Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

132 Az országgyűlés felsőházának 85. ülé sen alkalmas a nemzetközi antinacionalista tanok befogdására,. Ez a szellem harsog különösen Budpest utcáin, (Ügy van! Ügy van!) színházaiban és mulatóhelyein. (Ügy van! Ügy van!) Ez a szellem hozza létre a magyar lelket torz tükörben bemutató magyartalan magyar filmeket, ezt a humort képviseli Radó, Salamon, Hacsek és Sajó. (Ügy van! Ügy van!) Ez a törvényjavaslat, amint törvénnyé válik, kétségtelenül eltolhatatlan tilalomfákat fog állítani a zsidóság további terjeszkedése elé, sőt eddig betöltött fontos pozíciók elhagyására készteti őket. Teljesen érthető tehát, hogy a zsidóság ez ellen a törvényjavaslat ellen erős küzdelmet indított. Röpiratok, brosúrák, emlékiratok, védiratok tömegei és a liberális sajtó egész nagy apparátusa hónapok óta egy témáról harsog, amely mellett eltűnik szlovenszkói országgyarapodásunk, a fontos szlovákkérdés és eltűnnek a külpolitikának nemzetek léte felett határozó nagy eseményei is. (Ügy van! Ügy van!) A zsidóságnak ez az akciója ebben a kérdésben^ is szertelen, nagyzoló és agresszív. (Úgy van! Úgy van!) Nagyzoló an hirdeti a zsidók nemzetfejlesztésének nagy érdemeit, szerinte az 1848/49-iki szabadságharc és a világháború hősei, az ellenforradalmak mártírjai elsősorban mind zsidó dicsőséget hirdetnek, holott a Hadilevéltár statisztikai adatai ennek az ellenkezőjét bizonyíthatják. Ezek alapján tehát hálátlansággal vádolják meg a magyarságot, sőt az egyik liberális újságban a múlt napokban egy levélíró egész lemondóan nyugszik bele abba, hogy a magyar parlament meg fogja szavazni ezt a második zsidótörvényjavaslatot is, amint megszavazta Rákóczi és Kossuth hontalanítását is. (Derültség.) Mélyen t. Felsőház! Mindez maga eléggé bizonyítja azt, hogy a zsidóság, amikor a maga érdekeiről van szó, nem bír elfogulatlan tárgyilagossággal, és ezek, amiket elmondtam, igenis, teljesen igazolják a törvényjavaslatnak azt a szakaszát, amely a sajtóbian, a filmművészetben és a színművészetben a zsidóság arányát 6%-ra korlátozza, sőt tovább megy: a sajtónál a szellemi vezetésből, a színházaknál ós a filmművészetben pedig a szellemi és a művészi vezetésből teljesen kizárja a zsidókat. (Helyeslés. — Farkas István: Minek tűrik?) Megszünteti a törvényjavaslat az egyedárnságnak a zsidók által való majdnem monopolizálását, amikor kizárja őket a közhatósági engedélytől függő jogosítványokból és logikus folyománya a törvényjavaslat alapelgondolásáiiak az, hogy a zsidóság részesedését a közszállításokban fokozatosan az országos arányszámra, 6%-ra nyomja le. A közszállítások a gazdasági funkcióknak igen fontos terrénuma, ahol igenis, szükséges a rendezés, és bár a szakasz a strohmanii-rendszer lehetősége ellen is rendelkezik, ezt olyképpen teszi, hogy még mindig elég lehetőség marad a méltányos zsidó érdekek kielégítésére is. Általánosságban megtiltja a törvényjavaslat az ipar gyakorlására jogosító iparengedélyek és iparigazolványok kiadását mindaddig, amíg ezek száma községenként 6%-ra le nem száll, közérdekből azonban az illetékes miniszter mindig kivételt tehet. Nagy nemzetpolitikai kérdés az is, hogy kinek jusson a magyar föld. (Ügy van! Ügy van!) A föld létfeltétele a nemzeti életnek: akié a föld, azé az ország. Ez pedig a magyarságot illeti meg, (Ügy van! Ügy van!) azt