Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-9
50 Az országgyűlés felsőházának 9. ülése fel, a nélkül tehát, hogy azt hangsúlyoznám, hogy én bízom a kormányban, a nélkül, hogy azt akarnám mondani, hogy a törvényalkotásban, a törvények fogalmazásában és szövegezésében a kormánnyal szemben való bizalom, vagy bizalmatlanság nyilvánításának volna helye, azt mondom, hogy igenis az állampolgársági törvények alapján az állampolgárság megadása vagy elvonása közigazgatási teendő, amelyben nem contradictori us eljárással és a bizonyítékok mérlegelésével, hanem az állam érdekének bölcs vizsgálatával és helyes felfogásával kell a közigazgatás vezetőjének megállapítania, hogy ki méltó arra, hogy állampolgár legyen, és ki nem méltó arra, hogy az állampolgárságot megkapja. Ennélfogva azért is emeltem elsősorban szót, hogy hangsúlyozzam azt a jogi álláspontomat, hogy igenis helyeslem, hogy ebben a tekintetben a kormány, illetőleg a belügyminiszter határoz. Természetesnek tartom, hog5 r a törvényalkotásnál bizonyos bizalom a kormánnyal szemben feltétlenül megkívántatik. De én azt sze retném, ha ezt úgy értei meznők, hogy az a bizalom nem az ott ülő kormánnyal szemben van meg, hanem megvan azzal a kormánnyal szemben, amely mindenkor hivatva van a törvényt végrehajtani, mert csak úgy tudjuk rábízni a törvény megalkotását, ha mindig bízunk abban, hogy a kormány a legjobb akarattal, a legjobb tudással, teljes erejével az ország javára fogja a törvényeket alkalmazni. Ennélfogva nem látok okot arra és nem látom szükségesnek azt, hogy — ha törvényes kormánnyal állunk szemben — ennél továbbmenő jog adassék, mert meg vagyok győződve arról, hogy ha a bíróság elé vinnők ezeket az ügyeket, a bíróság is az állam érdekének szorgos figyelembevétele alapján mondaná ki a maga határozatát. A másik kérdés, amelyet szóvá kívánok tenni az állampolgárság elvesztésével kapcsolatban, az 1879:L. te. 36. §-ára vonatkozik. Ez a szakasz azt mondja, hogy magyar állampolgárságát megtartja az, a kinek külföldi állampolgársága is van, mindaddig, amíg a jelen törvény, tehát az 1879:L. te. értelmében a magyar állampolgárságot el nem veszti. Ennélfogva lehetőséget adott a kettős állampolgárság fenntartására. Most ez a törvényjavaslat az 1. §-ában azt mondja, hogy mindenki elveszti magyar állampolgárságát, aki másik állampolgárságot szerzett: ennek ellenére az 1879:L. te. 36. §-át ez az új törvényjavaslat nem helyezi hatályon kívül. Azért teszem ezt szóvá, mert ebből félreértés lehet, ámbár a törvény helyes magyarázata mellett nyiván vaJó, hogy kivételeket tovább fenntartani természetszerűen nem kívánhat a törvényhozás. Végül szóvá kell tennem ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egy kérdést, amely az 1939:TV. te. tárgyalása során már korábbi felszólalásoknak is tárgya volt. Nagyon jól tudjrk, hogy a trianoni béke következtében az állampolgárságot az egyes állampolgároknak rendezniük kellett, akár itt maradtak, ha nem itt születtek, akár az ország határán kívül maradtak, de a magyar állampolgárságot fenntartani kívánták. Ennek az állampolgárságnak igazolása természetesen az állampolgársági törvény alapján történt, amely törvénynek 8. §-a rendelkezik arról, hogy mik ennek a feltételei. Feltétele többek között az 5 éven át történt adófizetés igazolása. A belügyminiszté rium az állampolgárság igazolása során talán 1939. évi augusztus hó 11-én, pénteken. jószívűségből, talán a törvény téves értelmezésből ismeteltén belement abba. hogy az elődöknek 5 éves adófizetését az 1879 előtti időből a Oson ka -Magyarországon túl maradt volt magyar részek jelenlegi hatóságaitól kiállított bizonyítvánnyal igazoltnak elfogadta. Tgy történtek azután anomáliák, hogy igen sokan igazoltak állampolgárságot, akikre talán nem is lett volna szükségünk sem nekünk, a macryar társadalomnak, sen« az országnak, és akiktől nekünk a:í ország érdekében meg kell szabadulnunk. Én ezt a dolnrot már szóvátettem, és azt hiszem, hogy a belügyminiszter IÍT éppen annál a jognál fogva, amelyet az 1939:TV. tc.-ben kapott, és annak a felhatalmazásnak az alánján, anmlyot itt knp. módot fog találni arra, hogy ezeket a kiadott állampolgársági bizonyítványokat felülvizsgálja. M^g vagyok arról győződve, hogy ha most főleg a visszacsatolt területekről annakidején még a visszacsatolás előtt kiállított idegen hatósápi bizonyítványokat megvizsgálja, nem egy olyan fog akadni, amely nem felelt meg azoknak az érdekeknek, annak az igazságnak és annak a valóságnak, amelyet a korábbi államnolgársáeri törvény a bizonyítvány kiadásával kapcsoltban megkívánt. Meg vagyok arról győződve, hogy amikor X. község elöliárósaga bizonyította, hogy annak, aki most állampolgárságot kér, ez elődei annakidején fizettek adót. ez a községi bizonyítvány nem nagyöbű értékű, mint amikor egyik község ezelőtt három évvel igazolta azt, hogy ezelőtt 123 évvel ki milyen körülmények között, milyen birtokot kire ruházott át. Az a községi elöljáró, aki ma azon a cseh vagy oláh részen van, biztosan nem tudta, hoery 1875-ben kinek az őse miből és hol fizetett adót, nem tudta megállapítani a személyazonosságot és saját állama érdekében kiadta a bizonyítványt csak azért, hogy attól az illetőtől megszabaduljon. A felszólalásom alapján történt megbeszélés során én megmagyaráztam ezt az álláspontomat, de a belügyminisztérium illető osztályában az erre illetékes körök úgy látták, hogy a törvény helyes értelmezése az övék azért, hogy mindenki hozzájusson állampolgárságához, akinek arra joga és szüksége van. Meg vagyok arról győződve, hogy az új felülvizsgálatok során mindenki hozzá fog jutni állampolgárságához, akinek ahhoz joga van, és senki sem fog hozzájutni az állampolgársági oklevélhez, — vagy ha már hozzájutott, meg fog fosztatni tőle — akinek arra az országnak érdekében joga nem lehet. (Az elnöki széket br. Radvánszky Albert foglalja el.) Amidőn hangsúlyoztam, hogy az ilyen törvények alkotását, amelyek nem felhatalmazásra vonatkoznak, nem tartom bizalmi kérdésnek az éppen abban az időben kormányzó kormány iránt, mégis kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy bizalommal lehetünk a kormány iránt abban a tekintetben, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet benyújtott, a mi elgondolásunk és az ország java érdekében fogia keresztül is vinni, ha az törvényerőre emelkedik. Éppen ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom.
