Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

126 Az országgyűlés felsőházának 1U. ülése elő. Ehelyett — amint tudjuk — az előttünk , fekvő javaslat szerint a búzában, vagy rozs­ban megállapított kártalanítási összeg felét kell az ingatlan birtokbavétele előtt készpénz­ben kifizetni, felét pedig 30 éven át törlesz­tendő kötvényekkel kell kiegyenlíteni. Telje­sen belátom, hogy a földhözjuttatandó kisem­berek érdekében fizetési kedvezményeket kell biztosítani és ezért nagyon helyes az a ren­delkezés, amely szerint a földhözjuttatottak i's.ik a vételár 25, illetve 20 százalékát kötele­sek előre kifizetni, a többit pedig a telepítési alap előlegezi a birtokos részére, azonban a százszázalékos készpénzkártalanítás mellőzése feltétlenül hátrányt jelent a birtokosra nézve. A kötvényes kiegyenlítési mód, még ha bú­za .-a és rozsra is szólnak a kötvények, bizo­nyos bizalmatlanságot kelt, mert hiszen mi nagyon jól emlékszünk arra, hogy a földre­form alkalmával is a vételár egyharmadát kötvényekkel kellett volna kiegyenlíteni, amely kötvények azonban sohasem kerültek kiszol­gáltatásra. Nem lehet tudni előre azt sem, hogy milyen lesz a kötvények árfolyamértéke, hogy tehát végeredményben milyen árat is fog kapni birtokáért a tulajdonos. Mindenesetre nagy haladás az, hogy a bizottságnál] 8*5 százalékról 4 százalékra emel­ték fel a kötvény kamatozását, ami a kötvé­nyek árfolyamértékének emelésére kétségkívül üdvösen fog hatni. Előnyös rendelkezés e te­kintetben az is, hogy a birtokos a birtoka után kivetett együttesen kezelt adójának fi­zetésére felhasználhatja ezeket a kötvényeket és ezek szelvényeit. Ugyancsak a földtulajdonosok javát kívánja szolgálni a már az eredeti törvényjavaslat 36. §-ában is benne foglaltatott az a rendelke­zés, amely felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy annak javára, aki átengedett ingat­lana ellenértékét gyár-, bánya-, ipar-, vagy fürdővállalatba, vagy pedig közérdekű épít­kezésbe fekteti be, a kártalanítás módozatait, különösen a kifizetés idejét, a jelen törvénybe foglalt rendelkezésektől eltérően is megállapít­hassa avégből, hogy a szándékolt befektetési előmozdítsa. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a felsorolt esetekben a kötvé­nyes kiegyenlítés helyett a vételár másik felé­nek készpénzben való kifizetése is engedélyez­hető és pedig nem 30 év, hanem rövidebb idő alatt. Ezek az itt felsorolt kedvezmények azon­ban voltaképpen csak a legnagyobb birtokosok részére vehetők igénybe, mert hiszen nyilván­való, hoffy ipar-, vagy fürdővállalatba vagy bányavállalatba csak azok a birtokosok fektet­nek be tőkét, akik aránylag nagyobb összegek­hez jutnak a megváltás során, akik tehát nagyobb földterületet adtak le, ez tehát ^ a középbirtok, vagy a kisebb nagybirtok részére nem jelentett volna előnyt. Nagyon helyes tehát az a kiegészítés, amelyet pótlólag foglal­tatott bele a bizottsági tárgyalás során ebbe a szakaszba, amely hozzá lett függesztve az eddig felsoroltakhoz és amely úgy szól, hogy (olvassa:) »... vagy megmaradó birtoka mező­gazdasági részének állandó jellegű beruházá­sokkal való belterjesebbé tételére fekteti be.