítást a mezőgazdasági munkás öz­vegyére is ki kell terjeszteni és különösen ma, amikor annyit beszélünk családvédelemről, elsősorban kötelességünk szerény véleményem szerint, hogy a családnak ne csak a fejét, ha­nem az anyját is annakidején megfelelő támo­gatásban, megfelelő özvegyi nyugdíjban része­sítsük. Ez volt az a cél, amelynek érdekében ezt a törvényjavaslatot alkotmányos tárgya­lás végett az igen t. Felsőház elé hoztam. Eddig azt mondottam beszédemben, mé­lyen t. Felsőház, hogy a társadalombiztosítás­ban az özvegyek mindig a fél összegét szokták annak a járadéknak kapni, amit a férjek élvez­nek. Ezzel a törvényjavaslattal egy kivételt statuáltam, mégpedig azoknál, akik az átmeneti intézkedés alapján kapják meg a nyugdíjat Ezek az özvegyek nem fél összeget, amely esef­ben 2 50 pengő lenne, hanem havi 5 pengőt fog­nak kapni. Ez az 5 pengő sem nagy összeg, de ezt az 5 pengőt nem a városi ember szemszö­géből kell nézni, inert ennek az 5 pengőnek faluhelyen nagyobb vásárlóereje van és na­gyobb jelentősége van, mint itt bent a fővá­rosban. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztatnak látni, hogy az özvegyekről itt e törvényjavaslatban gondoskodás történt, de gondoskodás történt bizonyos mértékben arról is, amire Biró Zoltán igen tisztelt felsőházi tag úr hívta fel a figyelmemet, hogy az árván maradt gyermekek támogatása is bizonyos megoldást nyerjen. Méltóztatnak látni, hogy ebben a törvényjavaslatban van egy olyan sza­kasz, amely azt mondja, hogy ha a biztosítás­techniki számítások lehetővé teszik, akkor az olyan özvegyek, akiknek három gyermekük v an és ezek 16 évnél fiatalabbak, megfelelő Syermekneveltetési támogatásban részesül­jenek. , Azt is mondottam, hogy én a biztosítás te­rén és elsősorban a mezőgazdasági biztosítás FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1929. évi december hó 12-én, kedden. 81 terén lépésről-lépésre kívánok haladni. Ez a javaslat ezen a téren mindenesetre egy lé­pés és ha a biztosítástechnikai számítások azt mutatják, hogy itt tovább lehet menni, legyen meggyőződve a mélyen t. Felsőház, hogy akkor nem fogok habozni és egy lépéssel tovább fo­gok menni. (Helyeslés.) Ami már most Mészáros igen tisztelt felső­házi tag úrnak a betegségi biztosításra vonat­kozó kérését illeti, méltóztassék megengedni, bogy erre röviden egy pár .szóval reflektál­jak. A betegségi biztosításnak a mezőgazda­sági munkásságra való kiterjesztését én ma­gam is szükségesnek tartom, de itt előzetes kalkulációkra van szükség. Ezek a kalkulációk folyamatban vannak. A kérdést analizálni kell és a mezőgazdaság teherbíróképessé­géhez képest kell a kérdést megoldani. Méltóz­tatnak látni, hogy már ennek a törvényjavas­latnak törvényerőre emelkedése alkalmával a mezőgazdasági biztosítás terén a földbirtoko­sok terhe az eddigi 18-75%-ról 25%-ra fog fel­emelkedni, az állam hozzájárulása 2 millióval emelkedik és a törvényhatóságok hozzájáru­lása is tetemes összeggel emelkedik. A beteg­ségi biztosításnak további kiterjesztése ter­mészetesen nemcsak a birtokos társadalomra, ha nem az államra is még nagyobb megterhe­lést jelent. Kernelem azonban, hogy a gazda­sági viszonyok javulásával ezt a megterhelést is el fogjuk tudni bírni. Természetesen ennek a premisszája az, hogy a gazdasági helyzet stabil legyen, a terményárak megfelelő nívón stabilizálódjanak és a mezőgazdaság jövedel­mezősége minden körülmények között biztosít­tassék. (Ügy van! Ügy van! T. Felsőház! Méltóztatnak látni, hogy ez a törvényjavaslat a kormányzat szociális érzé­sét tükrözi vissza. Én meg vagyok győződve ;ifelől, hogy bár ezek a juttatások csekélyek, azok az özvegyek, akiknek érdekében ez a tör­vényjavaslat napvilágot látott, érezni fogják, hogy a magyar kormányt és az országgyűlést a munkásság iránti megbecsülés és szeretet hatja át, ezért tisztelettel kérem a törvény­javaslatnak általánosságban és részletekben való elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »az 1938 :XII. te. alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban része­sítéséről« szóló törvényjavaslatot íUtalános­ságban, a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ki­mondom a határozatot, hogy a felsőház a tör­vényjavaslatot általánosságban, a részletes tár­gyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos mó­don először a törvényjavaslat címét és azután szakaszainak sorszámát felolvasni szívesked­jék. Tarányi Ferenc jegyző (felolvassa a tör­vényjavaslat címét és az 1—9. §-ok sorszámát, amelyeket a felsőház hozzászólás nélkül el­1°oaú. ' *„••'/. i j. . T i. • Elnök: Ekként a törvényjavaslat részletei­ben is letárgyaltatvám kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfo­gadott végszerkezetben, igen vagy nemí (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavas­latot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határoza­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom