Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-27
390 Az országgyűlés felsőházának 27. illése 1Ù1>0. évi július hó 13-án, szombaton. diétáról", hogy Torda város mit tartott legnevezetesebbnek az ő ezeréves életében a magyar földön. Ez a tordai országgyűlés volt — amelyet Kőrösfői-Kriesch Aladár örökített meg u millenium évében Torda város számára — amely a vallásszabadságot biztosította (olvasta): »Az 1568. év január 6-án Tordán ismét országgyűlés tartatott, melyben adót, fegyvert szavaztak men. Ez az országgyűlés keszíté elő az unitáriusok utait, kimondván s törvényié iktatván, hogy a prédikátorok az evangéliumot saVit belátásuk szerint szabadon hirdethetik s minden helység olyan prédikátort tartson, aminő neki tetszik. A szuperintendensek az ilyeneket üldözni ne merjék, senkit tanításáért papságától meg ne fosszanak, mert a hit Isten ajándéka.« Azt mondja erre Orbán Balázs, a terheletlen 41-as. sőt 43-es országgyűlési képviselő (clvassa): »Arany szavak, amelyek nemcsak az unitárius eszmék terjedését könny íték, hanem a te'jes lelkiismeret szabadsajt alapját is megvetek, sokkal e'őbh. mint más államokban, Igyekezni fogok, hoery «menyire lehet, rövidre fogjam az elmmdandókat. de ez olyan lénvegbevágó dolog, hogy azt hiszem, megsérteném a felsőház tekintélyét, ha ezt elhallgatnám, (olvassa): »János Zsigmond nemcsak országgvűlé^eit. hadi szemléit tartá Tordán, hanem legtöbbet időzött e kedvenc unU^nus városában.« Most jön Jámos Z-igmond jeli Vizée. (olvassa): »János Zsigmond irányában igazságtalan a történelem«, — amit itt őszintén megmond, azt kihagyom, mert máris ki ment egy valaki, akit ez érdekelne — »pedig ő oly magas piodesztállán áll a történelemnek i hogv onnan őt semmiféle kenetteljes gvíílölkö^é^ol lerántani nem lehet, mert ő két" sé«rte1onül egyike volt nemcsak Erdély le? , •k'válóbb fejedelmeinek, ha^em egyéni tulajdonai s ritka műveltsége által korának uralkodói közül er"' fejiel nrnga«lik ki. fi a Ie«rv'lsáero e ahb időben ült Erdély trónján, omidőn a Martinuzzí által dépravait nemzedék cs^k az osztrák jogar alatt hitte a mennyei boldogsághoz eljuthatni. 0 egy oly kors7fkban tartotta keze'hen a koTTnányzat gyeplőit, amidőn a hazát kívülről ellenség fenyegette és támadta és ő Erdély függetlenségéért, a magyar nemzet fenyegetett léteért vívott e harcokban a R ft r»es elhatá^zás As a nagy elme^llel megalkotott hadil-^r-hina^'ek gvors kivitelében jelentkezett eredmény kívfváfi^vp.T) a 'hadvezéri tehetség kiváló tanuieleit pt**t%, míg a belkormány^at terén az államférfiú naf^v tulajdonok fényében tündökölt, egyfelől a törökök bírváe^át fékévé s a szultán jóindiilntát ügves diplomatikai fogásokkal mennvervén: a két irányú bódításvágv ScUla és Charvbdise közt oly eszélye<5en kormányé/'a az állam hnjóiát. hogv mindkettő* között vészmentesen átevezett s az áSkotmaxryoa és vázlaton szabadság biztos révoartjábn. s viharfedett kikötőiébe juttatta. János Zsigmond mint hadvezér, mint államférfi, mint a nemzeti erő és műveltség fejlesztője, mint 8* alkotmányos szabadsá» alapvető'e és biztosítóia egyaránt nagy 1 volt s ketryoletes emilílket kell hogy keltsen minden icraz magyar szívében, mert e drága, vívmiámynkat ő nagv erőfeszítéssel é> bámulatosan kitartó kövotikozete-'e^el vívta ki, s biztosítá a jövőre. Pedig uralmának korszaka igen nehéz ós /viál«ágos volt. az egé z ország a politikai és vallási átalakultok Mzában szenvedett. Hogy a