Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

36 Az országgyűlés felsóházának 79. ülése 1938, évi december hó 22-en, csütörtökön. midőn Szilágyi Lajos felsőházi tag- úr felszólalására néhány szóval reflektálni óhajtok. Az elmúlt rövid néhány hónap beigazolta azt a tényt, hogy kormány, amely iránt a nemzet a legmesszebbmenő bizalommial volt és van jelenleg is, a legmesszebbmenőén megtette a maga kötelességét. Igazolja ezt a tény az is, hogy Isten különös segítségével és jóvoltából nagyobb véráldozatok nélkül ma már egyik területünket visszanyertük. Visszanyertünk Trianon után egy olyan részt, amelyben közel egymillió magyar testvérünk lakik. Csak jóindulattal és szeretettel lehet arról a kormányzatról beszélni, amely több hónapos harc és küzdelem után ezeket a területeket Magyarországhoz visszacsatolhatta, viszont csak rosszindulat mondhatja azt, hogy négy és fél hónap tétlenségben múlt eb Éppen azért is egészen különös, hogy ezek az urak, ezek a népképviselők éppen akkor váltak ki a kormányt támogató pártból, amikor ennek az országnak, legnagyobb szüksége volt az összhangra, az egységre (Ügy van! Ügy van!) és amikor leginkább fontos volt az, hogy a kormány mögött álljon minden magyar ember. Az indokok tekintetében többek^ között az az indok is furcsa volt, hogy a miniszterelnök a saját pártjával nem nagyon törődött. Egészen furcsa jelenség az, hogy komoly kormányférfiak, illetőleg mondjuk törvényhozók, akik a nép jóvoltából és bizalmából ülnek a parlamentben, ilyen és hasonló okokon akadnak meg és ezt hozzák fel egyik fontos érvül, amiért a kormányt otthagyták. Nekem nem célom és semmi esetre sem akarom bármilyen vonatkozásiban kiélezni a helyzetet, csak azt akarom megállapítani, hogy senki sem tesz jó szolgálatot ennek a nemzetnek, ennek az országnak és kormánynak akkor, amikor a mai nehéz viszonyok mellett különböző, régebben lezajlott eseményeket bolygat meg és ezeket nem helytálló formában állítja be. TJgy állítják be a dolgot, hogy a kormány szociális elgondolásai vérszegények. Ha azonban vérszegények, akkor azért vérszegények, mert sajnos, ez az ország is vérszegény. Ez az

1 ország elveszítette területének kétharmadát, értékeit le kellett adnia és eddig el volt hagyva, ma már felébredt azonban a világ jó érzése és lelkiismerete és belátta azt a nagy igazságtalanságot, amely ezzel a nemzettel történt. Ezek a jelenségeik jövőnket illetőleg kétségtelenül egészen szép* reményekre jogosítanak. A jelenlegi kormányzás iránt a legmeszszebbmenő bizalommal vagyok; várva-várom a reformok radikális végrehajtását, de éppen úgy várva-várja azt minden magyar ember. Talán ezzel a meggyőződésemmel ellentétesnek tűnik fel, ha ennek ellenére az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben ellenzéki álláspontot vagyok kénytelen leszögezni. Mélyen t. Felsőház! az előttünk fekvő törvényjavaslat a vármegyék, városok és községek alkalmazottainak sorsát óhajtja közegészségügyi vonatkozásban javítani. Mi, magyar orvosok, a legmesszebbmenőleg átérezzük ennek fontosságát. Éppen ezért téves lenne az a látszat, mintha én a törvényjavaslat intencióit kifogásolnám, hiszen a magyar orvosi rend mindenkor tudta kötelességét, mindig megfelelt hivatásának és amint a múltban, úgy ma is a legmesszebbmenő humanitással óhajt gondoskodni

f azokról a társadalmi rétegekről, amelyekről éppen ez a törvényjavaslat rendelkezik, vagyis a vármegyei, városi és községi alkalmazottakról. A törvényjavaslatot azonban jelenlegi formájában nem áll módomban elfogadni, amint ezt már a bizottságban is kifejezésre juttattam. Az 1936. évi I. te. a magyar orvosi rend régi óhaját váltotta valóra, amidőn több, mint ötven esztendő elteltével megalkotta az orvosi kamarát, A magyar orvosi rend tudta, hogy ennek a törvénynek mi a célja. Ártörvénynek az volt a célja, hogy egyrészt tanácsadó^ szervet alkosson a mindenkori kormányzat részére, másrészt az orvosi rendnek érdekképviseletéül szolgáljon. Az orvosi kamara tehát azt a szerepet lett volna hivatott betölteni, hogy a törvényhozás elé kerülő közegészségügyi kérdésekben véleményt mondjon. Sajnos, azt kell mondani, hogy a törvénynek ezen a téren nem tettek eleget és az orvosi rendet nem hallgatták meg minden vonatkozásban. Most is ez történt. Ez a javaslat is, amely olyan szociális és közegészségügyi kérdéssel foglalkozik, amelyet mi teljes szívünkből megoldandónak tartunk, a mi meghallgatásunk nélkül került a képviselőház elé 'és a képviselőház a mi meghallgatásunk nélkül fogadta azt el. Az Országos Orvosi Kamara a törvényjavaslattal szemben leszögezte a maga álláspontját. Állástfoglalt két nagy orvostársadalmi egyesület, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete és az Országos Orvosszövetség is. Végtelenül sajnáljuk mi orvosok, hogy az orvosi kamara elnöke, Veréb ély Tibor professzor betegsége miatt nem jelenhetett itt meg és az ő felfogását, illetve az Országos Kamara felfogását nem hallhattuk személyesen. Ügy tudom azonban, a Kamara memorandum alakjában ismertette felfogását a pénzügyminiszter úr előtt és a miniszterelnök úr előtt is. Az abban foglaltattak kétségtelenül rövidesen közismertek lesznek. A vármegyei, városi és községi alkalmazottaik bizonyára legalább annyira (megérdemlik a szociális gondoskodást, mint ennek a nemzetnek bármelyik más alkalmazotti rétege, amely az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap, hogy úgy mondjam, jótékonyságát) élvezi. Sajnos, azonban az az irányzat, amelyet az Otba. követ, a mii felfogásunkkal teljességgel ellentétben áll. A szociális biztosítás Magyarországon, sajnos; általában szeletééi hibában szenved. Azok az elgondolások, amelyeknek alapján megteremtették nálunk a szociális biztosításokat s amelyek még ma isi divatban vannak, teljesen idejüket imúlták és nem helytállók. A fennálló szociális biztosítási intézmények és az orvosi rend közötti ellentétek évtizedekre ivezetnek vissza. Évtizedek óta küzdenek egymással a biztosító intézmények és az orvosok; nem egyenlő fegyverekkel küzdenek azonban, mert hiszen mindig a munkaadó az erősebb és a munkavállaló a gyengébb. Az orvosok szerződéses alapon állnak ezeknek az intézményeknek kötelékében. Kötelességüket, bánmilyen emberfeletti legyen is, mindig telje-. sitik, mert hiszen különben olyan könnyen ki akolbólítják őket, mintha ott sem lettek volna. A pénzügyminiszter úr a bizottsági tárgyaláson már belátta, hogy igen sok anomália van a szociális biztosítás terén, maga is kifejezésre juttatta azt a felfogását, hogy sok tennivaló van ezen a téren s azt mondotta, hogy hajlandó a törvényjavaslat végrehajtási utasításának kiadása előtt meghallgatni az orvosi rendet. •Remélem, lesz lehetőség arra, hogy ebben a kérdésben orvosolják a magyar orvosi rend panaszait.