Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-3

s Az országgyűlés felsőházának 8. kiese 1989. év% június hó 15-én, csütörtökön. Endrédy Vendel, gróf Pálffy Géza, gróf Esterházy János és gróf Jankovich-Bésán József korjegyzők (összeszámlálják a szavazatokat). Korelnök: Kihirdetem a szavazás eredményét. Beadatott 105 szavazat. Ebből gróf Szedier y i Bertalan ő excellenciája 105 szavazatot kapott. (Elénk éljenzés és taps.) Ennélfogva gróf Széchenyi Bertalan felsőházi tag úr ő nagy méltóságát az országgyűlés egész tartamára a felsőház egyhangúlag megválasztott elnökének je" lentem ki. (Éljenzés és taps.) Következik a felsőház két alelnökének az országgyűlés egész tartmára egy szavazólapon való megválasztása. Felkérem Endrédy Vende! korjegyző urat, hogy a névsort felolvasni szíveskedjék, a felsőház t. tagjait pedig kérem, hogy szavazataikat beadni szíveskedjenek. Endrédy Vendel korjegyző (felolvassa a felsőházi tagok névsorát. A felsőház tagjai beadják szavazataikat). Korelnök: Kérem azokat, akik a névsor olvasásakor nem szavaztak le, szíveskedjenek szavazataikat leadni. Minthogy úgy látom, hogy több szavazó nincs, a szavazást befejezettnek nyilvánítom. Kérem a korjegyző urakat, szíveskedjenek a leadott szavazatokat a Ház színe előtt összeszámlálni. Endrédy Vendel, gróf Pálffy Géza, gróf Esterházy János és gróf Jankovich-Bésán József kor jegyzők (összeszámláljál, a szavazatokat). Korelnök: Kihirdetem a szavazás eredményét. (Halljuk!) Leadatott összesen 106 szavazat, ebből báró Radvánszky Albert és báró Percnyi Zsigmond felsőházi tag urak egyenkint 106—106 szavazatot kaptak. (Éljenzés.) Ennélfogva báró Radvánszky Albert és báró Perényi Zsigmond felsőházi tag urakat az országgyűlés egész tartamára a felsőház alelnökeivé megválasztottaknak jelentem ki. (Élénk éljenzés és taps.) T. Felsőházi Minthogy az elnökség megválasztásával korelnöki tisztemből folyó kötelességem végétéit, (Éljenzés és taps.) őszintén köszönöm a felsőház t. tagjainak szíves jóindulatát, amellyel engem támogatni méltóztattak. Felkérem báró Radvánszky Albert alelnök urat és a korjegyző urakat, hogy a megválasztott elnök urat megválasztásáról értesíteni szíveskedjenek. Az ülést addig, amíg az újonnan választott elnök úr megérkezik, felfüggesztem. Felkiáltások: Éljen a korelnök! — Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) (Szünet után.) (Gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház megválasztott elnöke, báró Radvánszky Albert alelnök és a körjegyzők kíséretében belép a te rémbe. Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Korelnök: Az ülést újból megnyitom. Van szerencsém Nagyméltóságodat, mint az országgyűlés felsőházának egyhangúlag megválasztott elnökét az egész Ház nevében tisztelettel üdvözlni (Éljenzés.) s egyben arra kérni, hogy az elnöki széket elfoglalni méltóztassék, isten áldása kísérje Nagyméltóságod működését. (A Ház tagjai felállónak. — Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Tisztelt Felsőház! Mélyen meghat és lekötelez az a kitüntető bizalom, amelyet személyem iránt a felsőház elnökévé történt egyhangú újra választatásom által ismét kifejezni méltóztattak. A ragaszkodásnak és szeretetnek ezt a nagybecsű megnyilatkozását mindenkor életem egyik nagy kitüntetésének tekintem s érette hálatelt szívvel mondok m'ndnyájuknak bensőséges köszönetet. (Éljenzés.) Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a reám ruházott díszes közjogi méltóságot az igazságosság és a méltányosság szellemében továbbra is közmegelégedésre tölthessem be és ezáltal a belém helyezett megtisztelő bizalomnak maradéktalanul meg tudjak felelni. E törekvéseim sikere érdekében legyen szabad nagyraértékelt, szíves támogatásukat a jövőre is kérnem. Alelnöktársaim ugyanezen érzelmekkel fogadták és vállalják megbízatásukat. T. Felsőház! Rövid négy év óta immár harmadízben foglalom el az elnöki széket. (Éljenzés és taps.) Ez a körülmény — úgy érzem — felment a szokásos programmadás kötelessége alól. Megerősít ebben a felfogásomban az a tény is, hogy a felsőház az országgyűlés feloszlatását követő egy hónap alatt összetételében, szellemében és törekvéseiben mit sem változott, (Ügy van! Ügy van!) azzal pedig, hogy tanácskozásainak és igazgatásának vezstését újólag reám bízta, személyemen keresetül mintegy álláspontjának folytonosságát és változatlanságát is kifejezésre juttatta. (Ügy van! Ügy van!) Mindezek alapján programmadás helyett utalok az előző székfoglaló beszédeimben mondottakra, hangsúlyozva, hogy a felsőház hivatásáról, valamint az elnöki szék betöltőjére háruló kötelességekről vallott nézetem ma is változatlanul a régi. Az egész magyar alkotmányos élet és elsősorban a felsőház szempontjából van azonban a múlttal szemben egy nagyhorderejű változás is, amelyre az elnöki székből rámutatni kellemes kötelességem és ez: az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvénynek az új országgyűlés megnyitásával kapcsolatos hatálybalépése. Mint e nagyérdemű testületnek elnöke és a főrendiháznak negyedévszázad előtt egyik alelnöke, kétszeresen boldog vagyok, hogy ezt a jóvátételt megérhettem. Az a körülmény, hogy a felsőház jogköre ma újra összhangban áll a régi alkotmányjogi fejlődés eredményeivel és nagy vonalakban megfelel az országgyűlés dualisztikus szervezete keretében kifejlődött egyenrangúság és egyensúly követelményeinek, kétségtelenül a kétkamarás rendszer alapgondolatának megerősödését jelenti, egyben pedig növeli a felsőház tekintélyét és lehetővé teszi az eddiginél hatékonyabb törvényhozási közreműködését is. Ezzel párhuzamosan a felsőház beléleti önállósága legelemibb előfeltételeinek egyidejű helyreállítása módot nyújt arra, hogy belügyeiben ezután egyedül és kizárólag a felsőház maga, illetve arra hivatott szervei intézkedjenek. A felsőház jogkörének és autonómiájának ezen növekedése mellett az a szellem, amelyet a felsőház törvényhozási munkájában eddig is képviselt, legjobb meggyőződésem szerint a jövőben sem fog változni. Ez a szellem egyrészt nemzeti multunk értékeinek és hagyományainak mélységes tiszteletére és féltő gonddal való ápolására késztet bennünket, másrészt pedig emelkedett felfogású, áldozatos lelkű közreműködést kíván tőlünk ;i magyar