« Ez a rendelkezés tehát megadja a kedvezményt a középbirtok ós a kisebb nagybirtok részére is Nagyon helyes lett volna azonban, ha az említett rendelkezésben foglalt befektetések mellé még oda lett volna sorolva az adósság­törlesztés is. Feltétlenül méltányos lett volna, ha kifejezetten kedvezmény lett volna bizto­sítva azokra nézve is, — korábbi fizetés és kész­1939. évi december hó 13-án, szerdán. pénzfizetés — akik a birtokukat terhelő adóssá­got kívánják törleszteni. Ez nemcsak a birtokos érdeke, hanem a hitelező pénzintézeteké is, mert nyilvánvaló, hogy a birtok megkisebbe­désével az adósság fedezete is csökken. Ezért ha a törvényjavaslatban ilyenirányú módosítás már nem volna lehetséges, — bár az volna a legkívánatosabb, hogy oda vétessék fel ez módo­sítás formájában — az esetben a végrehajtási utasításba volna kívánatos felvétetni olyan magyarázó jellegű intézkedést, amely a bizott­sági tárgyalás során a szakaszba bekerült szö­vegre vonatkozólag kimondaná, hogy a »meg­maradó birtoka mezőgazdasági részének állandó jellegű beruházásokkal való belterjesebbé téte­lére fekteti be« szavak aképpen magyarázan­dók, hogy ezekbe a birtokot terhelő adósság törlesztését is bele kell érteni. Ez a magyará­zat^ teljesen logikus lenne, mert hiszen az adósságtörlesztéssel a birtok értéke ténylegesen emelkedik, voltaképpen tehát ez is befektetés jellegével bir. Hogy az igénybevehető területek vételára miképpen lesz megállapítva, arra nézve rész­letesen nem rendelkezik a ^örvény javaslat, ezt tehát nem tudhatjuk, azt azonban teljes tisz­telettel kell figyelembe ajánlanom, hogy nem lenne szerenesés, ha úgy, mint a régi földre­formnál, a kataszteri tiszta jövedelem lenne az igénybeveendő földterület vételárának megál­lapításánál alapulvéve. Annakidején jobb hí.ián vétetett ez alapul, nézetem szerint azonban en­nél jobb értékmérőt igazán lehet találni, rosz­szabbat azonban aligha. A kataszteri tiszta jövedelem egyáltalán nem fejezi ki a birtok értékét. Annakidején, aimikor hosszú évtizedekkel ezelőtt a kataszteri osztályozást keresztül vitték, általában a talaj minőségét vették alapul és esetleg még a köz­lekedési viszonyokat, a községtől vagy egyéb lakott helytől való távolságokat. Az osztályo­zást vidékenként, sőt községenként teljesen elszigetelten végezték, arányosításról nemcsak a különbÖKŐ vidékek, de még az egyes községek között sem igen volt szó. Később sem törődött senki az arányosítással, hiszen abban az idő­ben a földadó minimális volt, már pedig en­nek az alapját képezte az osztályozás. A későbbi kiigazítások során általában emelekedett a kataszteri tiszta jövedelem ösz­szege. arányosítások azonban legfeljebb egy községen belül történtek, különböző községek vagy még hozzá különböző vidékek között azonban nem. az aránytalanság tehát meg­maradt. A kataszteri osztályozásnál sem eredetileg, sem pedig későbbi kiigazítások során sohasem vették figyelembe a klimatikus viszonyokat, ho­lott a mi kontinentális klímánknál ezek igen nagy jelentőséggel bírnak, és azt mondhatjuk, hogy aránylag nagyobb mértékben befolyásol­ják a terméseredményeket, mint a talajviszo­nyok. Az a tapasztalat, Ihoery a magasabban fekvő hegyesebb vidékek klímája kedvezőbb, állandóbb és biztosabb, mert hiszen ott a csa­padékeloszlás sokkal jobb, azokat a vidékeket inkább kikerüli az aszály, ott a késői, májusi fagyok sokkal ritkábbak, mint az alacsonyab­ban fekvő, sík vidékeken, az osztályozás tekin­tetében pedig — mint nagyon jól tudjuk — éppen a sík vidékek és általában az alacsonyabb fekvésű vidékek vannak magasabbra, a hegy­vidékek pedig alacsonyabbra osztályozva. így tehát annak ellenére, hogy a terméseredmények . általában biztosabbak és állandóbbak a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom