Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-13
Az országgyűlés felsőházának IS. ülése az a kifejezésmód: munkaalkalom kell a mezőgazdasági munkásságnak. Ez a célkitűzés, ez a feladat is olyan, amelyet, hiszem, minden magyar ember nemcsak helyesel és tisztel, hanem annak ^ elősegítését mindenki szívesen vallja hazafiúi és emberbaráti kötelességének is, mert hiszen az egyes embernek is, a családnak és az egyes társadalmi rétegeknek, de magának a nemzetnek is legnagyobb ért éke, legnagyobb kincse a munka, még pedig egy nemzetre nézve a legnagyobb érték a nemzetet alkotó egyének, a nemzet fiai által a nemzeti magasabb szempontoknak alárendelt, ezeknek szolgálatába állított munka. Viszont minél szegényebb, minél kisebb, minél magárahagyatottabb egy nemzet, az erőkifejtés, a munkateljesítés szempontjából a nemzetet alkotó egyénekre annál súlyosabb feladat, annál erősebb kötelességteljesítés hárul. Nem akarom itt még csak érinteni sem az egyes társadalmi rétegek munkaértékelésének osztályozását, azonban mégis rá kell mutatnom arra, hogy egy olyan kimondottan mezőgazdasági államban, mint amilyen hazánk, milyen fontos a jól végzett mezőgazdasági munka, természetesen fontos és jelentős tollát ezen munkaalkalomnak a megadása, annak a lehetősége. Ez a jelentőség és fontosság még növekszik akkor, ha a munkára váróknak nagy számára gondolunk, akár relatív szempontból vesszük ezt, akár abszolút szempontból, hiszen nem kevesebb, mint egymillió munkáskéz foglalkoztatásáról van szó. Es amikor erről a kérdésről beszélünk, ha gondolunk a magyar nemzet megerősödésére és gyarapodására, akkor ennél a kérdésnél nem hagyható figyelmen kívül az a kétségtelen tény sem, hogy társadalmunk valamennyi rétege között népességünknek ez a rétege a legszaporább. Ha tehát ezek így vannak, akkor szerintem nemcsak természetes, hanem megokolt és helyes ennek a törvényjavaslatnak az a cél- . kitűzése, amely gondoskodni kíván népesség günk eme rétegének munkaalkalmáról, kereseti lehetőségéről és ami ezzel egyet jelent, gondoskodni kíván a megélhetése lehetőségéről is. Ha ehhez a célkitűzéshez még hozzáveszem a törvényjavaslat egy «másik részét, nevezetesen a házhelyek, a családi otthonok létesítése^ — mint célkitűzést — azért kell itt említenem, mert ez a kérdés népességünknek éppen ezt a rétegét érinti a legközelebbről — akkor ezt a kettős célkitűzést én a törvény javaslat valamennyi célkitűzése között a legfontosabbnak és legnyomósabbnak tartom. (Helyeslés.) A törvényjavaslat harmadik célkitűzését a javaslat indokolása így határozza meg: »HoszSzú időre biztosítani kell a mezőgazdaság fejlődéséhez szükséges nyugalmi helyzetet«. Ha ezt a célkitűzést és ezt a feladatot a mar előbb érintett két célkitűzéssel összefüggően vizsgáljuk s ha még tudjuk azt is, hogy Kozep- , Európában a mezőgazdasági államok kozul hazánknak a népsűrűsége a legnagyobb, lia tudjuk azt, hogy népsűrűségünkkel ugy a deli, mint a keleti szomszédainkat messze ^ mégha- j ladjuk, sőt meghaladjuk Franciaországot is, ; ezt a nagy nyugati mezőgazdasági államot, es j ha még nem felejtjük el azt, hogy hazánknak milyen szélsőségesek a klimatikus viszonyai, s ennek következtében földünk hozamában es termésében a kilengések és ingadozások, ugy ebben a célkitűzésben is — úgy gondolom — súlyos feladatokat kell találnunk. Ezek ; a feladatok azt parancsolják, illetőleg koteles1939. évi december hó 12-én, kedden. 