Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-32
Az országgyűlés felsőházának 82. ülése Í9W. évi október hó 16-án t szerdán. 123 szabályzat értelmében — rektor nem választható. De ugyanennél a nagy távolságnál fogva olyan területen sem veszik észre a soproni kart, ahol az érvényesülésnek egyébként semmi akadálya sem lehetne. Nagyobb tudományos elismerés sem jut nekik, pedig karunk öt-hat tagjának jelentek meg külföldön könyvei, egyiké három ország nyelvén is. Számos soproni professzor tartott már Bécsben, Berlinben, Prágában, Stockholmban, Helsinkiben és másutt előadásokat. Kiegészíti a soproni kar nehéz helyzetének képét, hogy nincs elegendő épülete, nincs elegendő segédtanszemélyzete. Hetvenezer kötetes könyvtára a pincesoron nyert méltatlan elhelyezést sötét és nehezen hozzáférhető helyiségekben. Elnök: Kérem a felsőházi tag urat, méltóztassék mégis, amennyire lehet, a tárgyhoz szólni. Cotel Ernő: Igen, az egyetemi karról van szó. A soproni kar helyzetére szomorúan jellemző, hogy Sopron, ez az egyébként kedves kis határszéli város, nem tud áldozatot hozni a bánya-, kohó- és erdőmérnöki karért, mind össze az ifjúsági körnek ad évenként négyvagy ötezerpengős segély'» A Felvidék egyrészének, Kárpátaljának és a keleti országrészeknek visszatérése után a műegyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karának helyzete Sopronban más vonatkozásban is tökéletesen célszerűtlenné vált. A műszaki felsőoktatás intézményei, mint elsősorban gyakorlati célú szervezetek, csakis akkor mondhatók jól elhelyezetteknek, ha geometriai középpontjában, illetőleg súlypontjában vannak azoknak a területeknek, ahol azoknak az iparoknak és mezőgazdasági műveléseknek legszebb telepei virágzanak, amelyek számára a kérdéses intézmény mérnököket nevel. Természetes dolog az, hiszen a mérnöknevelcs elméleti és gyakorlati oktatásból áll, amely csak akkor igazán eredményes, ha a hallgatóság tanulmányi csooortjai rövid idő alatt és olcsón látogathatják meg ezeket a telepeket. Bizonyára mindnyájunk előtt világos, mélyen t. Felsőház, hogy a soproni karral kapcsolatosan számbajöhető bányászati, kohászati és erdészeti telepek és területek súlypontja két év óta igen erősen kelet felé tolódott el és így a kar mai elhelvez'se az országnak pontosan legnyugatibb csücskében a lehető legészszerűtlenebb. Meg kell állapítanom, hogy a közoktatási kormányt, különösen pedig Hóman Bálint miniszter úr ő nagyméltóságát semmi felelősség nem terheli azért, hogy a hánya-, kohóés erdőmérnöki kar Sopronban van. Elnök: Űjból figyelmeztetem a t. felsőházi tag urat. hogy nem Sopronról van szó. Cotel Ernő: Egy perc alatt befejezem. Elnök: Kérem. Cotel Ernő: E kar jogelődjét Hóman miniszter úr Sopronban találta és bár ő excellenciájának más és igen célszerű tervei voltak, anyagi és helyi lehetőségek hiányában a karnak a nagy József Nádor Műegyetem létesítése után is Sopronban kellett maradnia. Azt is be kell vallanom, hogy akkoriban maga a tanári kollégium sem ismerte fel világosan a kar Sopronban maradásának veszélyeit. De ezek a veszélyek és bajok most tényleg itt vannak és gyors segítségre van szükség. Közismert tény, hogy a vidéki kisvárosokban működött felsőoktatási intézméi nyék — akár teljesek, akár különálló karok voltak — az idők folyamán mind elsorvadtak. I Ezt a külföldi példák egész sora bizonyítja. • Ebben a javaslatban pedig bizonyítja a vidéki jogakadémiák szomorú, de természetes vége. Kérem az igen t. kormányt, nyújtson gyors segítséget, nehogy ennek hiányában a i jobbsorsra érdemes és nagymultú soproni ) egyetemi kar fokozatosan elsorvadja. A törvényjavaslatot abban a biztos tudathat, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága a i törvény minden paragrafusát ezúttal is a tőle í megszokott méltányossággal és megértéssel ! fogja érvényesíteni, illetőleg végrehajtani, ! elfogadom. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik Raffay Sán! dtor ő nagyméltósága. Raffay Sándor: Nagyméltóságú Elnök Űr! ! Mélyen ifc. Felsőház! (Halljuk! Hall juh!) Vég| telenül sajnálom, ho,gy amit most elmondok, i azt hivatalos elfoglaltságom miatt nem mondhattam el a tegnapi bizottsági ülésen, de amiii J feltétlenül el kell mondanom annak az egyi húznak nevében, amelyet itt a felsőházban képviselek. Végtelenül sa inalom azt is, hogy ! egy olyan törvényjavaslaittal kapcsolatosan kell elmondanom mondandóimat, amelyet a ' maga egészében célzatai miatt és jelentősége ! miatt lelkem teljes örömével fogadok el. De van benne egy olyan tétel, amelyet nem íudok j örömmel nézni és örömmel elbírálni. Éppen I azért legyen szabad erre röviden kitérnem. ; (Halljuk! balfelöl.) Ez a tétel a 3. § (3) bekezdése, amely a ! jogakadémiákról szól. Igen t, Felsőház! Ez a ! paragrafus bennünket, evangélisokat igazán a ' lelkünk mélyéig érint, egyúttal el is szomorú. I Csonkaságunkban — amely azonos mírtékű ! volt az ország megcsonkításával területben élélekszámban egyaránt — egyetlenegy főisko Iánk maradt, az eperjesi ősi jogakadémia, amely 1531-re viheti vissza születésének ide.i<V. Százados intézet, amelynek mnnkáia a magyar kultúrát és a magyar nemzeti életet mindig csak gazdagította, amelynek tanulói között nem kisebb tekintélyek és éiOékek voltak, mint Deák Ferenc és Kossuth Lajos. Ezt az ősi akadémiát fennállása óta most negyedszer támadja meg hivatalos intézkedés. Először a Wesselényi-féle össze e kiivés után Spankau. másodszor a nemzeti elnyomatás legszomorúbb korszakában Caraffa tábornok, harmadszor pedig TI. Rákóczi Ferenc szabadI ságharcának leveretése után az akkor támadt ! nemzetellenes reakció csukatta be ezt az intéÍ zetet. Sajnos, most a kormány e#y olyan törí vényjavaslatot mutat be itt a kolozsvári egyeI tem örvendetes visszatérésével kapcsolatban, amely ezt az ősi jogakadémiát negyedszer támadja meg létében. Én nagyon jól tudom, ' hogy nem ez volt a törvényjavaslat benyújtói-, : oak igazi célzata, hiszen ez a kormány, amely ' most intézi országunk sorsát. Voltaképpen nemzetépítő 6a nemietgyarapító, nagy dicsőséges történeti munkára van elhíva s ezt a inunkat mindnyájunk által elismer! módon végzi is és teljesíti a nemzetépítő szent inun kában való hivatását. Meg vagyok győződve , arról, hogy ez a kormány, amelynek minden 1 tagja, elnöke és különösen éppen a jelen lévőkultuszminiszter űr ö nagymélíóságé számtalanszor adta jelét annak, hogy a magyar kultúra építése, erősítése, gazdagítása egyenesen
