Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-81
Az országgyűlés felsőházának 81. ülése részéről a honvédség javára, jogfeladás, joglemondás, de szívesen adjuk és szívesen teszszük egyrészt azért, mert feltétlenül szükségesnek ítéljük, (vitéz Meskó Zoltán; Mert mindent a hazáért!) másrészt azért, mert látunk egy a jogi garanciánál is nagyobb garanciát a magyar tisztek, a magyar parancsnokok, a magyar vezérkar esküjében és becsületében, szóval a tiszti kardbojtban rejlő biztosítékot arra, hogy ezzel a széleskörű felhatalmazással a hadvezetőség visszaélni soha semmi körülmények között sem fog. Most, amikor útjára bocsátjuk^ ezt a felhatalmazást, csak azt az egyet kérjük, hogy a hadvezetőség a kezébe adott óriási nagy hatalmánál fogva a magyar állampolgárok összeségével szemben az emberi osztó igazságot tartsa mindig és minden körülmények között szemei előtt. A magyar ember szívesen adja oda a fiát, a vagyonát, az életét, amíg azt látja, hogy annak igénybevétele a szomszédnál is megtörténik, ha azt látja, hogy végig az egész utcán mindegyik portáról elviszik a fiút és mindegyik portáról elviszik a lovat, mert akkor a magyar embert soha semmi körülmények között keserű érzés nem fogja el. Csak a kivételezéseknél, csak a felmentéseknél fordulhat elő, hogy itt-ott keserű érzés keletkezik a lelkekben és innen ered az a tiszteletteljes kérelmem a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságához, hogy ezt a széleskörű felhatalmazást, ezt a terjedelmes jogot mindig az emberi osztó igazság parancsát szem előtt tartva méltóztassanak felhasználni. Már a bizottsági tárgyalásnál is mondottam, hogy az 1914—18. évi világháborúban báró Hazai Samunak és báró Szurmay Sándornak nem volt ilyen széleskörű felhatalmazása, mégis a világ ámulatát vívta ki a magyar nemzet erőfeszítése. 1914—18-ban a nolgári hatóságok magatartása és a polgári lakosság viselkedése olyan volt, hogy az egész világ csodájára járt a magyar nemzet erőfeszítésének. Most a legközelebbi háborúban is ilyennek kell lennie a magyar erőfeszítésnek, a maximumot kell cselekednünk, a hadvezetőségnek a maximumot kell elérnie, méltóan a multunkhoz. Most. a jelenlegi viszonyok között azonban nem hallgathatom el, hogy a jelenlegi kormánynak nem egy ténykedéséből azt látom, hogy nem tartja mindig és minden körülmények között szem előtt, hogy erre a nagy erőfeszítésre kell nekünk elsősorban felkészülnünk. Nem ©légit ki engem katonai szempontból a kormány magatartása, sőt lelkemben úgy érzem, hogy a kormány magatartása sok tekintetben kihívja a lesújtó kritikát. Ilyen vészterhes nagy időkben, mint aminő most is van, amikor ilyen borús a külpolitikai látóhatár, látva egy ilyen összetételű kormányt, amely magát egységesnek nevezi, de voltaképpen két pártból veszi a tagjait és a két párt egymással semminemű programmbeli rokonságban nincs, amikor tehát koalíciós kormány áll előttünk, két olyan pártból összetéve, amely két pártnak programmja szöges ellentétben áll egymással, alig tudom elképzelni, hogy egy ilyen összetételű koalíciós kormány alatt sikerrel járna a legközelebbi nemzeti erőfeszítésre való erőgyűjtés. Ugyancsak katonai szempontból egy ilyen nagy felkészülésnél egy választási fenyegetéssel sakkbantartott képviselőházzal dolgozni, amelynek többsége bizalmát nem is hír ja a kormány, megint csak nem tar939. évi február hó 4-4% szombaton. 71 torn az erőfeszítések céljának elérésére helyes módnak és eszköznek. Gúzsba kötni a sajtót, ne legyen szabad megírni semmit, még egy merényletet se lehessen szabadon kommentálni a sajtóhan, mert eltiltja azt a körtelefon a miniszterelnökségi sajtóiroda részéről. (Báró Prónay György: Mutatja a gyengeségét!) Nem ez a módja a totális háborúra való olyan felkészülésnek. (Báró Prónay György: Totális kormányzat!) amilyet mi joggal elvárunk. Vagy igaz az a tétel, hogy nemzetek fognak egymással szemben állni, összlakosság fog szemben állni összlakossággal, vagy nem igaz ez a tétel. Maguk a katonák tanítják, hogy a jövendő háborúnak ez lesz a képe. Ha a jövendő háborúnak ez lesz a képe, mint ahogyan kétségtelenül ez lesz, akkor a kormányzásban ilyen szimptomáknak, mint amilyeneket most látunk, nem szabad megtörténniök. Ha nemzeti erőfeszítésre készülök fel, akkor egybegyűjtöm az erőt, egységesítem az erőt. Itt pedig mit látok? Itt azt látom, hogy a legkritikusabb pillanatokban bontani akarják az erőt, azt látom, hogy nemzetiségi kérdést, problémát és krízist akarnak előidézni, (Ügy van! Űgy van! — Zaj.) holott minderre nem került volna a sor, ha bölcs és okos a kormányzat. Azt látom, hogy kényelemből, vagy Isten tudja, milyen más okból, az újonnan hozzánk csatolt területeket nem sietnek beolvasztani az anyaország testébe, lelkébe (Űgy van! Ügy van! — Zaj.) és akárhogyan tagadja akárki, igenis corpus separatum gyanánt kezelik jelenleg. (Űgy van! Űgy van! — Folytonos zaj.) Ez a nagy nemzeti erőfeszítés előkészítésének nem az útja, ez — s erre figyelmeztetem az igen t. honvédelmi miniszter urat — nemzeti erőfeszítésünk sikerét csak kockáztatja. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Ügylátszik azonban, hogy belpolitikánkban a »divide et impera« lett a jelszó önző hatalmi politikai szempontokból. Nagy pénzeket pocsékolnak haszontalan célokra, köztük pártszervezési vagy mozgalmi célokra, olyan képviselőválasztásokra, amelyekről hasábokat lehetne írni a kormányzati visszaélések sorából. Játszanak az emberek türelmével, játszanak az emberek lelkében lévő tűzzél és ugyanakkor a gazdasági és hiteléletünket zavarják. Látjuk, hogy a gazdasági és hiteléletünk rendje veszélyeztetve van, az könnyen felborulhat, azt könnyen felboríthatják. Látjuk, hogy az államháztartás egyensúlya veszélyben forog, e mellett azonban a bürokrácia annál jobban él és uralkodik, jobban él és uralkodik, mint azelőtt. Az egyes minisztériumokban egész klikkek szerveződtek meg és érvényesülnek, jobban, mint valaha. Ilyen körülmények között nem csoda, ha olyan nagy kérdésről is> mint a hadikölcsönkérdés, nem esik szó, éppen akkor, amikor egy pénzügyi és közgazdasági szaktekintély ül a miniszterelnöki székben. Hányszor hallottuk, hogy Bethlen István uralma alatt csak az volt a haj, hogy nein közgazdasági szaktekintély a kormány vezetője, most láthatjuk, hogy itt pénzügyi és közgazdasági szaktekintély a miniszterelnök és ilyen kérdésekre, mint a hadikölcsönkérdés, nem talál megoldást; nem talál, mert mással foglalkozik, képviselőválasztásra készül, Csonka-Magyarország külön megkérdezésére