Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-9

Az országgyűlés felsőházának 9. ülése 1939. évi augusztus hó 11-én, pénteken. 4 7 i az elindítója annak a kereskedelem köréhen megindult akciónak, amelynek eredménye vé­gül a kereskedelmi tisztesség védelméről szóló törvény megalkotása volt. Nem a kereskede­lem, vagy az ipar ellenségei, nem a kormány­hatalom szigora és nem a fogyasztóközönség felzúdulása tette meg ennek a törvénynél: megalkotására az első lépést. A kereskedelem és az ipar köréből indult ez ki! 1919. őszén a Baross Szövetségben néhai Rausoh Aladár ala­pító elnök elnöklete alatt dr. Bányász Jenő, a Szövetség akkori igazgatója tett előterjesztést arra, hogy külföldi mintára minekünk is szük­ségünk volna olyan fegyverre, amellyel saját magunk őrködhetnénk üzleti tevékenységünk, működésünk becsületessége és tisztessége felett. Ezt a kezdeményezést magáévá tette a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara, felzárkóztak melléje az összes kereskedelmi és ipari érdek­képviseletek és ilyképpen egyesült erővel és egységes akarattal sikerült az 1923. évi V. t.-c. megalkotását , kiharcolni az üzleti tisztasség fokozottahh védelme érdekében. Mi, magyar kereskedők és iparosok, úgy érezzük, hogy a magunk intézményeit nem kell propagálnunk és nem szabad üzleti tisz­tességünkkel hivalkodnunk, az előbb elmon­dottak aoznban igazolják, hogy mennyire él a magyar kereskedő és iparos lelkében a kari tisztesség, a becsület és az önérzet tudata. ameVeket intézményesen is szükségesnek tar­tott megvédeni. Az üzleti tisztesség fokozottabb védelmére alkotott 1923. évi V. te. 41. és 44. §-ának rendelkezései szerint Magyarországon a kereskedelmi és iparkamarák mellett zsűri­ket és választott bíróságokat létesítettek, ame­lyeknek tagjai a gyakorlati élet emberei, egy­szerű kereskedők és iparosok. Ezeknek az in­tézményeknek a feladata, hogy mint erkölcsi fórumok és ferebbezhetetlen bírósá^k mű­ködjenek, hoiry az Üzleti élet kinövéseit lenves­sék, csírájukban elfojtsák és, amennyire lehet. megelőzzék. Előző joggyakorlat hiányában ezek a laikus bírók pusztán saját lelkiismeretiikre támaszkodva hozták meg évek hosszú során ál azoknak a bölos ítéleteknek nagy számát, ame­lyek á'talános elismerést szereztek ennek az intézménynek részére nemcsak a macrvaroi­szági magas bíróságok előtt, hanem külföldön j is. Ezek az ítéletek napnál fényesebben iga­zolják és hirdetik a magyar kereskedőnek ós iparosnak az üz'oti tisztesség kérdésében el­foglalt, magas erkölcsi nívón álló felfogását, ame'yet semmi irányban nem érinthet^ eirves eltévelyedőknek az egész világ üzleti életében itt-ott felbukkanó, netán erkölcstelen üz'eti magatartása. Ezek a laikus bírák közbenjötté­vel megszületett ítéletek mindennél ékesebb és megdönthetetlenebb bizonyítékai i annak, hofry a magyar kereskedő- és ip-rosvi'ág tisztescég­érzete mennvr-e ki van fejlődve és minthogy ezek az ítéletek a magyar kereskedelmi és íppri ] >-(*ïv°^i , 'r>"-''^< juttatják JHfeVzésrfl perben szinte Idealizálják a magyar kftreskedflt és iparosi A nemzetközi kor-ferencHk és kon­gresszusok a legnagyobb elismerés hanerián emlékeztek me<r a magyar zsűrik és kamarai vála !zto+tWrÓ8ágok határozatairól, olvannyira, hoo-y példán] a nemw^Vözi kereskedelmi Vá­rnám csak a ^"utóbbi napokban küldött megkeres'"t a Budapesti KeresVpflelmi és Tnn-Vnmarához, ho<ry a zsűrinek főletr a rfck­lámezédetrésBel kancsolatos döntéseit