szenvedélvek vulkánja ki nem tört, hogy ez országrész a legI iszonyúbb 'polgári és vallási háborúk iszonyait kikerülte, hogy itt Szent Bertalan-éjek, siciliai vecsernyék, eperjesi vérpadok helyett e forrongásból a teljes vallásszabadság menynyei pálmája hajtott ki: azt egyenesen a János Zsigmond nagy uralkodói tulajddonamak írhatjuk javára, ö a tudománynak, a magyar műveltségnek nemcsak kiváló támogatója, dó kultiválója is volt. ő maga is résztvett az e korban dívott tudományos és hitvitákban, ő a magyar nyelvet a politikai és VRIWÍM élet minden terén áooltei, az országgyűlések raigynrnl tanácskoztak, magyar törvényeket al; kották. A templomok mellett miny-Wün «•» ő kegyadományaival táplált iskolák keletkeztek, a teljes sajtószabadságot legelőbb^ ő honn í la nemcsak Erdélyben, hanem Európa 'minden más országát megelőzte ebben is, úgy mint a vallásszabadság törvénybei Hatásában. Mindez a művelődés rohamos fejlődését ke 1 ! h~gy előidézze s elő is idézte, miért Eur''p-> legna«ryôbb tudósai kerestek fnl akkor Erdélyt s vettek részt, a király elnöklete alatt folytatott tudománvos és hitvitákban. A Bip-had sajtó lendületet adott a gondolatnak, az eszmék áramlatának s az ő uralma alatt annyi magvar könyvet nyomtattak, mint soha se a7.°lőtt, s*» ax"tán. ö voH, az. aki az osztrák párt megtörésével az erdél v i független fei cd ole^sé^et megszilárdít/, s abban a m 0f T Q r alkotmányos szab"deánmak és művelődésnek erős fellegvárát fölépíté.« A szám*alán sok könyv közül legyen szabad lemutatnom azt a nekünk nfmregiben a ánd'kezott és azelőtt a tordai unitárius algimn'z'um könyvtár*.bfl»i elhelyezeti nrédi'ációskönyvet, amely Fehérvárott, vagyis Alba Juliá'MII ;'iigusztus 20. napján az 1569-ik esz? toldőben jelent meg s amelyben így ír.'a magát alá Oávld Fer***"», a fe^ft^elem mlv»-i papja — íd^ tes«ék hallgatni, kérem! —: »Az megfeszült Jc'zus Krisztusnak szolgáia« —, tékát nem krisztustagadó! — és felségednek méltatlan préd'kátora, Dávid Ferenc?. És itt az aián lás — kér in széoMi, méjtótassék idehallgatni — (olvassa): »Az Mindenható Atyaúristen az ő áldott sze-it fiáért az mi Urunk Jézus Krisztusért az ő kegyelmességének sz n m°it fordítsa F Iség^dre és minden testi és lelki ellenségeitől ótalmn/za meg, hogy az ő szent gyülöközetemek da'ká. : a lehessen felséged és az Istennők ígéreteinek beteljesítése Felségedre szálljon minden üdőben. Ámen«. Részemre ugyan mé gnem, mert \-;in egy sHát mcjer^ócpn, ; s az elhangzottakhoz, amelyért igazán elnézést és bocsánatot kérek, ha a mélyen t. Felsőház íür< Imével esetleg visszaéltem volna. Viss'at'rek tehát erre a születési évfordulóra. É-deme a vall ásszá! adság törvénybeiktatá?a 1568. január 6-án, amely a megértést szolgálta a meglévő felekezetek között, s végeredményében a es!"l;'idok ''éké'ét is, amely többnyire — egyebektől eltekintve — éppeu a vallási kérdési ki en szokott hajótörést szenvedni. A magyar nemzeti Társadalom, amelyei maholnap nagybetűvel kell szednünk, mert annyi meg annyi — ezer és egy — terhet kell magára vállalnia, azt hiszem, szívesen csatlakoznék egy oyan történelmi ünnephez, amelynek az ősz folyamán mai- csak a stílsrerőseg kedvéjért is. nem Budanesten, lia nem Tordán lenne a székhelye, az ősi fejedelmi városban (vitéz Mcskó Zoltán: Adj« Isten!), ahová éppen úgy, mint Székesfehérvárra, első szent királyunk halálának kilencszázadik évfordulóién, a törvényhozás mindkét Háza lerándulhatna,
