Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

Az országgyűlés felsőházának 80. ülése meg a háború utolsóelőtti esztendejében, amikor az antant-nemzetëk a genfi Vörös Keresztet azzal gyanúsították meg, hogy a központi * hatalmaknak kedvez és szimpátiája ezek irányába fordul. Amikor vége volt a háborúnak, ez a Párizsban székelő! Vörös Keresztes Liga félretéve minden, a háborúban megmutatkozott és születésével kapcsolatos szimpátiát az antanthatalmak iránt, igaz megértéssel és szolgálatkészséggel jelentkezett, hogy szívesen tagjai sorába veszi a magyar Vörös 'Keresztet is és felszólított bennünket, hogy lépjünk be ebbe a ligába. Mi kérdést intéztünk a Comité International-hoz Genfbe, hogy mi az ő álláspontja, mert meg akartuk hálálni a háborúban tanúsított sok kiváló szolgálatát, és azt az értesítést kaptuk, toogy teljes a megértés közöttük és kívánatos volna, hogy belépjünk oda. Így Magyarország volt az első, amely belépett ebbe a párizsi ligába és annak munkás tagjai közé állt. A liga ezt nekünk mindig meghálálta és hatalmas nagy az az anyagi és erkölcsi segítség, amelyben azóta a párizsi ligától részesültünk. Ennek a ligának a szervezetében kapta a cseh-szlovák nemzet az első sebet nemzetközi pozíciójában, amikor ezelőtt négy esztendővel a világ 64 Vörös Keresztjének sorából választott, hét tagból álló végrehajtó bizottságban, amelyben addig Cseh-Szlovákai képviselte Közép-Európát, nehéz küzdelmek árán, — mert abszolút többség kell az ilyen tagok megválasztásához — háromszoros szavazással mégis elértük azt, hogy az én szerény személyemen keresztül nem Cseh-Szlovákia, hanem Magyarország jutott ahhoz, hogy Közép-Európát képviselhesse. A nemzetközi helyzet és a nemzetközi viszonyok ismerete mellett minden esetre meg kell állapítani, hogy ez igen nagy dolog volt és az első alkalom volt, hogy Magyarországot a nemzetek ilyen nagy közösségében megfelelő helyre állították. A Vörös Kereszt a háború alat nagy tevékenységet fejthetett ki, mert a leggazdagabb nemzeti Vörös Keresztek egyike volt. Nem akarom az igen t. felsőházi tag urakat részletezéssel untatni, csak annyit jelentek ki, hogy az a sok intézmény, ame- ! lyet a Vörös Kereszt állított fel a hadse- f reg szolgálatára, 30 milliójába került a Vörös j Keresztnek, a háború befejeztével azonban, sajnos, a teljesen leromlott Erzsébet kórházunkon kívül a Vörös Keresztnek semmi más sem maradt, mint 4 millió koronányi értéktelen hadikölcsöne és rengeteg "adóssága. Ezeket ! a romokat el kellett takarítanunk, mert mind a genfi konvenció, mind az azt becikkelyező törvény alapján minden nemzetnek fenn kell j tartania Vörös Keresztjét. Ezekben a nyomorúságos években nem tudtunk egyébbel foglalkozni, mint azzal a gondolattal, hogy szeretettel és szociális gondoskodással hazánk ifjúságát kell ezekre a vörös keresztes eszmékre ráne- ; vélnünk és ezt az ifjúságot kell úgy megszer- ; veznünk, hogy az majdan azután a Vörös Ke- \ reszt egyéb foglalkozási ágaiban is hasznos munkatársunk lehessen. Az ifjúsági Vörös Kereszt négy alapelve: ' az egészségügyi kiképzés és az egészség^ meg- ;

