Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

28 Az- országgyűlés felsőházának 79. ülés* Ugy van!) Éppen ezért arra kérem az igen t. Felsőházat, méltóztassék ezt a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szilágyi Lajos ő méltósága. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Mint, ahogyan az, előadó úrnak is mondani méltóztatott, 'mai tárgysorozatunkon egész sora szerepel a kormány reformajavaslatanak. Részint ezeknek az intézkedéseknek sorozatára való tekintettel, részint mert a második Imrédy-kormányhoz, una van először szerencsénk, mély tisztelettel kérem, méltóztassék nekem megengedni, hogy a házszabályok 97. §-a értelmében a napirenden lévő javaslat r bírálatán kívül általános politikai megjegyzéseket is tehessek és a tárggyal szoros kapcsolatban nem álló kérdésekről is beszélhessek. (Meskó Zoltán: Céltalan!) Elnök: Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni ahhoz

% hogy Szilágyi Lajos ő méltósága beszéde során a napirenden lévő tárgytól eltérhessen. (Igen! — Mozgás. ~ Meskó Zoltán: Minek az? Mi célja van annak? — Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Nem járulunk hozzá!) Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen! Nem! — Mozgás.) Nem tudom megállapítani a Ház beleegyezését, azt 'hiszem: azonban, méltóztatnak a kérdéshez hozzájárulni. Szilágyi Lajos: Huszonkét év óta, mélyen t. Felsőház, a változó politikai események közepette, azt hiszem, soha ilyen furcsa, ilyen különleges helyzetben még nem szólaltam fel. Előttünk van a második Imrédy-kormány, amelyet akárhogyan akarunk korholni vagy védeni, mégis meg kell állapítanunk róla, hogy voltaképpen nálunk, a felsőház üléstermében nem mutatkozott be s lemondott arról a régi^ hagyományos fogadtatásról, amikor a felsőház háznagya az új kormány tagjait az ülésterembe bevezeti, lemondott arról, hogy itt programmját ismertesse, kormányprogrammot előttünk nem hallatott és így mi sem jutottunk abba a helyzetbe, hogy a kormány programmjáról, amelyet ez ideig csak a képviselőházban fejtett ki, (vitéz Endrey Antal: De bemutatta Kassát és Komáromot!) bírálatot mondhassunk. (Felkiáltások a jobboldalon: Ismerjük!) Mélyen t- Felsőház! A második Imrédykormány a képviselőház kifejezett bizalmatlansági határozatával leszavaztatott ugyan, de itt van és itt van olyan javaslatokkal, amelyek szerény nézetem szerint sovány, vérszegény javaslatok ahhoz képest,, amit vártunk, és már elöljáróban is jogom van megállapítani azt, hogy ezek a javaslatok messze a várakozás alatt maradtak. (Mozgás a jobboldalon.) Jól tudom, hogy mai fejtegetéseim, Meskó Zoltán felsőházi tagtársam tetszésével nem fognak találkozni... (Meskó Zoltán: és másokéval sem!) Az is lehetséges. (Meskó Zoltán: Sokan vagyunk !) Mindazonáltal törvényadta jogomnál fogva egyedül, lelkiismeretemre hallgatva, mégis el fogom mondani mindazt, amit szükségesnek látok ez alkalommal hangoztatni. Tény az, hogy ezek a javaslatok korszakalkotó nagy reformok helyett sokkal kevesebbet hoznak és — valljuk he — bennünk nagyrészben csalódást is keltenek. Ahogy pedig itt ülünk é's tanácskozunk ma délelőtt, valljuk he azt is, hogy mi felsőházi tagok, nem. vagyunk valami nagyion tájékoz3 1938. évi december hó 22-én, csütörtökön. tátva a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetről. Ha valaki kérdez bennünket, különösen, ha vidéken kérdést intéznek a Budapestről hazaérkező felsőházi taghoz, valljuk be Őszintén, hogy nem sokkal tudunk többet mondani a kérdezősködŐknek, mint amennyit azok amugyis az újságokból olvashatnak. Valljuk be, hogy nem tudunk semmit például Kánya Kálmán külügyminiszter úr távozásának valódi okairól, nem tudunk semmit a Ruszin-Krajnával kapcsolatos eseményekről, nem tudunk semmit a bécsi döntőbíróság határozata folytán életerehívott különböző bizottságok ezideig végzett munkájáról, nem vagyunk tájékoztatva a felvidéki miniszternek poltikai megnyilatkozásain kívül végzett munkájáról, nem vagyunk tájékoztatva vérveszteségeinkről, amelyeket elszenvedtünk az elmúlt hónapokban, nem vagyunk tájékoztatva a felmerült költségekről, amelyeknek a fedezéséről valószínűleg még ezután kell gondoskodni; nem vagyunk tájékoztatva kellőleg a Felvidéken ez ideig fennállt katonai közigazgatásról és a most kezdődő polgári igazgatásra vonatkozó rendelkezésekről sem, ellenben hallunk és olvasunk nemzeti egységpárti választmányi ülésekről országszerte, halljuk és olvassuk a •bizalmi nyilatkozatokat (vitéz Endrey Antal: Ma az a közvélemény!), amelyeknek mindenki természetesen csak annyi értéket tulajdonít, amennyit akar, mert mindenki tájékozva van a felől, hogy ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak nagy része régi szokás szerint miként jön létre, (vitéz Endrey Antal: Tévekiés! Ma a széles néprétegtől jönnek azok a bizalmi nyilatkozatok!) Hallunk erős kritikáikat és hallunk megtorló intézkedéseket is azok ellen a politikusok ellen, akik az elmúlt hetekben a kormány pártját ott hagyták, akik a nemzeti egység pártjából kiléptek, akik elég lelkiismeretesek és bátrak voltak ahhoz, (Meskó Zoltán: Rossz időiben tették!) hogy a figyelmet tömeges kilépésüklkel nagy és. fontos ügyekre hívják fel, vagy úgy m monidhiatnám,, hogy | mindazzal, amit tettek, félreverjék a harangokat. (Felkiáltások jobbfelől: Rossz időben!) Mindenki a maga meggyőződését követi és én meggyőződésemnek megfelelően rokonszenvesen tekintek ezek felé a férfiak felé, akik közvetlenül egy új képviselválasztás küszöbén, közvetlenül a titkos szavazás behozatalának nagy kérdőjele előtt inkább elhagyták eddigi politikai otthonukat, pártjukat, inkább eldobták maguktól a választásoknál oly nagyon érvényesülő kormánytámogatást, csakhogy önállóan és függetlenül megmondhassák, hogy azzal, aki most van a kormány élén, egyetérteni nem tudnak, hogy függetlenül és önállóan megmondhassák, hogy féltik az országot és a nemzetet. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Most nem térek ki a részletekre, nem térek ki arra, hogy ebben az akcióban is, tehát a kilépett képviselők akciójában is volt baj, volt ügyetlenség és volt hiba, (Felkiáltások jobbfelől: Bizony volt!) és nem kendőzöm azt a rideg valót sem, hogy ez a nagy lépés, amely egész Európa figyelmét magára vonta, az ország lakossága előtt kellően imegindokoltnak nem látszott. Veszem azonban azt, hogy mindaz, ami azóta történik, mindenegyes nap a kilépetteket látszik igazolni, és veszem azt, hogy ezúttal a miniszterelnök úr maradván győz-