Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

186 Az országgyűlés felsőházának 16. ülése mert mindegyik máskép fogja fel. (Ügy vanJ Ügy van! — Derültség. A jogszabályok megszövegezésénél lehetőség' szerint kerülni kellene minden hivatkozást előző jogszabály okra, vagy ha ez elkerülhetetlen, akkor azokat a jogszabályokat teljes egészükben, szószerint bêle kell venni, mert van olyan szakasz, amely 5—6 más törvényre hivatkozik és csaik az illető törvény számát említi meg, természetesen annak szövegezése nélkül, úgyhogy aki azt a törvényt átolvassa vagy tanulmányozza, kénytelen mindig más és más törvénykönyveket elővenni és akárhányszor megesik, hogy ebiben a második törvényben az illető törvényhelyen megint csak hivatkozást talál egy harmadik és abban megint egy negyedik törvényre. Úgyhogy, aki egy ilyen új jogszabályt tanulmányozni akar, az íróasztala mellett ülve kénytelen egy egész könyvtárat maga köré csoportosítani és az ember azt hinné, hogy légitámadás ellen óvóhelyet akar magának építeni. (Derültség.) Igaz, hogy kevesebb dolga van a kodifikátornak, ha ő csak a számára hivatkozik annak a törvénynek, de a törvényt alkalmazó sokezer embernek annyival több dolga lesz, tehát méltányos ós igazságos, hogy az az egy ember végezzen több dolgot és ezzel sokezer embernek, aki kénytelen a törvényt forgatni és a gyakorlatban alkalmazni, munkáját megkönnyítse és .meggyorsítsa. A törvények és rendeletek megszövegezése nem lehet stílusgyakorlat és nem szabad azokat bizonyos céhbeliek titkos nyelvén írni, hanem mindenki által könnyen megérthető, közkeletű, de zamatos magyarsáírgal kell megszövegezni. (Helyeslés jobbfelöl.) A szabályrendeleteknek ezenkívül még egy sarkalatos hibája van: a lényegen kívül egymásra halmoznak rengeteg sok melléJksallangot, amelyeket, mivel sok esetben végrehajthatatlanok, a végrehajtó közegek élmellőznek, nem tartanak be. Ez a közfegyelem rovására megy. A rendeleteken nagyon sokszor meglátszik, hogy azokat nem gyakorlati ember, hanem íróasztal-ember szerkeszti és fogalmazza. Akárhányszor olyan dolgokat követelnek, — különösen határidők dolgában — amelyeket keresztülvinni fizikailag- lehetetlen. Ezt a gyakorlati emberek nyomban megállapítják és ha példának okáért, a megyeházára megérkezik egy új rendelet és a főbb tisztviselők összeállnak és elolvassák a rendeletet, ez akárhányszor mosolyt fakaszt az illető szakemberek ajkán, mert előre látják, hogy ennek felét tulajdonképpen gyakorlatilag boesületesen végre hajtani nem lehet. Mi következik ebből, t. Felsőház? Az, hour n végrehajtó hatóságoknál kifejlődik nz a meggyőződés, hogy nem kell azokat a reirdelê tekét olyan nagyon komolyan venni, hiszen úgysem lehet végrehajtani. Ttt látom a közfegyelemnek romlását. A felfíőlvb hatóságok csak olyan rendelkezéseket adjanak ki. amelyek könnyen vithetők keresztül, legyenek azok a rendelkezések szabatosak, borotvaélesek, rövidek, mellékes sallangoktól mentesek, de n végrehajtóit azután könyörtelenül az utolsó betűig, ha törik, ha szakad, követelni kell. Rossz elv az, amelyet a régebbi időben^ kn'nnnkorombnn sokszor hallottam feljebbvalóimtól: »Das Unmögliche verlangen um das Mögliche zu erreichen* — '>* lehetetlent követelni azért, hogy a lehetőt elérhessük. Ezzé] az ; alantasabb hatóságokat rászabadítjuk annak I mérlegelésére, hogy ;I kapott parancsból