Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

1G2 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése olyanok, például a kisebb szegény emberek, akiket belekényszerítenek, akik beleptek mondjuk a cseh kormánypártba, a cseh szociáldemokrata pártba, amely éppen olyan magyarellenes volt, mint Benes pártja, a nemzeti szocialista cseh párt vagy a cseh agrárpárt. Tisztelt Felsőház! Van itt még egy dolog, amelyre röviden rá szeretnék mutatni. Magában a törvényjavaslat szövegében, szakaszaiban nem találok megfelelő intézkedést s ezr pótolni kellene a végrehajtási utasításban. A felszólalók közül egyesek felvetették azt a kéraést, hogy ha egy löldnélküli vagy egy törpe* birtokos löldbirtokhoz jut, — tehát nem bérletről, hanem tulajdonról van szó — akkor hogyan fogja azt megtartani, hiszen azért nzetni kell a volt tulajdonosnak. A fizetést hosszú itlőre be lehet osztani, ezzel most nem foglalko2om, de foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy milyen intézkedést szándékozik tenni a kormány annak biztosítására, hogy az, aki a törvény alapján íöldhöz jut, meg is őrizze azt a maga és a leszármazottai számára. Az, hiszem, helyes lett volna erre nézve egy szakaszt betoldani akár a ház és a házhely védelméről szóló sokszáz éves és ma is érvényben lévő angol törvény mintájára, akár a cári Oroszország példájára. Mi, akik orosz hadifogságba kerültünk, az európai Oroszországban sok mindent láttunk; jómagam azt láttam, hogy más ott a birtokrendszer, hogy ott az úgynevezett közös birtoklási rendszer volt érvényben. Ez természetesen nem a mai kommunista Oroszországra vonatkozik, mert ott ezt is eltörölték. Ez még a cári Oroszországban volt, de nem régi intézmény ez Oroszországban, 1862 után kszdődött, vagyis akkor, amikor Oroszországban felszabadították a jobbágyságot. Oroszországban csak 1862 után szabadították fel a jobbágyságot, míg más államokban, így Magyarországon 1848-ban, Franciaországban, Angliában és Olaszországban pedig sokkal elő Jb. így az orosz törvény megalkotásánál valószínűleg tanulmányozták azt, hogy más államok jobbágyfelszabadítási törvényeiben mi jó és mi Liba. így születhettek meg az orosz törvénynek azok a pontjai, amelyeket mi is meggondolhatunk. Amikor tudniillik Oroszországban felszabadították a jobbágyságot, akkor annak a birtoktestnek, amelyet a földesúrnak le kellett adnia, csak a fele vált a felszabadított jobbágy tulajdonává, a másik fele pedig úgynevezett közös tula donba került, még pedig nem állami tula don lett, hanem az illető község közös tulajdona és ezt a törvény alapján közös tulajdonban lévő földet 5—6—7 évenkint bérbe adták. A törvényben volt azonban egy szakasz, amely szerint, ha a bérlő nem gazdálkodott megfelélő, hasznos módon, tehát részeges volt, munkakerülő volt vagy nem vetett stb., stb., akkor a jövőben nem kaphatta meg a bérletet, egyébként pedig ő vagy a leszármazottak kapták meg a bérletet. Nézetem szerint nagyon helyes volna, ha a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatba bevennénk egy ilyen intézkedést vagy pedig a végrehajtási utasításban történnék intézkedés, amely biztosítaná a törvény alapján tulajdonhoz jutott kisgazdának, illetve leszármazottainak jövőjét. Sajnos, itt van egy nehézség is, mert akár a ház, vagy a házhely védelméről szóló nagyon régi angol törvényt veszem, akár Oroszországot, látom, hogy ott szigorúan meg volt tiltva az ingatlan megterhelése, hiszen 1939. évi december hó lh-én, csütörtökön. ezzel is védeni akarták, mondván, hogy ha túlterheli, elárverezik és vége van. Ezt csak mint kérést hoztam fel és különösen a miniszter úr ő nagyméltósága figyelmébe ajánlom, hogy szíveskedjék ezzel is foglalkozni. Még egyszer kijelentem, hogy a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiden a okkal a módosításokkal, amelyeket a felsőház bizottsága magáévá tett, elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Mélyen t. Felsőház! Azok között a tényezők között, amelyek az államok cs társadalmak történelmének irányt szabnak, hasonlíthatatlan fontosságú a íöldnek es a népességnek egymáshoz való viszonya. A társadalmak szilárdságának és vele együtt az államok biztos alapjának legfontosabb támasza a föld és a népesség közötti szoros kapcsolat, a birtokmegoszlás és a népesség közötti megfelelő egyensúlyi hdyzet. Ha ez a helyes egyensúlyi helyzet nem áll fenn, vagy megvá-tLzik, az ilyen állapot csirájában ott rejti minden körülmények között az elégedetlenséget. Ezt az elégedetlenséget pedig minden körülmények között ki kell kapcsolni. Különös élességgel és fontossággal jelentkezik a nép és a föld problémája a társadalom válságos korszaka.

an. Őszintén meg k?ll mondanom a mélyen t. Felsőház előtt, h^ogy ma a társadalom és az egész világ válságos korszakot él, amelyben különös élességgel ütköznek ki ezek a pA^blémák, amelyek megoldásra várnak. Talán felesleges rámutatnom arra, hogy amikor ma egyes nemzeteket megillető élettérről beszélnek, igenis, fontos nekünk magyaroknak, hogy elsősorban a magyar kisbirtokostársadalmat és ezen keresztül az ország gerincéi; képező egész magyar gazdatársadalmat megerősítsük s ebben az országban a magyarságnak és az egész magyar nemzetnek vezető szerepét minél nagyobb mértékben kidomborítsuk. Ennek a javaslatnak benyújtása ilyen válságos időszakra esik, tehát — úgy érzem — különös gondossággal kell ezt a törvényjavaslatot tárgyalnunk, örömmel láttam, hogy a felsőházban éppúgy, mint a képviselőházban, • niiek a törvényjavaslatnak minden egye9 porcikája alapos tárgyalás, alapos mérlegelés tárgyává tétetett és ennek a mérlegelésnek a következménye az, ho°y a törvényjavaslat bizonyos tekintetben változott formában került most a t. Felsőház plénuma elé. Mélyen t. Felsőház! Ügy érzem, mi mindnyájan szemtanúi, vagy — talán jobban fejezem ki magam, ha így monóLm — részesei vagyunk egy olyan törekvésnek, amely nemcsak hazánkban, hanem Európában és azt lehet mondani, az egész világon arra irányul, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegeket gazdaságilag és politikailag felemelje. De ha ezt a kérdést vizsgálom, elsősorban azt kell megállapítanom, hogy az állam biztonsága szempontjából van erre szükség, mert egy állam, egy társadalom biztonságának legnagyobb veszélye a saját strsával, gazdasági berendezkedésével meg nem elégedett alsóbb néposztály. (Űny van! Órjy van!) Ezeket a néposztályokat kell tehát a megelégedettség stádiumába hozni. Különösen vaszélyes

# az ilyen elégedetlen alsóbb néposztály, ha idegen eszmék szövetségesévé válik. (Ügy van! Úgy van!) Méltóztatnak tudni, hogy a világháború be-