Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

Az országgyűlés felsőházáriak 16. Ülése lett előteremteni, annak igenis csak SCL egyik részét hozta a földbirtok és a legnagyobb rész abból állott elő, hogy kimerítettük ezeknek a vállalatoknak a tartalékát. Ez meg is történt, hiszen ez is volt a cél. Mindaz babona tehát, hogy ezeknek a javára valami történik. En ismétlem, nem könyörögve járok itt, de megállapítom, hogy ő excellenciájával együtt voltunk a Pesti Hazai Takarékpénztár jubileumán, ahol mind a ketten megdicsértük az intézetet. Ha a miniszter úr lenne szíves az adókönyvet megnézni, amint én időközben megnéztem, mást látna. En azt láttam, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár adója tiszta nyereségével 124"1 százalék, tehát teljesen elképzelhetetlen, hogy minden száz pengő nyereségre ennek folytán 24*1 %-ot kelljen kifizetnie azért, mert ez az ő adója. Tisztelettel kérdezem, hogy melyik társadalmi osztály az, amelyik ezt meg tudja fizetni? De ez nem elég. A Pesti Hazai Pesten van, nem olyan vidéken, ahol nagyobb adópótlékok vannak és ahol van vármegyei pótadó is. En összeállítottam a vállalatokat érintő összes pótadókat. Nagyon félek, hogy az elnök úr ő excellenciája nem engedné meg, hogy sokain húzzam a tárgyalást, mert egy egész listát felolvashatnék, amelyben van itt mindenféle adó. Ott volt szintén a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár vezérigazgatója. En mindig nagy érdeknek tartottam, hogy a vidéken a nagy önálló intézetek megtartassanak. Ennélfogva előhoztam a legnagyobb vidéki pénzintézet számIá iát és kisült, hogy a Szeged-Csongrádi Takarék fizet tiszta nyereségével 252"9% adót. Mél tóztassék elképzelni, milyen megterhelés ez. De ez semmi. Miután a bankok és gyári vál lalatok előrehaladtak a szociálpolitikában, mindez a sok szociálpolitikai teher rajtuk sokszorosan megvan, hasonlóképpen ahhoz, amit most látunk a. mezőgazdaságnál. Most lássuk, ihogy mibe kerül a betegsegélyezés és annak adminisztrációba. Már elmondottam a bizottságban, de itt mégegyszer megismerem, houry c/eket az Oti.- és Mabi-tőVéket felszivatták a tizenhatemeletes toronyba, amely szeimben áll a temetővel. A temetővel rendben vagvunk. mert fel van a kapujára írva, hogy: Feltámadunk, de az Oti.-tokéket illetőleg senki sem látta még, hogy feltámadtak volna. (Derültség, — Reményi-Schneller LAJOS pénzügyminiszter: Sok mindent abból csinálunk.) Ennek következtében lassankint olyan vértel en ség áll elő, amely különösen a vidéki pénzintézeteket veszélyezteti. Ujabban kapták ezek a részvénytársasásrok újabb sói vos terhet, az alkalmazottak fizetéses szabadságrendszerét. És behozták a családi bérrendszert. Méltóztassék kiszámítani, mi fog történni ji mezőgazdaságban, ha a családi bérrendszert be fogják vezetni? Ezt wind magukra vették a részvénytársaágok. Én mégegyszer ismétlen), hogy nem könyörgök itt. ezeknek hazafias kötelességük, hogy odaadják a pénzüket, amennyi kell. De folyton azt halljuk, hogy ha valaki nem tud mást, akkor nekimegy a bankoknak és vállalatoknak és azt mondja, hogy ott van a pénz^ és el kell venni tőlük. Méltóztatnak tudni, hogy a képviselőházban eu y felvidéki képviselő beszélt. Mi volt a kívánsága? Az, hoerv a bankokat meg kell adóztatni. Ez a Felvidék dolga, fen álltam már egy ilyen bankáramlatban, amikor 1905-ben -- Beöthy László t. barátom a tanúm rá — megpróbáltuk az országot Tisza Istvánnal megmenteni. Akkor 1939. évi december hó 15-én, pénteken. 