Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-7
Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1039. évi június hó 28-án, szerdán. 20 felől meggyőződtem arról, hogy ott nagyobb számban vannak becsületes tanulók, — főiskolai tanulók is, akik lakásínséggel küzdöttek — továbbbá külföldi menekültek, másfelől mindinkább kaptam adatokat arranézve is, hogy a főváros munkakerülő népességének egy része ellepi még mindig ezeket a baraktelepeket, ebből kifolyólag akkor is, ha jótékonysági és társadalompolitikai akció pillanatnyi la g niegesegiti is őket s hogy azok, akik igazán hivatásszerű koldulásnak adták magáikat, ismét és ismét visszaélve ezzel a jótékonysággal, az egyéni jószívűséget, a karitativ segélyezést veszik igénybe és üzletszerű munkakerülőkké válnak, még akkor is, ha munkabírók. A baraktelepek megszüntetése tehát azt hiszem társadalompolitikai szempontból kötelessége az államnak és az egész társadalomnak. ((//.// van! Ügy van!) Ez nemzeti szempontból azért érdemel figyelmet, meri hiszen olyan kevesen vagyunk, hogy a legnagyobb magyar szerint még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, még inkább azoknak, akik az ilyen baraktelepeken töltve gyermekkorukat és liatalkoriikat, ott az erkölcstelenség fertőjét látják és a Quetelet-féle mondas szerint valósággal odajutnak azután, SPS 7 b '? on y° s fokig a társadalom maga mozdítja elo, hogy az erkölcstelenség és a züllés utján a bűncselekmények posványába merüllenek. Keresztény munka is ez minden tekintetben, a krisztusi könyörületesség, felemelés es mentés munkája. Mélyen tisztelt Felsőház! Ez a javaslat J "'"i oldja meg a baraktelepek kérdését és nem is szándékozik megoldani. A javaslat álláspontja, — amint a felsőház bizottságának Jelentése is mondja — hogy a szegények, az nisegesok és hajléktalanok részére tervezett építkezések elősegítése üdvös, célszerű és kívánatos, ez azonban nem történik kielégítő módon. Nem osztom ugyanis a javaslat indoKOlasának azt az álláspontját, hogy társadalmi bizottságtól vagy nagylelkű adományozok segélyezésétől várja a baraktelepek megszüntetését és ezzel a haraklakók ügyéinek i '••Ikarolását. A magyar társadalom áldozat- ! készségét, — mert hiszen egy nemzetnél sem fagyunk alábbvalók — jószívűségét, társadalompolitikai érzékét nem vonom kétségbe, de a mai magyar társadalom annyira elszegój.'-yY,<;tt, hogy amint tanárkoromban és később telelos állásban is megfigyeltem, azok a rétegek, amelyek 1900-tól kezdve, mondjuk 1914-lg társadalompolitikai célokra erejüket meghaladó áldo/atokat hoztak vagy hadikölcsönben vesztették el vagyonukat, vagy jövedelmük annyira esíikkent, avagy kori. an haladtak annyira előre, ma már nem tudnak ezekre a célokra áldozatol hozni. Nem remélem, nogy magánjótékonyságból annyi épület keletkéz zek, hogy minden baraklakót tisztességesen el lehessen helyezni. Ez a kérdés nemcsak a jótékonyságnak, hanem másfelől egyúttal a rendészetnek, a társadalompolitikai kormanyiutézkedé éknek tárgya : ra. Knnek következtében azt a tisztelettejes kérést intézem a t. kormányhoz, amelynek elnöke, összes tagjai, de különösen a belügyminiszterül-, akinek hatáskörébe tartozik a dolog, többszörösen bizonyították nagy társadalompolitikai érzéküket, kérem tehát őket. bogy lia ez a javaslat most törvénnyé is válik, ne méltóztassanak ezzel a kérdést kielégítően megoldottnak tekinteni. Kiegészítőnek, szükségesnek tartom és sürgetni vagyok bátor, hogy a baraktelepek ügyét ezentúl is méltassa figyelmére a kormány és méltóztassék mielőbb olyan messzebbmenőt gyökeresebb kezdeményezéseket tenni kormányintézkedések formájában, amelyek ezt a kérdést a megoldás terén előbbreviszik. Az a vigasztalás, ame yet ebben a tárgyban elmondott első felszólalásom alkalmával hallottam, hogy ilyen baraktelepek külfö dön Ls nagy számban vannak, hogy ezek a világvárosok kiegészítő, mintegy járulékos intézményei, engem egyáltalán nem elégít ki. Először is azért, mert azóta NagyBritanniában is nagy mozgalom indult meg a slum el en. amely mozgalom jelentékeny eredményeket ért el, másodszor engem, mint magyar embert csak az érdekel, bogy mi a helyzet itthon. En annyira szcretem fajtámat és annak minden egye; tagját, bogy a nyomortól, a pusztulástól, a zülléstől va ó meg-.vasukat éí felemelésüket a magyar társadalom, a magyar kormány, a magyar állam és az összes magyar tényezők feladatának és kötelességének tekintem. A javaslatot egyébként elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Morvay István ő méltósága kíván szólni. Morvay István: Nagyméltósága E'nök Ür! Mélyen t. Felsőházi Csak egy rövid kérésem van a mélyen t. kormány hoz. A törvényjavaslatot örömmel elfogadom, csak az egyenlő elbánás elve alapján kérem, hogy a 40 éves házadómentességet a vidékre is méltóztassék kiterjeszteni, mert hiszen vidéken sokkal több szegény ember van, aki igazán rászorul az ilyen kedvezményre. (Helyeslés.) Kérem tebát, bogy a vidék is ugyanabban az elbánásban részesüljön, mint a főváros. Ezt akartam csak mondani s kérem a kormányt, méltóztassék a kér.'st magáévá tenni. (Helyes'lés.) Elnök: Kíván még valaki szólni! (Nem!) IIa EZÓlni senki nem kíván, a vitát bezárom. f A miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Heményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Melyen t. belsőházi ^Méltóztassék megengedni, hogy az. elhangzott felszólalásokra csak egész röviden vá aszoljak. Amit Balogh ő excellenciája a nagy nyomortelepekről s azok megszüntetésének szükségességéről mondotti azzal tökéletesen egyetértünk. Magától értetődik, hogy ezeknek el kell tünniök mind a főváros, mind a vidéki városok perifériáiról, függetlenül attól, hogy vájjon külföldön vannak-e ilyen te'.epek, vagy nincsenek, (Helyeslés.) hogy a külföldnek megvan-e ez a baja, vagy nincsen; ha nekünk megvan a módunk ahhoz, hogy a kérdést megoldjuk, akkor azt természetesen meg kell oldanunk akkor is, ha külföldön talán még tovább is megmaradnak ezek a nyomortelepek. (Élénk helyeslés.) Amikor az indokolásba beírtuk azt, hogy bizonyos társadalmi megmozdulá-ra is számítunk, akkor már konkrét adatokra támaszkodtunk, mert egy nagyon lelkes gárda kérte tőlem ezt aa állandó házadómentességet abból a célból, hogy tudjanak az ínségesek számára lakásokat építeni. Azt, hogy meg tudják-e oldani a kérdést, őszintén bevallva, alig hiszem»(Ügy van! Ügy van!) mert a megfelelő anyagi eszközök non fognak rendelkezésükre állni. A kormány eélja mindenesetre az, hogy ezt a kér9*
