Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

58 Az országgyűlés felsőházának 80. ülése 1939. évi február hó 3-án, pénteken. legjobb, legvitézebb, legtökéletesebben és legmodernebbül felszerelt kis hadseregét akarja kiépíteni, de a lelki tulajdonságok megerősítését, az egészséges lélek kifejlesztését is céljául tűzte ki. A keleti hazából hozott fényes harci erényeket a magyarságban kifejlesztették a szakadatlan háborúk. Ez az ország örökös csatatér volt és a honfoglalás óta eltelt évezredben jóformán sohasem volt hosszabb békés időszak. A magyar nemzeti hadsereg megalkotója és újjászervezője, az ország föméltóságú kormányzója ezt az ezeresztendős hősi hagyományokban rejlő töretlen harci szellemet vezette be a mai honvédségbe. Ez a szellem a húszévi gúzsbakötöttség ideje alatt sem lohadt le, mert a trianoni korlátozások ellenére is sikerült honvédségünket nemcsaK; megfelelő színvonalon fenntartani, hanem, — hála vezetőinek — ebben a szellemben meg is őrizni. Hála a legfelsőbb Hadúrnak, ez a szellem csorbítatlan maradt, amiről bizonyságot szolgáltatott a magyar honvédség az elmúlt történelmi hónapokban. A mi honvédségünk szellemében egyesül a honszerző ősök és az Árpádok idejében harcolt hősök szelleme, amely folytatódik Nagy Lajos dicső bandériumaiban, Mátyás király fekete hadseregében, Rákóczi kurucaiban, Kossuth honvédéiben és a világháború hős katonáiban. A magyar függetlenségért, szabadságért és alkotmányért folytatott sok és hosszú harc, a kiomlott sok vér ad nekünk erőt és bizalmat, hogy el kell jönnie még annak a jobb kornak is, amikor az igazságtalanul megcsonkított ország újból nagy, gazdag és boldog lesz. A mai tisztikar már a magyar nemzet történelmének szellemében nevelkedett és ebben a szellemben neveli a fiatalságot is. A meghosszabbított katonai szolgálatot teljesítő honvéd tehát nemcsak fokozottabb és alaposabfer katonai kiképzésben fog részesülni, a katonáskodás nemcsak az egészségét fog^a gyarapítani, hanem ez a katonáskodás felébreszti, ébrentartja és kifejleszti a lélek szükséges és hasznos erényeit is, a férfi legszebb ékességeit jelentő tulajdonságokat, de magába szívja az az ifjú a katonaeszményt is, amelyet elvisz magával a polgári életbe. Ez a katonaeszmény pedig magában foglalja a fegyelmezettségnek, a feltétlen engedelmességnek és a tekintélytiszteletnek a szellemét. A katonaeszmény alapalkotóelemei pedig: a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás, a férfias bátorság, az egyéni erő, vitézség, áldozatos kötelességteljesítés és kitartás, a vallásosság, a család szeretete, magiban foglalja a bajtársi érzést, a közért és egymásért való önfeláldozást. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az erkölcsi tőkének és lelki erőnek milyen hatalmas gyarapodását jelenti az, ha ez a szellem fogja uralni a nemzet minden polgárát; ez a szellem közelebb fogja hozni a magyart a magyarhoz és a lelki közösségen keresztül vezet el az ősi magyar átok, a visszavonás helyett az igazi nemzeti egység kialakulásához. A hadseregen belül pedig csakis ez a szellem adhat igazi erőt, mert hiszen nem pusztán a fegyver teszi a katonát. A fegyver önmagában még nem katona és nem hadsereg. Igazi katonává és hadsereggé a lélek tesz bennünket, amelynek az egész nemzetben kell élnie. Csakis az ily lelkiséggel átitatott, jól felszerelt hadsereg biztosíthat az országnak erőt kifelé és befelé egyaránt. Kifelé nemzetközi tekintélyt és súlyt, aminthogy a legutóbbi hónapok mutatták meg, hogy a nemzet véráldozat nélkül is csak úgy tudott elérni^ olyan eredményt, amilyenre húsz éven át még csak gondolni sem mert, hogy maga mögött érezte egy jól felszerelt, harci szellemmel eltelt fegyveres erőnek a támogatását. Befelé pedig ez a szellem biztosítja és állandósítja a rendet és a nyugalmat és megakadályoz mindennemű forradalmi felfordulást. (Ügy van! Ügy van!) A honvédségnek magas katonai és erkölcsi értéke csakis a tisztikarnak nemzeti lelkesedéstől (hevített, fáradságot nem ismerő hötelességteljesítése mellett fejlődött ki, amelyet természetszerűleg megfelelő mértékben támogatott az ugyancsak magas színvonalon álló altisztikarnak a munkássága. Vitéz Kozma Miklós ő nagyméltósága mondta a legutóbbi bizottsági tárgyaláson, íhogy a tisztikar szelleme egyben a hadseregnek a szelleme. Ez a tisztikar pedig át van itatva attól az érzéstől és tudattól, hogy milyen nagy érték van reábízva. Tudja azt, hogy az államhatalom megbízható eszközének kell lennie és maradnia s felül kell emelkednie minden párton és politikán, mert tudja, hogy esküjéhez híven kell szolgálnia a legfelsőbb hadurat és a magyar alkotmányt. Mindezek mellett és mindezen felül megnyugtató garancia a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának a képviselőházban tett az a kijelentése, hogy ha mégis előfordulna, miszerint egy tiszt esküjéről megfeledkezve a pártpolitikába belekapcsolódnék anélkül, hogy annak következményeit kötelességszerűen önmaga levonná^ az biztos lehet afelől, hogy vele szemben ő fogja teljesíteni a kötelességét. A tisztikarral kapcsolatban bátor vagyok a ihonvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának nagybecső szíves figyelmét felhívni arra, keressen olyan módot és lehetőséget, amely az alantas tisztek es az altisztek előmenetelét némileg meggyorsítaná. Természetes dolog, hogy egy hadseregben sokkal több hadnagynak, főhadnagynak és századosnak kell lennie, mint magasrangú törzstisztnek és tábornoknak, mindazonáltal azt látjuk, hogy van bizonyos aránytalanság az alacsonyabb és a magasabb rendfokozatokban való előléptetések százalékszerű megoszlása tekintetében, mégpedig az alantasabb tisztikar rovására. Természetes, hogy a háború után a háborús előléptetések rohamos mérve csökkent, természetes, hogy a mai úgynevezett békebeli előléptetések nem lehetnek olyan gyorsak, mint voltak a háború alattiak. Ezt mi természetesnek és érthetőnek is tartjuk, de a szegény szenvedő alanyok efelől másként vélekednék, különösen akkor, amikor az utolsó évek kényszerítő hatása alatt nemcsak az előléptetések, hanem a fizetések is csökkentek. Nehezen tudják ezek az agyondolgoztatott mai fiatal tisztek megérteni azt, hogy Ludovikából kikerült egyes évfolyamok előléptetését is nem egyszerre, hanem több részre felosztva eszközlik és az egyes előléptetésekre túlhosszú ideig kell várni. Vonatkozik ez főleg a századosi rendfokozatokra, mert hiszen a törzstiszti karban az előléptetés már aránylag gyors. Amikor azonban a hadsereg megnagyobbodásával kapcsolatban az alosztályok és egységek megszaporodnak, talán lehetséges r lenne ezeket a szempontokat megfontolás tárgyává tenni, fi-