mit I is volna jó tulajdonképpen végrehajtnai. így ' 1939. évi december hó 15-én, pénteken. nem lehet ..stramm« közigazgatást — bocsánatot kérek a kifejezésért, a magyarban nem találok jobbat — kifejteni és a túltengő, a gyakorlatiatlan, a nem éles rendelkezésekkel csak lazaságot és hanyagságot okozunk. Több gyakorlati embert kell tehát a mi nisztériumba behozni éts itt nem volna szükséges megvárni — az én szerény nézetem szerint — azt, hogy az összes tisztviselők államosíttassanak és azután lehessen csereberélni Í> belső és külső tisztviselőket, hiszen a belügyminiszter úr akárhányszor félesztendőre, vagy egy esztendőre berendelhet a minisztériumba egy főszolgabírót és éppen úg.\ azt a miniszteri titkárt, -vagy /osztálytanácsost kihelyezheti egy iélesztendőre, vagy esztendőre egy alispáni vagy főszolgabírói hivatalba. így azután a gyakorlati rendelkezéseknek kibocsátása, vagyis a rendelkezések gyakorlati módon való kibocsátása sokkal inkább lehetővé tétetnék. A belügyminiszter úr a múlt hónapban a költségvetés képviselőházi tárgyalásánál tömör beszédben előadta nézetét a megyei közigazgatásról és kifejtette reformterveit a jövőre vonatkozólag. Érdekesen fejtegette azt a tételt, hogy a tisztviselők választhatósága nem okvetlenül szükséges atributuma az önkormán vzatnak. Ha szembe állítjuk a választás módszerét a kinevezés módszerével, mindenesetre mindegyik módszernek nagy tábora lesz és mindegyik igen erős argumentumokat fog az ő igazsága mellett felhozhatni, de éppen annyit lehet ellene is felhozni. En a magam részéről teljes mértékben csatlakozom Keresztes-Fisoher belügyminiszter úr nézetéhez és elképzelhetőnek tartom az önkormányzat teljes fenntartását, sőt fejlesztését is a kinevezési rendszer mellett. Ezl az állásfoglalásomat épen hosszú éveken át szerzett gyakorlati tapasztalataimból szűröm le és merítem, mert láttam, hogy egyes állások betöltésénél a jelöltek micsoda csúnya kor teskedést kénytelenek lefolytatni. A bizottsági tagok végigházalása, azok jóindulatának, szavazatának megnyerése nagyon sokszor a jelölt úr önmegalázásával jár és egyenesen azt mondhatom, hogy erkölcstelen dolog, mert a jóakaratú jelölt természetesen felállíthatja magának azt a szabályt, hogy ezeknél a korteskedé seknél és megyebejárásoknál, kilineseléseknél lehetőleg tartózkodjék az öndicsérettöl és tartózkodjék az ellenjelölt esetleges lekiesiuylé sétől vagy ócsárlásától. De először is nem minden jelölt jóindulatú (Ügy van), tehát ezt mindegyiktől elvárni nem lehel és másodszor még a jóindulatú jelölt is. ha belejön a korteske (\és lendületéi!«', sohasem tudja, hol áll meg (Derültség) és nem vét-e az etikai szabályok ellen. Nincs más gesztus, amely annyira destruálja, rombolja a köztisztviselő tekintélyét. Ezenkívül van még egy másik árnyoldala is. Ezekből a korteskedésekből születnek a tisztviselőkollegák között azok az apprehen ziók, amelyek sokszor sírig tartanak és nme lyek egyes megyékben a klikk rendszert szií lik, ahol egyes klikkek gyűlölettel állnak szem ben a másikkal. A megválasztott tisztviselőtől pedig vajmi nehéz teljes pártatlanságot megkövetelni. Tessék elgondolni, hogy az a meg választott tisztviselő esetleg, mint rendőrbíró kénytelen dönteni két egyén között, akik közül az egyik neki híve volt a választásnál, a má sik pedig ellenfelének volt a kortese. Akkor