Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

60 Az országgyűlés felsőházának 80. ülé gezve látni ezt ebben a honvédelmi javaslatban. Ennek a megállapításnak hiánya volt tudniillik a tűzharcostörvény legtöbbet vitatott réf-ze, mert ezen a téren volt és bizonyos mértékben van még ma is a legtöbb méltánytalanság és igazságtalanság. A törvény esak részben orvosolta ezeket az igazságtalanságokat, egyrészük továbbra is fennmaradt. A köztisztviselők nagyrésze ugyanis mellőzve a felmentés lehetőségét, hazafias érzéstől indíttatva a tollat és a csendes íróasztalt felcserélte a karddal és puskával s kiment oda, ahol a dicsőség* mellett esetleg a halál vagy a rokkantság, de mindenesetre mérhetetlen szenvedés, nélkülözés és állandó életveszély volt osztályrésze. Amikor pedig dicsőséggel hazajöttek, sokan voltak, akik azt látták, hogy időközben újonnan alkalmazott kartársaik mögött vagy esetleg itthon szolgálatot teljesített kollégáik mögött előmenetelben lemaradtak. Mindenesetre fontosnak tartanám s az a kérelmem, hogy a tűzharcostörvény mielőbb minden vonatkozásában végrehajtassék. Semmi okom sincs kételkedni abban, hogy a jelenlegi honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága is teljesen magáévá teszi a tűzharcostörvény tárgyalása során kifejtett azt > az álláspontot, hogy a tűzharcostörvény ereje nem a törvény betűjében, hanem végrehajtásának szellemében van s ezért, azt hiszem, nyitott kapukat is döngetek nála, amikor azt a kérelmemet terjesztem hozzá, hogy a legmesszebbmenő bajtársi szeretettel gondoskodjanak továbbra is — úgy ő, mint a honvédelmi minisztérium illetékes szervei — a vitézek, a tűzharcosok, a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák •ß általában a hadigondozottak ellátásáról. Ha a tűzharcos törvény mindenekelőtt a tűzharcosok erkölcsi megbecsüléséről gondoskodott, akkor a viszonyok javulásával s a lehetőséghez képest bizonyára úgy a jelenlegi, mint minden további kormány is gondoskodni fog a tűzharcosok támogatásáról és megsegítéséről, mert egészséges honvédelem csak egészséges, szociálisan, jól, helyesen megalapozott társadalmon épülhet fel. Ehhez képest az a kérelem, hogy a honvédelmi miniszter úr tegye magáévá azt az ígéretet és vállalja bajtársi szívvel azt a kötelezettséget, hogy a megalkotott tűzharcos törvénnyel nem nyert végleges elintézést a tűzharcosok erkölcsi megbecsülésére és szociális megsegítésére irányuló munka, hanem a jövőben megalkotandó törvényekben és kiadandó rendeletekben is teljes egyéni súlyával oda fog hatni, hogy a törvény keretein túl is további segítségben részesüljenek mindazok, akik megtették legszentebb kötelességüket. Azok az erkölcsi kötelességek, amelyek a tűzharcosokkal szemben még ma is fennállanak, nem évülhetnek el és nem is csökkenhetnek az idők folyamán. T. Felsőház! Már a tűzharcos törvény tárgyalásakor bátor voltam felvetni a hadmentességi adó behozatalának gondolatát. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt most megismételjem. (Halljuk! Halljuk!) Ezt az adót minden olyan korosztályhoz tartozó férfi fizetné, akinek egyébként a fronton kellett volna lennie, de bármely oknál fogva felmentést êïvezett, éppúgy, mint a háború előtt mindazoknak kellett hadmentességi adót fizetniök, akik nem voltak katonák. Az elvben egyszer már rendszeresített, de életbe nem lépett hadiváltság helyett a hadmentességi adó alkalma» 1939. évi február hó 3-án, pénteken. volna a hadirokkantak és tűzharcosok igényelnek pénzügyi alátámasztására. Ez a hadmentességi adó kiterjesztendő volna azokra a vállalatokra és intézményekre is, amelyek a hadikincstárral üzleti összeköttetésben állottak vagy állanak, viszont mentesítendők volnának ez alól a kis exisztenciák, akik a létminimum határán küzdenek. Kivetném ezt az adót azonkívül a jövőben is — épp úgy, mint a háború előtt volt — azokra, akik a mai honvédségben nem teljesítenek tényleges katonai fegyveres szolgálatot. Ennek a hadmentességi adónak, mint céladónak a bevezetésével megoldható volna a vitézségi érem-pótdíjak ügye is. A hadikölcsönsegélyezés mintájára ennek legalább egy része segélyek formájában volna folyósítható, mégpedig kizárólag ama rétegek részére, amelyek nyomorúságos helyzetüknél fogva erre tényleg és leginkább rászorulnak, elsősorban tehát a legénységi állományú kisbirtokosokra, mezőgazdasági munkásokra, kisiparosokra, kiskereskedőkre és ipari munkásokra. Ezzel szemben azok, akik vagyonnal vagy állandó biztos jövedelemmel rendelkeznek, továbbá azok, akik annak idején, mint tisztjelöltek vitézségi érmet kaptak és ha emléklapos tisztek, mellőzhetők volnának, ha csak kivételes, nyomorúságos anyagi helyzetük a segély folyósítását egyesekre nézve indokolttá nem teszi. Célszerű volna az is, ha a földhözjutottaknak a vitézségi érmek után járó ilyen pótdíja a vételár törlesztésébe beleszámttatnék. Tisztelettel kérem az összkormányt s elsősorban a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy e tekintetben keressenek valami megoldási lehetőséget, mert a vitézségi érem kérdésének nyitvatartása és kikapcsolása ugyanolyan adósság és be nem váltott Ígéret, mint a hadikölcsönügy rendezetlensége. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslatot természetesen örömmel s a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága személye és a magyar királyi honvédség minden egyes tagja iránt érzett mélységes tisztelettel, szeretettel és^ nagyrabecsüléssel elfogadom, annál is inkább, mert őbennük látom a szebb és johb magyar jövőnek a zálogát. A magyarok Istene adná meg

; hogy mielőbb megérhessük, hogy ez a törvény szabályozza a magyar honvédelem ügyét a Kárpátoktól az Adriáig, a nagy és xíj történelmi Magyarországon. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Meskó Zoltán t ő méltósága. vitéz Meskó Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Ügy érzem, hogy a honvédelmi törvény a magyar nemzet élniakarásának a törvénye. A magyar nemzet kezéből, amellyel ezer éven keresztül élt itt Európa közepében és védte kevésbbé saját magát, mint a Nyugatot, 20 évvel ezelőtt a fegyvert kicsavarták. Ma a honvédelmi törvény van hivatva arra, hogy ennek az ősi katonai szellemben élő nemzetnek visszaadja megint a fegyvert, amely biztosítja jövőjét egy további évezredre. Mélyen t. Felsőház! A magyar királyi kormány három fontos törvényjavaslatot készített elő. Ezeknek elseje a honvédelmi törvényjavaslat, amely a nemzetet katonailag akarja megerősíteni. A másik kettő a népet gazdaságilag, bizonyos anyagi vonatkozásban akarja megsegíteni. Bizalommal eltelve a kormánnyal szemben, amely minden tekintetben