Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-10

Az országgyűlés felsőházának 10. ülése 1939. évi augusztus hó 18-án, pénteken. 57 hódolásról, majd pedig németellenes hangulat ról számolnak be. A munkások körében mutatkozó nyugtalanságot felfújják és ezekkel a j módszerekkel a kormány belpolitikája iránti bizalmat megingatják, a belső nyugalmat és higgadtságot szabotálják és az ország belső békéjét veszélyeztetik. Nem állítom e rémhírek terjesztőinek mindenkori rosszhiszeműségét, bár bizonyára akadnak ezek közt is olyanok, akik gonosz céljaik elérésének kedvéért legalább is azzal számolnak, hogy a zavarosban halászni fognak. (Egy karig a jobboldalon: Ez bizonyos!) Megdöbenve olvassuk és halljuk, hogy az országban milyen tekintélyromboiás folyik. (Ügy van! a jobboldalon.), hogy nagy és jóhangzású jelszavak mögé bujtatják önző célokra irányuló vágyaikat és azon törekvésüket, hogy a hatalmat kezükbe kaparintsák. Nem ismernek el sem történelmi nagyságot, sem tradíciót, sem jónevelést, sem öregséggel járó tapasztalatot és kiegyenlítettséget. Készek hullákon gázolni át» csakhogy maguk előrejussanak. Elnézést kérek, ha a fejtegetéseim a jelen törvényjavaslat tárgyával szoros összefüggésben látszólag nincsenek, de szerintem igenis vannak. A kormány a jelen törvényjavaslat által kijelölt úton megtalálta az erélyt, hogy a hazafiatlan, sőt hazaáruló törekvéseknek útját állja. (Ügy van! a jobboldalon.) Nézetem szerint egyrészt a rémhíreknek felelőtlen terjesztése, másrészt pedig az ország belsejében nyugtalanságot kelteni alkalmas beszédek, törekvések és cselekvések semmivel sem kisebb mértékben viselik magukon a hazafiatlanságnak és a hazaárulásnak jellegét, mint a síbolás. (Űgy van! a jobboldalon.) Akik a kormánnyal szemben fennálló bizalmat csökkenteni és az ország népében nyugialan-'ágnt. terjeszteni iparkodnak, akik egyes néprétegek elégedetlenségét mesterségesen előidézik és «zítják, a népámítók, akik hazug ígéretekkel félrevezetik a népet, az idegen eszmék propagálói, akik hazaszeretetet színlelnek, de önző céljaikat szolgálják, a defaitisták, a »miesmacherek«, a fontoskodó Kávéházi Konrádok, a felforgató elemek és azoknak csatlósai, a magy

ar ifiúság körében zavart teremteni akarok, a rejtett izgatók és lázítók, akik a fennálló rendet erőszakos módon megváltoztatni markodnak: mindezeket csak egyetlen szóval óhajtom elîntézni: hazaárulók! (ügy van! Ügy van!) Mert ezek némelyikét nyugodt időben talán »Politizálással« felmenteni lehetne, de ilyen politikának a mai válságos időkben heye nincs, (ügy van! Ügy van!) Elnézést kérek azért is, hogy hónapok óta állandóan ezt a kedvenc paripámat nyergelem, de hisz a római Cato is minden beszédét azzal felezte be: ego autem censeo Oartha ginem esse delendam! Éri, aki a mostani kormánnyal szemben teljes bizalommal viselteiéin ős akinek őszinte kívánságom, hogy a kormány a belföldi helyzetnek teljesen ura legyen és maradjon és teljesen önállóan és befolyástalanul intézhesse külpolitikánkat es ho/hassa meg azzal járó igen nehéz elhatároz'wait, oky^tlonül szükségesnek tartom, hotry a belpolitikai bóké és nyugalom helyreállítását és biztosításai eélzo minden intézkedés azornai es nyomatékosan életbelépjen. ... E felelős helyről, mint az ország egyik törvényhozója, felelősségem teljes tudatában és, mert mindegyikünk egyformán felelős Magyarországért, (Úgy van! Úgy van!) ismételten felkérem a kormányt, hogy az ország nyugalmát háborgatókkal és a káros r&Jîhirek szerzőivel és terjesztőivel szemben a legcslegerélyesebben lépjen fel és biztosítom, !iogy ebben a tevékenységében minden egye« becsületes, hazafias magyar ember támogatását és háláját elnyeri. (Ügy ran! Ügy > van!) Nemcsak a fizetési eszközökkel stb. visszaélő egyén hnzafiatlan, sőt gyakran hazaáruló, hanem az is, aki bármi módon igyekszik a beiuő nyugalmat aláásni és a rémhíradás csúfondáros és gyáva eszközével megingatni. (Ügy van! Ügy van! ) Ügy nézem, hogy ez a törvényjavaslat e téren már nagy reményekre jogosító haladást képvisel és ezért a fizetési eszközökkel, külföldi követelésekkel és vagyontárgyai kivitelével elkövetett visszaélések hatályosabb megtorlásáról szóló törvényjavaslatot köszönettel és örömmel általánosságban és részleteiben elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Pap József felsőházi t;ig úr ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú EIDÖK Űr! Mélyen t. Felsőház! Előttem szólott gróf Apponyi ő méltóságának nagyon érdekes, történelmi és filozófiai alapokon nyugvó beszéde után méltóztassanak megengedni nekem, hogy én, mint a gyakorlati élet embere, a köznapi élet szempontjából tegyek néhány megjegyzést a szőnyegen levő törvényjavaslathoz. A magyar állam gazdálkodása 1920 óta« vagyis a háború elveszítése és az azt követő forradalmak és ellenforradalmak óta rendkívüli mértékben bonyolult. Ezt lépten-nyomon tapasztaljuk és saját bőrünkön is érezzük. A magyar kormány évek hosszú sora óta a legnagyobb erőfeszítéssel és elismerésre méltó buzgalommal azon iparkodik és dolgozik, hogy az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítsa és valutánknak, a pengőnek vásárlóere

: jét biztosítsa itt a belföldön, de nemzetközi vonatkozásokban is. Ennek a célnak elérése szempontjából tért át igen sok tekintetben az állani az úgynevezett irányított gazdálkodásra s a kötött gazdálkodás különféle nemeire. Meghozták az 1922. évi és az 1931. évi törvényeket, amelyek tiltják a fizetési eszközökkel való visszaéléseket, tiltják, hogy itt az országban külföldi valutával zugkereskedelem folytattassék, tiltják, hogy valaki olyan híreket terjesszen a mi valutánkról, amelyek alkalmasak közgazdasági életünk aláásásaraEzek a törvények elrendelik, hogy a külföldi fizetési eszközök és a külföldi valuták itt nálunk bejelentendők és hogy a szükséges # intézkedések megtörténjenek arra, hogy az úgynevezett exportvalutát megkaphassuk. Amidőn meghoztuk az 1931:XXVI. törvénycikket, amely intézkedik a gazdasági és hitelélet rendjéről, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról, amidőn e törvényben rendkívül nagy felhatalmazást adtunk a kormánynak és megalkottuk az úgynevezett 33-as bizottságot, nagy közjogi és alkotmányjogi áldozatokat hoztunk ama cél elérése szempontjából, amelyet a kormány éppen az államháztartás rendjének biztosítása okából maga elé tűzött. Az 1922. évi és az 1931. évi törvények rokontárgyúak, merem mondani, hogy ikertestvérek,