! becsülése, aktív szociális munka, a jótétemé- | nyék aktív gyakorlása s a nemzetközi levele- ! zés, amely az iskolák között általában meg- ? indult már, úgy, hogy a mi ifjúsági vöröskeres'zteseink a világnak úgyszólván minden 19B9. évi február hő 3-án, péntekéit. 51 nemzetével leveleznek, amely levelezés, — merem állítani tapasztalataim alapján — rengeteget használt a magyar viszonyok nemzetközi megítélése tekintetében. Mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy nem lehet jobb utat találni ahhoz, hogy valakinek a lelkéhez férkőzzünk, mint ha ezt az utat gyermekeink lelkén keresztül keressük. 600—700-ra megy azoknak az albumoknak a száma, amelyeket a mi intelligens, kitűnő gyermekeink, akiknek találékonysága korlátlan, küldenek külföldi . iskoláknak és ezek az albumok mind tele vannak hazánk izzó szeretetével, hazánk nyomó- . rúságos megcsonkításának 'ecsetelésével és mindazokkal a momentumokkal, amelyekkel hatást tudunk elérni. Meg vagyok győződve arról, hogy a mi gyermekeink ezzel a diplomáciai munkásságukkal legalább is annyi eredményt értek el, mint ha mi egyes országokban fokoznánk külképviseletünket, szaporítanánk a konzulátusokat és követségeket. Egy gyönyörű példája volt a napokban ennek az összeköttetésnek. Egy csongrádmegyei kis falu elemi iskolájának tanulói meglátták egy fővárosi lapban Ciano olasz külügyminiszter arcképét, amint kisfiának a vállára téve kezét, kíséri őt az iskolába. Ez feltűnt ezeknek a gyermekeknek és eszükbe jutott egy gyönyörű gondolat, amelynek következményei — mint leszek bátor elmondani — nagyon fontosak lettek. Készítettek egy albumot s ebbe beleragasztották Magyarország minden, szépségét, de egyúttal elmondották Magyarország minden fájdalmát is és a levelet, amelyet a kis Ciano grófhoz küldtek, ezzel kezdték: Te nagy úr vagy, Te gróf vagy, de főképpen annak az embernek a fia vagy, aki Magyarországon olyan sokat segített. De egyben, abban, hogy Te is csak tanuló vagy, egyformák vagyunk és ez adja meg nekünk a jogot arra, hogy hozzád forduljunk és szerettei üdvözöljünk, mint kedves kis tanulótársunkat. A levél bennünket mindnyájunkat is ^nagyon meghatott. Elküldtük az olasz Vörös Keresztnek és a napokban kaptuk meg Cianö külügyminiszter válaszát, amelyben meghatottsággal köszöni meg a magyar gyermekeknek ezt a figyelmét és nekik emlékül három gyönyörű nagy fényképet küldött, amelyeken maga is és kisfia is rajta van. Méltóztassék elképzelni, hogy ez a levélváltás Ciano gróf lelkében milyen maradandó emléket okozott. Mindazok a levelek, amelyek így szívhez szólóan az egyes országokba elmentek, a magyarság számára csak szimpátiát fognak eredményezni, éppen úgy, mint a Gyermegvédő Liga működése is. A Gyermekvédő Liga azáltal, hogy gyermekeinket kiküldte Hollandiába és Belgiumba, óriási eredményt ért el. Hogy Belgiumban és Hollandiában ma a magyarság olyan rokonszenvnek, szimpátiának és megbecsülésnek örvend, ezt azoknak a magyar gyermekeknek köszönhetjük, akiket oda kiküldöttek és akiket a belgák és hollandusok áldozatkészségéből tápláltak, neveltek. Ezzel a munkával foglalkoztunk az alatt a sok év alatt, amíg a Vörös Kereszt anyagiak hiányában nem tudott megfelelően munkálkodni. Gömbös Gyula honvédelmi minisztersége idejében, Károlyi Gyula igen t. felsőházi tagtársunk miniszterelnöksége alatt elhatározták, hogy mégis szanálni fogják a Vörös Keresztet. Az elnökséget akkor több kiváló politikusnak, államférfiúnak ajánlották fel, de 11*