Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-6

2\ Àz országgyűlés felsőházának 6. ülése 1939, évi június hó 26-án, hétfőn. zodik. Ennélfogva minden más körülménytől eltekintve, racionálisnak tartom. Racionálisnak tartom azéirt, mert — mint mondottam — egy agrár je Jegű állaimban rendkívül nagy szerepet játszik az, hogy a költségvetés összeállításának ideje az agrártermelés terméseredményeihez minél közelebb essék, hogy uninel pontosabban megállapíthassuk azt, mi áll az országban rendelkezésre és mi kerülhet exportálásra, továbbá mit lehet számításba venni a heiso felhasználás szempontjából. Ez nemcsak a növényt rmeléssel kapcsolatban áll fenn, haiui.ii' fennáll az állatpiaccal, az állati termékekkel kapcsolatban is, mert 'hiszen a terméseredményektől függően, a jó terméssel arányosan nő az aoraktenmés és a takarmánytcrmés is s ennek folytán az exportálható áJati cikkek mennyisége is. En tehát a magam részéről mindenképpen racionálisnak tartom a naptári évre való visszatérést nemcsak mezőgazdasági szempontból, hanem az ipar és a kereskedelem szempontjából is, mert azt hiszem, hogy ezen a téren ez előnyökkel fog járni. Ha azonban azt vizsgálom, hogy az 191.5. évi XXVI. te. megalkotására mi szükség voit, akkor a mostani javaslat mellett szóló indokokkal szemben bizonyos aggályok is ébrednek fel bennem. Nevezetesen, amikor az lillö. évi XXVI. te. a költségvetési évnek júLus 1-től június 30-ig való megállapítását határozta el, első indokul felhozta azokat a kapcsolatokat, amelyek bennünket Ausztriához fűztek és amelyek szükségessé tették azt, hogy a naptári évtől eltérőleg nyári kezdetet állapítsunk meg a költségvetési évre. Ez azonban csak egy mellékes indok. Fontosabb a javaslat indokolása szerint az, hogy azelőtt az őszi ülésszak alkalmával a Ház a költségvetés tárgyalásába kezdett és számos olyan hasznos törvényjavaslat nem kerülhetett tárgyalás alá, amelynek fontosságánál fogva meg kellelt volna előznie a költségvetési javaslat tárgyalását, tekintettel arra, hogy a Ház a költségvetés tárgyalásával körülbelül két, két és fél, sőt bárom bónapig el volt foglalva. De indokolja az \i)V\ : XXVI. te. az állami költségvetési év kezdetének megváltoztatásai azzal is, bogy a magyarországi közismert klimatológiai viszonyoknál fogva, — ezt a szót használja az indokolás is — a nyári munkaidő nem alkalmas arra, hogy a minisztériumok a költségvetések összeállításával foglalkozzanak, de nem kívánható maguktól a miniszterektől sem, hogy nyári munkaidejüket a költségvetési számításokra fordítsák. Ezek azonban talán csak mellékes szempontok a javaslat, indokolásában. A légiont osabb indok mégis csak az, hogy az országgyűlés őszi ülésszakának megkezdésekor — idézem szószeriut az indokolást — az őszi időszak megalakulása körülményes és rendkívül sok időt vesz igénybe. Körülményes pedig azért, mert hiszen a bizottságoknak és magának a Háznak a megalakulása is leköti a Ház idejét, tehát majdnem minden évben bekövetkezett az. hogy a költségvetés tárgyalása csak október közepén vagy máodik felében volt e kezdhető. Ennek az eredménye viszont az volt, hogy mire a Ház a karácsonyi szünetet megkezdte, <ebát december végefclé. a költségvetés tárgyalása befeíezhető nem volt és így csak két út maradt hátra a kormányzat rés/ére: vagy indemnités kérése vagy pedig ex lex állapot teremtése. Szerintem egyik sem ku'ánatos formája a költségvetés elintézésének s ebből merítek jogot arra, — éppen ez az indoka felszólalásomnak — hogy már most figyelmeztessem a kormányt arra, hogy ez az állapot a jövőben is be fog következni, mint ahogy 1868-tól 1913-ig igen sűrűn bekövetkezett. Az 1S97:XX. te. mindezekre tekintettel volt, ennek ellenére is — mint tudjuk — a háború előtt, nem is beszélve a világháborúról, amikor erre tényleg szükség volt, a pénzügyi kormányzat indemnitást kért. Jó előre figyelmeztetni akarom tehát a kormányzatot: gondoskod jók arról, hogy a költségvetés az eljövendő években, amikor az a határidő, amelyet most szavazunk meg, hatályba lép, idejében letárgyalható legyen (Helyeslés.) és pedig igenis nyugodt mederben, nehogy az álljon elő, ami a legutóbbi törvények alkotásakor igen sűrűn történt meg, hogy tudniillik, azok fogalmazása nem volt tökéletes, maguk a törvények hiányosak voltak és ebből számos haj keletkezett. (Mozgás.) Nagyon jól tudom azt is, hogy az állami apparatus bizonyos fokú modernizálódása, a hivatalok működésének pontossága, az utóbbi időben kétségtelenül megnövekedett. Ezek a körülmények kétségtelenül hozzájárulnak ahhoz, hogy a költségvetés előmunkálatai tökéletesen es jol legyenek elkészíthetők. Mi haszna azonban ennek, ha az országgyűlés mindkét Háza belekorbácsoltatik az ügyek gyors tárgyalásába, amikor is az egyes tételek nyugodtan át nem vizsgálhatók és azokhoz hozzászólni talán nem is lesz idő- En tehát örömmel elfogadom a törvényjavaslatot az első indoknál fogva, de ji második indoknál fogva is és ezt az örömöméi bizonyos fokig reménynyel kapcsolom össze abban a tekintetben, hogy ezek a nehézségek nem fognak felmerülni. A második részt, amely a viselendő köziterhekre és a fedezendő kiadásokra vonatkozó felhatalmazást tartalmazza, bizalommal fogadom el, mert a miniszterelnök úr politikája az alkotmányosság, a jogfolytonosság, a szabad, független és önálló Nagy-Magyarország politikája, (Éljenzés) az a politika, amelyet, azt hiszem, a felsőházban mindenki szívvellélekkel támogat (Ügy vcrn! Ügy van!) és támogatni fog mindaddig, amíg a miniszterelnök úr és a kormány e politika mellet! kitart. (fil(')ih- helyeslés és taps-) En tehát áthatva ettől a bizalomtól, az előttünk fekvő javaslat második részét bizalommal szavazom meg, mert hiszen a miniszterelnök úr arra az útra lépett, amelyet ő szentistváni útnak nevezett, amely szentistváni út, mint ahogy mondottam, az alkotmányos, a jogfolytonos és független NagyMagyarország útja. (Ügy van! Ügy van!) Ez a politika annak a templomnak a pilléreire van felépítve, amely templomiban, bár vá takozó generációk imádkoztak, maga a templom örök lesz, és ba voltak is esztendők, amikor megtébolyodva ezt a templomot elhagytuk, a magyarság mindig vissza tudott térni magához, újból elfoglalta ebben az örök templomban a helyét, kizavarva onnan azokat a politikai kufárokat, akik az ő nagy politikai céljaihoz hozzányúlni mertek, kizavarva onnan az idegen és hívatlan vendégeket. (Taps.) En attól a bizalomtól indíttatva, amellyel nemcsak a miniszterelnök úr személye iránt, de — mini ahogy mondottam — célkitűzései és politikai programmja iránt is viseltetem, felkérem a