197 k megjelent nálam Istenben boldogult kerülez temnek, a pápai választókerületnek függetlena ségi pártja azzal, hogy feltétlenül megválaszt, tanak, ha arra vállalkozom, hogy raegvalósít:, juk az önálló magyar bankot és szétbontjuk a Í- közös bankot és a közös vámterületet. Azt mondottam, hogy az ország érdekében erre k nem vállalkozom, de a bankelleneseég akkora ls volt, hogy keresztülvittük azt, amit nekem l feltételként felállítottak, Most azt mondják, i hogy társulati adó legyen, s én ezt is meg fo! gom szavazni azon oknál fogva, amit már mondottam, hogy tudniillik amire kényszeríj tenek, azt lelkesedéssel megteszem. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Edldig is volt társulati adó..) Ismétlem, nem a miniszter '! úrtól függ, hogy ez a túlságos műgonddal ° megszerkesztett terve sikerüljön. Itt állanak a nagy kérdések és abban igaza van a pénzügyminiszter úrnak, hogy addig, amíg az újabb 1 beruházási járulék be nem folyik, újabb e.uyenesadóreformokba lehetetlenség belemenni, !- inert hol van az a kápé, amely befolyjon? s Ö exeelleneiajának tehát bizonyos irányban r gondoskodnin kell és látszik, hogy a képviselő" ház, különösen Bálás Károly t. barátom helyesen fogta fel azt a helyzetet. A francia állam ». is, bár abszolút demokrata és köztársaság, csak úgy tudja kiadásait fedezni, ha az egyenesadók mellett ráfekszik a fogyasztási és forgalmi adókra, tehát az én elrettentő példámat utánozza. Azt mondom ő exeelleneiajának, hogy ő is erre a sorsra fog jutni, amelyre én jutottam, amikor a felborult magyar államháztartást átvettem. Ennek az eredményét ő is méltóztatik látni. Az '>1 millió földadónak én az ötszörösét, 242 milliót hoztam be a forgalmiadóval. Knélkül lehetetlen lett volna biztos pénzügyi helyzetet, teremteni és az államt háztartást fenntartani. Őneki is erre az útra kell lépnie és minjárt megmondom, hogy mikor és mi módon. Nagyon jól tudjuk, hogy a háború előtt, úgy mint most is, megszakadt a bizalom az állam és a polgárok között. A polgárt nem L lehet vallomásra bírni, mert nem bízik az 1 államban, hiszen nem váltotta be még a hadi! kölcsönhöz, fűzött ígéretét sem. Kell tehát egy t medlianikus prés, amellyel az adót kipréselem belőle, olyanformán, mint Napoleon korában r tették, amikor minden falu végén felállítot1 tak egy sorompót. Gondoltam, hogy mintán t minden faluban a postát és a vasutat nem EI állíthatom meg, az egész országra csinálok i egy akcizát, és ez a forgalmi adó. Durván szái mítottam. 2°/°-os kulcsra számítottam azért, s amint Kállay Tibor barátommal izemben ki{. mutattam, nekem volt igazam, mert a forrt galmi adó 2%-nál eléri az optimumot s a t 3 százalékos forgalmi adó kevesebbet hoz, mint k a 2 százalékos, inert megbénítja a forgalmat. i, Én azt akartam, hogy a forgalmi adó tiszi- tán csaik az árura vonatkozzék. De összekötöti ték az orvosok keresetével és így tovább, tehát i az eredeti forgalmi adót átalakították kereseti s adóra, ebből lett a másik haj, a fázisrendszer, a amely olyan irtózatosan bonyolult, hogy a k bíróságnak folyton ezzel kell foglalkoznia t a helyett, hogy az első az volna, hogy semmi ?, bonyodalom, fellebbezés, disputa ne legyen. t- Ki van sízámítva, nincs fellebbezés! Sajnos. :- Náray-Szabó t. barátomnak az a kívánsága, ó hogy az ügyvédeknek újaim foglalkozást nyújtsunk, a forgalmi adóval kapcsolatban nem r teljesíthető.