küldiiik meg részére, minthogy az azokban lefektetett 12 hány év múlva, amikor a zsidótörvény tökéle­tesen végre lesz hajtva. az alkalmazottak szempontjából már nem lesz olyan nagy a kü­lönbség keresztény és zsidó cég között, mert hiszen túlnyomó részben csak keresztény ke­reskedelmi alkalmazottak, tisztviselők és hiva­talnokok működhetnek. Ezeknek a tudásbeli felkészültsége és anyagi megerősödése révén az ő soraikból kerül majd ki a magyar keres­kedelem utánpótlása, ezek lesznek megalapítói a jövőben alakulandó keresztény cégeknek és további kiépítői az egészséges, nagy magyar kereskedelemnek. Addigra hihetőleg a mai kö­töttség helyébe is bizonyos mérvű szabadság fog lépni, amely szabadság mindenesetre nem lesz talán olyan mérvű, mint amilyenbon a há­borúelőtti kereskedőgeneráció élt, amely mun­kájával, tevékenységével vagyont gyűjthetett, de a jövő kereskedőereneráció érdekében kívá­natos, hogy a kereskedői tevékenységnek tá­gabb teret nyújthassunk, mint amilyenben a mai generáció küzködik és bizonyos mértékben elsorvnd. Mélyen t. Felsőház! Nem aknrok a keres­kedelmi szabadság és a szabadkereskedelem kérdósével fosdnlkoz.ni, de azt hiszem, mind­nvájunk előtt tisztán áll az. hogy ha a tör­vény erejével és a társadalom megmozdításá­val keresztény alapra akarjuk és fogjuk he­lyezni a magyar kereskedelmet, akkor gondos­kodnunk kell arról is, hogy biztosítsuk részére az életlehetőséget és a munka lehetőségét, bő­vítsük a kereskedelmi tevékenység területét és teervük lehetővé, hogy kitartó, szorgalmas és békés polgári munkával a jövő magyar keres­kedőié is megteremthesse a maga részére azt a biztos anyagi bázist, amely a közelmúltban nem eg*^ ember részéről váltott ki irícrvsénret. A munkával megteremtett anyagi felkészült­ség, jólét nemcsak az egyedet fogja megerősí­teni, hanem a sok-sok kereskedő anyagi ere­jének összessége az egész magyar gazdasági életnek új erőt és hatalmat fog biztosítani. A kereskedelemről és magáról a kereskedő­ről szeretnék néhány szót mondani, meri ;i törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alatl és egyes sajtóorgánumokban olyan jellemzést hallottunk és olvastunk, amelyet nem érdemel meor sem a kereskedelem, sem pedig a keres­kedő. Vonatkozott pedig ez a kereskedővel kap­csolatosan az üzleti tisztesség kérdésére. Ne néltóztassanak félreérteni, nem ,'ikarok védő­beszédet mondani itt a kereskedői tisztesség mellett meri hi^en erre nem szorul rá a ke­reskedelem. Főleg nincs is szükség erre az őr­s/ágnak ezen a legkomolyabb és legbölcsebb fórumán, ahol nem egyes esetek, vagv szórvá­nyos jelenségek általánosítása révén alakulunk ki a felfogások és ahol a komolv törekvések ss tények mindenkor a legteljesebb megértéssel találkoznak. De éppen ez a körülmény teszi szükségessé, bosry itt ezen n helyen muta^s-'k rá nébány tényezőre és vilásítsem mnn; rövi­lon azt, bogy a maaryar kereskedő milyen fél­ékenyen őrködik becsü'ete és üzleti tisztessége felett. A magyar kereskedő és a magyar inaros i háború utáni évek Wk\ elvadnltsága és er­kölcsi meglazulása idejében harcot kezdett ízért, hogy kigyomlálja soráig közül a grazt, unelv veszélyeztette addigi jóhírnevét. beesüle­ét és tisztességét. Féltékenyen őrködött bccsü­etes munkával megszerzett erkölcsi jnvai fe­ett és önként követelte a tisztességtelen ver­seny kérlelhetetlen törvényes üldözését. Ez volt FELSŐHÁZI NAPLÓ I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom