Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1939. évi április hó 15-én, szombaton. 137 szentségének: lelki átalakító hatását sem bizonyos tertminusho'z kötni, mert meggyőződ esem szerint ez is igazságtalan. A lelki átalakulás ugyanis egyéni dolog: egyiknél korábban és teljes mértékiben bekövetkezik a 'keresztény asszimiláció, a másiknál későbben vagy nem teljes mérteikben; de valamelyes asszimiláció — értem a keresztény asszimilációt — mindig bekövetkezik, j~L£l ici keresztség szentségét komoly szándékkal vette fel az illető. A szándék komolyságának megítélése a szükséges leliki előkészítés és esetleg bizonyos időtartalmú kateohumenátus elvégzése után az illető egyházra tartozik. Azért igen sajnálatos dolog volna, ha keresztlány állam törvényhozásában keresztény állampolgárokat »zsídók«-nak minősítenének és e,zen a címen egyéb ok 'nélkül — ezt hangsúlyozom, hogy egyéb ok nélkül — megfosztanák őket olyan jogoktól, amelyek őket addig a többi keresztény állampolgárokkal együtt megillették. (Balogh Jenő: Ügy van! Ez helyes!) Hangsúlyozni kívánom, t. Felsőház, hogy én itt nem a zsidóikat vagy az izraelitákat védelmezem, hanem elsősorban olyan keresztények, kivált katolikus híveim érdekében emelek^ szót, akiknek nem volt részük a zsidók túlkapásaiban. Tudom jól, hogy a törvényjavaslat nem érinti, nem is érintheti a keresztség szentségének érvényességét, valamint a megkeresztelt zsidóiknak saját, most már keresztény egyházunkban való jogi helyzetét, •mert hiszen annak megállapítása, az illető egyházra tartozik. Azt is tudom, hogy a javaslat szerint a »zsidó« se nem vallás,, se nem faj, Iranern bizonyos elemeket magában foglaló gyűjtőnév, úgyhogy a törvényjavaslatnak betűje szerint nem a »zsidó« áll szemben a kereszténnyel, hanem az »izraelita«, vagyis lehet keresztény zsidó és izraelita zsidó, aminthogy lehet és van is például keresztény néger és pogány néger. De azért kár volna a keresztények között puszta vélelem alapján ilyen különbséget tenni, mert a valóságban a megkeresztelt zsidóik között is vannak olyanok, akik életükkel komoly keresztény szellemről tesznek tanúságot és (bizonyosan lesznek azok között is, akik ezután veszik fel a keresztség szentségét. Ha ez nom így volna, 'akikor abból az (következnék, hogy zsidót egyáltalában nem volna szabad keresztelni, csakhogy ez meg nyilván ellenkeznék Krisztus világos tanításával és parancsával, amelyet az apostoloknak mondott, hogy »tanítsatok és keresztiéi jeleik meg minden nemzetet«. Ellenkeznék ez az apostolok eljárásával is, aíkik zsidókat is kereszteltek. Amikor én itt a nagyméltóságú püspöki kar nevében is szót emelek olyan magyar állampolgárok érdekében, akik zsidóból lettek keresztények, de az említett túlkapásokban nem volt részük, akkor bizonyos rágalmak miatt kénytelen vagyok itt nyíltan megmondani, hogy a katolikus teológiában nem vagyunk olyan járatlanok, mint azok, akik azzal rágalmaznak minket, hogy mi a kereszténység szentségének vér- és fajátalakító hatást tulajdonítunk és hogy ezt dogmaként hirdetjük. Az egyházban, közel kétezeréves története folyamán, soha épeszű ember ilyet nem állított; mi sem állítunk. Mi csak azt valljuk, hogy aki a keresztség szentségét Krisztus rendelése szerint felvette, akár az árja, akár a mongol, akár a sémi, akár más fajhoz tartozzék is, az kereszténnyé lesz és bár vérét és faját továbbra is megtartja, a katolikus egyházban és abban a keresztény államban, amelynek polgára, ceteris paribus, — ezt mindig hangsúlyozom — ceteris paribus, a többi kereszténnyel egyforma jogok illetik meg, de egyforma kötelességek is terhelik őt. A kereszténynek vallott Magyarországon pedig azért is sürgetjük a keresztény állampolgárokat ceteris paribus megillető jogegyenlőséget befelé, mert azt követeli az igazságosság, amely a magyar nemzetet két évtizeddel ezelőtt ért erőszakkal szemben gyengeségünk ellenére is legnagyobb erősségünk volt kifelé és mert az a törvény, amely az egyik nem magyar fajra való tekintetből különbséget tenne a magyar haza keresztény állampolgárai közt, igen könnyen kísértésre adhatna alkalmat, hogy később ugyanilyen elv szerint más, ugyancsak nem magyar fajú keresztény állampolgárok káráía is hasonló különbség tétessék, ami pedig homlokegyenest ellenkeznék azok érdekeivel, de ellenkeznék Szent István bevált államalkotó és államfenntartó elveivel és végzetes következményekkel járhatna Szent István ezeréves birodalmára is. A mondottakból logikusan az következnék, hogy a készülő törvény alkalmazását illetően különbséget kellene tenni azok közt a zsidók közt, akik annak hatálybalépése idején már magyar állampolgárok voltak és azok közt, akik csak annak hatálybalépése után lesznek magyar állampolgárokká. I. Azok közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok voltak s akik ezektől származnak, ha a logikát követjük ; 1. Nem terjesztetnének ki a törvény korlátozó rendelkezései azokra a zsidókra, akik akkor már keresztények voltak, mert más fajú, például árja stb. keresztényekre, sőt más fajú nem keresztényekre, például muzulmánokra szintén nem terjednek ki ezek a korlátozások, akár asszimilálódtak a magyarsághoz, akár nem, azokra nézve pedig, akik a törvény hatálybelépése után veszik majdl fel a keresztségét, ki lehetne mondani, hogy azt a 20 esztendős várakozási időt, amelyet a m. kir. kormánytól az 1. §-ban elfogadott módosítás a múltra nézve megállapít s amelybe — mert többet elérnünk nem lehetett — mint minus malum-ba beletörődünk, nekik is ki kell tölteni ök, akik tehát — ismétlem — a ^törvény életbelépése után lesznek keresztényekké, azoknak is ki kellene tölteniök ezt a várakozási időt. Enélkül azok a keresztények^ akiket a törvényjavaslat »zsidók«-nak minősít, ivadékaikkal együtt in aeternura et ultra reménytelenül zsidók maradnának. Pedig, ha a m. kir. kormánytól elfogadott várakozási idő kitöltése után a zsidóból lett keresztények hallgatagon a magyarsághoz asszi mi láttáknak vélelmezhetők a múltban és ezért — egész helyesen — teljes jogú állampolgároknak tekintendők, akkor nem látom be, hogy ugyanolyan várakozási idő eltelte után miért ne ismerhetnénk el ugyanolyan asszimilálási folyamatot a jövőre nézve is. 2. Ellenben kiterjesztetnének a törvény korlátozó rendelkezései azokra a zsidókra: a) akik izraeliták maradtak, — kivált ha büntetett előéletűek és a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, vagy asszimiláltaknak nem vélelmezhetők, mert ezek indokolat24*