Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

38 Az- országgyűlés felsőházának 79. ülésé kora összeggel a tisztviselők járulnak hozzá, ; Kívánatosnak tartjuk és kérjük, hogy ne csak a kereseti, hanem a vagyoni cenzus is alapul . vétessék, hogy valaki lehet-e szociális biztosítás részese, vagy ha benn van, milyen arányban járuljon hozzá, tehát a vagyoni cenzus is alapját képezze esetleg annak, hogy ki milyen arányban köteles az Otba.-hoz hozzájárulni. Mindenkor hangoztatott és ideális felfogás ma már világszerte és tudvalevően nálunk is, — hiszen legmagasabb helyről hallottuk, aaniniszter úrtól, sőt a belügyminiszter úr közegészségügyig államtitkárától is — hogy a szabad orvosválasztás rendszerének ma már érvényesülnie kell. A kötött szabad orvosválasztás elvé nefk vagyunk a hívei és a jövőre vonatkozólag minden esetre kérjük annak megvalósítását. A szociális biztosítás általánosságban feltétlenül reformra szorul, jelen formájában fenn nem tartható, mert idejét multa. Az egyetlen megoldás és lehetőség az egységes reform minden vonalon es ennek a hatalmas komplexusnak egy kézben való elhelyezése, ami nélkül alig képzelhető el ennek a fontos nemzetpolitikai kérdésnek egészséges megoldása. Midőn örömmel állapítom ímeg azt az örvendetes tényt, hogy az egészségügyi kormányzat közegészségügyünk megjavítására, főleg a falu közegészségének feljavítására komoly ! intézkedéseket tett azáltal, hogy 205 községi és körorvosi állást megszervezett és ezeknek kinevezéseit rövidesen foganatosítja — ezt melegen üdvözüljük, mert nagy haladást látunk ezekből a tényekből, látjuk, hogy a kormányzat a nép és a közegészségügy érdekeit első, fontos kérdésnek tekinti — egyúttal kérjük, hogy a tanyavilágról való szociális gondoskodást, annak orvosokkal való ellátását ne feledje el a közegészségügyi kormányzat. Kötelességet teljesítek akkor is, midőn a mostani községi és körorvosi állásokkal kapcsolatban megemlékezem ezeknek a fiatal orvosoknak igaz Öröméről és arról a nagy — hogy úgy mondiaim — tülekedésről, amely a magyar keresztény nemzeti orvosokat eltölti azzal a gondolattal, hogy kimenjenek végre a falura és megkezdjék működésüket. Ennek azonban előfeltétele az is, hogy ott el tudjanak helyezkedni. Közismert, hogy e fiatalemberek legtöbbje a falvakban otthont neto talál. Ügy tudom, — néhány felterjesztéssel is éltek már a kormánynál — hogy a belügyminiszter úr és azt hiszem, a pénzügyminiszter úr sem zárkózik el attól a lehetőségtől, hogy megfelelő építkezések történjenek hogy így lehetővé tétessék az ő elhelyezkedésük is. Abban az esetben, ha a magas kormány, amely iránt a legmesszebbmenő' bizalommal, őszinte ragaszkodással és szeretettel vagyunk, s amelytől a reformok megvalósítását várva várjuk, ezeket a sürgős reformokat, amelyek között ez is helyet foglal, olyan formában fogja (megvalósítani, amilyent uni most kifejezésre juttattunk, a törvényjavaslatot elfogadom. Amennyiben azonban a reformok tekintetében az az eredeti álláspont érvényesülne, amelyet mi, sajnos, a legmesszebbmenő jóindulat 'mellett sem tudunk magunkévá tenni, ebben az esetben, sajnos, kénytelen vagyok ellene szavazni. Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz1938. évi december hó É2-en

} csütörtökön. ter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladott voltára való tekintettel csak egészen röviden reflektáljak Meskó igen t. felsőházi tag úr felszólalás sara. Őszinte örömmel és hálás köszönettel állapítom meg, hogy az alapelvek tekintetében a felsőházi tag úrral tökéletesen egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy a szociális biztosítást, az egészségügyi ellátást minél szélesebb rétegekre kell kiterjeszteni és ezért tehát helyesnek méltóztatik tartani azt, hogy arra a tisztviselői kategóriára, amelyről az előttünk fekvő törvényjavaslat szól, kiterjesszük ezt az egészségügyi biztosítást. Ebben egyetértünk. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen csak ezt az alapelvet szögezi le, amikor felhatalmazza a kormányt arra, hogy ezekre a kategóriákra az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap működését kiterjessze. Amiben nem értünk egyet, helyesebben szólva, amiben az igen t. felsőházi tag úrnak aggályai vannak, melyeket — megismétlem, amit a bizottságban mondtam — részben osztok is, az tulajdonképpen a keresztülvitel módszere, az tehát, ami a végrehajtási utasításra tartozik. Ennek a törvényjavaslatnak elfogadása esetén ugyanis részletes végrehajtási utasítást kell kidolgoznunk arra vonatkozólag, hogy milyen legyen e törvényjavaslatnak a gyakorlati életbe való átvitele? Ez lesz az a pillanat, amikor az orvosi rendet meg kell hallgatnunk, mert itt következnek el azok a kérdések, amelyek részben a gyakorlati keresztülvitel helyes módját szabályozzák, részben pedig itt honorálhatjuk azokat a jogos kívánságokat is, amelyeket az orvosi rend részéről támasztanak. Hogy ez a kérdés a teljesen szabad-orvosválasztás, vagy az úgynevezett kötött szabadorvosválasztás formájában, vagy pedig a jelenlegi rendszerben oldassék-e meg, erre nézve — azt hiszem — legokosabb, ha Összeülünk az orvosi rend képviselőivel, elmondjuk egymásnak pro és kontra az összes érveket és így igyekszünk meggyőzni egymást. Remélem és meg vagyok győződve arról, hogy kialakul majd olyan álláspont, amely mindkét fiél érdekeit kellőképpen megvédi. A másik kérdés, amelyet fel méltóztatott vetni az, hogy vájjon a kincstár is hozzájárul-e a maga részéről az Otba. költségeihez? Tény az, hogy^ eddig nem járult hozzá, de már a folyó költségvetési évben hozzájárult a minisztertanács egy 500.000 pengős rendkívüli póthitelhez és így ez az 500.000 pengő már rendelkezésére áll az ^Otbá.-nak abból a célból, hogy működési körét különösen olyan területekre terjessze ki, amelyeken arra a Igrnagyobb, szükség mutatkozik. Gondolok különösen a temetkezési és szülési segélyre, a népbetegségek elleni küzdelemre és bizonyos mértékig a fogászatra. Ezzel azonban nem tekintem befejezettnek az ezirányú akciót, hanem a költségvetés összeállítása folyamán további lépést szeretnék tenni ebben az irányban, hogy ne póthitel formájában adjuk az Otbá.-nak azt, amire szüksége van, hanem a költségvetésben gondoskodjunk szabályszerűen ennek fedezetéről, (vitéz Meskó Zoltán: Helyes!) Azt hiszem, hogv ez a tisztviselői kart is megnyugvással fogja eltölteni, amit ez a tisztviselői kar — őszintén bevallva — nagyon meg is érdemel. (Ügy van! Ügy van!) Áll ez mind az állami tisztviselői karra, mindpedig arra a tisztviselői karra,