a magyarságot, amelynek ősei dolgoztak, harcolta^ és meghaltak érte, Nocsak a magyar föld, e 1939. évi április hó 15-én, szombaton. hanem a magyar fold _ áldása is legyen a magyarságé. (Úgy van! Ügy van!) Ezt kívánja intézményesen biztosítani a törvényjavaslatnak az a szakasza, amely korlátozó rendelkezéseket állít fel a zsidósággal szemben a földtulajdon megszerzésében és birtoklásában, anélkül azonban, hogy ez vagyoni elkobzássá válnék, mert a földbirtokától megválni kónyszerített zsidó megfelelő térítést és ellenértéket kap. A zsidók országos arányszámának kétszeresét biztosítja a törvényjavaslat a zsidók számára a gazdasági vállalatokban és más foglalkozási keretekben is, bár ott ^kivételeket is engedélyez; viszont annak az érdeknek belátása mellett, hogy a munkásszervezetekben lévő nagy keresztény tömegek vezetői keresztények legyenek, a munkásszervezetek éléről a zsidókat eltávolítja

; A törvényjavaslat felhatalmazást ad a magyar királyi minisztériumnak arra, hogy tárgyalásokat folytathasson a kivándorlás kérdésében. Ez tulajdonképpen engedély a tárgyalások megindítására és lefolytatására, _ amiről azután a minisztérium jelentést tartozik tenni az országgyűlésnek. Mélyen t. Felsőház! Ez a törvényjavaslat a nemzeti erők kifejlődését, a magyarság kulturális és gazdasági felemelkedését van hivatva biztosítani. Nem alkotmányellenes, mert a magyar alkotmány nem egy a zsidó érdekek védelmével. A magyar nemzetnek joga van a saját sorsát úgy biztosítani, ahogy azt a legjobbnak látja és a saját érvényesülését minden téren a maximumra emelni. Joga van a magyar lelkiség szupremáciáját biztosítani és a zsidóság bizonyos rétegeit más munkakörökbe és. más munkafeladatokra .osztani be, mert annak a gyakorlati életben következetesen keresztülvitt elvnek meg kell dőlnie, hogy a zsidó nehéz testi munkát nem végez, mert az a magyar paraszt és a magyar munkás kötelessége. Kétségtelen, hogy ennek a törvénynek végrehajtása során átmenetileg gazdasági nehézségek fognak beállani, de mi, akik túléltük a vesztett világháborút, a kommunizmus gazdasági rombolásait, akik kihevertük a cseh és oláh megszállók rablásait, meg vagyunk arról győződve, hogy ezeket a gazdasági átmeneti nehézségeket a magyar fajta ki fogja heverni. Nem bíznánk fajtánk életrevalóságában, ha kételkednénk abbian, hogy a magyar erő és a magyar munka ezeken a nehézségeken diadalmaskodni fog. Nemcsak engem, hanem, azt hiszem, velem együtt ig*en sokunkat meggyőzött ebben a tekintetben az igazságügyminiszter úr ő exeellenciájának^ (Éljenzés.) az az öntudattal teli felvetett kérdése, hogy kilenc és félmillió magyar nem tud megállni a lábán félmillió zsidó mankója nélkül? (Farkas István: Ez a múlt mulasztása.) A törvényjavaslat nem a gyűlölet és nem a bosszií műve, nem büntetés és nem megtorlás, nem politikai divatoknak hódol, nem a demagógia által felszított nápszerűséghajhászat eredménye, még csak nem is akar egyeseknek zsákmánylehetőséget biztosítani, hanem törvényhozásilag megtett korlátozás a zsidóságtúlzott befolyása ellen és annak a megfontolt belátásnak eredménye, hogy magyar földön magyar életnek kell lennie. (Éljenzés.) Az is kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat személyi áldozatokat is fog követelni. De minden személyi áldozat, minden egyéni érdek felett áll a klasszikus elv; sa/lus rei publiçae suprema