93 ségévé teszik minden talpalatnyi magyar föld birtokosának, birlalójának, de kötelességünkké teszik nekünk, magyar gazdáknak is, hogy minden lehetőt elkövessünk azért, hogy ebből a magyar földből minél többet hozzunk ki, minél jobban termeljünk. Termelésünknek ehhez a felfokozásához kétségtelenül szükséges, de nem elegendő a munka. Kell ehhez idő, kell ehhez tőke, de kell hozzá, társadalmi és politikai téren is, higgadtság és nyugalom. (Ügy v&n! Ügy van!) Kell ehhez az, hogy az egyes társadalmi rétegek meg is értsék egymást, tiszteljék egymást, meg is becsüljék egymás munkáját is, szóval keli hozzá az úgynevezett társadalmi béke. En, mélyen t. Felsőház, ezekben tudom Összefoglalni az előttünk fekvő törvényjavaslat célkitűzéseit. Azok mindegyikét tisztelem, jónak, helyesnek, szükségesnek tartom, tehát célkitűzéseiket el is fogadom. Ezek után azt kell vizsgálat tárgyává tennem, vájjon a törvényjavaslat felépítő részének olyanok-e a rendelkezései, amelyek mellett ezek a célkitűzések el is érhetők és meg is valóstíhatók. őszintén megmondom, hogy itt már sokkal nehezebb helyzetben vagyok. En úgy láttam a törvényjavaslatból is, a törvényjavaslat, indokolásából is, de a földmívelésügyi miniszter úr képviselőházi záróbeszédéből is, hogy a miniszter úr itt már lépten-nyomon szinte leküzdhetetlen nehézségekbe, szinte elháríthatatlan akadályokba ütközött, de akadályba ütköznék mindenki, aki ehhez a kérdéshez hozzányúlna s aki ezt a kérdést kizárólag a nemzet egyetemes érdekeit tartva szem előtt, tehát politikamentesen akarná megoldani. En ennek a kérdésnek, ennek a problémának a nehézségét — hiszen ma eza legsúlyosabb magyar problémák egyike — röviden abban tudnám összefoglalni, hogy túlzottan sok a minden szempontból helyeselhető és kielégítésre váró igény, viszont túlzottan kevés a rendelkezésre álló terület. Mélyen t. Felsőház! Ugy gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ez a súlyos pontja, ez a nehézsége talán az oka annak is, hogy ennek a kérdésnek, amint az mindannyiunk előtt ismeretes, szinte egész irodalma keletkezett. Nem akarom ezeket az irodalmi kontraverziákat még csak érinteni sem. En, mint aki a 20-as évek birtokreformjának végrehajtásában rendem részéről tevékenyen résztvetem, és akit népünk sorsa miatt is, nemzetünk gazdasági helyzete miatt is. de mint egyházi embert is, aki örül azon, ha a népet boldogulni, gazdagodni látja, közelről érdekeltek ezek a kérdések, magam is foglalkoztam velük. Meg kell mondanom, hogy én az én statisztikai számításaimban sokkal messzebb mentem, sokkal radikálisabb voltam, mint az előttünk fekvő javaslat. En, hogy a magyar földbirtok átrendeződésének lehetőségét megtaláljam, igénybe gondoltam venni minden 500 holdon felüli területet teljes egészében és pedig tekintet nélkül minden mentesítési körülményre, és a következő eredményre jutottam. Az . r )00 holdon felüli birtok mezőgazdasági területe 3,640.000 hold. Ebből a szántó kereken 2,400.000, a rét 300.000, a legelő 940.000 hold. Ha ezt a területet teljesen felosztjuk, 10 holdjával kielégíthető volna 364.000 teljesen nincstelen család. Ebből a 10 holdból 6'6 hold volna szántó. 2'6 legelő és 0"8 rét
