Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-64
Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1938. évi május hó 11-én, szerdán, gróf Széchenyi Bertalan és br. Radvánszky Albert elnöklete alatt. Tárgyai : Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak az általános tárgyalásnál : Szilágyi Lajos, vitéz Kozma Miklós ; a részletes tárgyalásnál: Tomcsányi Móric, br. Prónay György, vitéz KeresztesFisclier Ferenc, Széll József belügyminiszter, Juhász Andor. — A honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Szőke Gyula, Pap József, vitéz Meskó Zoltán. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Marschall Ferenc, Reményi-Schneller Lajos, Széll József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 7 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Bezerédj István, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Szilágyi Lajos ő méltósága. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Elfogadom elvi álláspontomnál és ama szent meggyőződésemnél fogva, hogy jó belpolitika mellett a titkosság behozatalával nem veszélyeztetünk nemzeti érdekeket, nem kockáztatunk nemzeti értékeket, jó belpolitika mellett nincs mitől félnünk, (Ügy van! Úgy van!) jó belpolitika mellett inkább azt mondhatom, hogy mulasztást hozunk helyre és.haladunk. Hangsúlyozom azonban, hogy ez az álláspontom a jó belpolitika feltételezésétől van függővé téve, azon reménytől, hogy a következő kormányok jó belpolitikát fognak folytatni, mert csakis ebben az esetben, ezt feltételezve, nem félek káros kihatásaitól a titkosság behozatalának. Jó belpolitika mellett — azt kell mondanom — feleslegesnek tartom a törvényjavaslat nagy részét, feleslegesnek tartom benne azt a sok védekezési formát, az úgynevezett korrektívumokat, amelyekkel ez a törvényjavaslat bizony — ismerjük be — tele van. Jó belpolitika alatt értem a magam részéről főFELSÖHÁZI NAPLÓ. III. leg a szegény embereknek, a gyámoltalan kisexisztenciáknak, de távolabb menve, mindenki másnak is, aki segítségre szorul, segítséget kér, támogatást vár, a szociális megsegítését olyan formában, hogy az a megsegítés élő valóság legyen, az a megsegítés szemmellátható legyen, az a megsegítés kézzelfogható legyen. Szerintem ez az igazi jó belpolitika, amely magával hozza azt is, hogy a hatalmasak részéről a nép, a tömegek lássák, hogy a hatalmasak minden körülmények között segíteni akarnak azokon, akik^ segítségre szorulnak. Kell, hogy lássa a nép és lássák a tömegek, hogy sokféle jó áramlik feléjük a hatalmasok részéről. A jó belpolitika magával hozza azt is, hogy megyénként más és más módszereket követő, decentralizált, igazságos, de erélyes kormányzást kövessen a mindenkori kormány. Többet ér egy ilyen kormányzás minden mesterkélt ellenszernél és csak ez és egyedül ez ellensúlyozhatja a nem kívánatos elemeknek, az úgynevezett szélsőséges elemeknek várható vagy fenyegető térfoglalását a titkosság behozatala miatt. Elismerem, hogy imponáló az a munka, amelyet a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya a választójogi törvényjavaslat kapcsán végzett, ez minden elismerést megérdemel, de viszont állítom, hogy ijesztő a szabályoknak ciZ cl tömege, amely ebben a törvényjavaslatban előttünk áll. Elismerés illeti a. kormányt azért, hogy az eredetileg előterjesztett törvényjavaslatához nem ragaszkodott makacsul, hanem azon a képviselőházban módosításokat elfogadott, viszont most az embernek az a benyomása, hogy ez a törvényjavaslat több vonatkozásban agyon van módosítva, a szerkezeti egyensúly egy kissé megbillent. Míg tehát a kormány készsége meg volt a módosítások akceptálására, ugyanakkor az a benyomásom, hogy nem volt elég óvatos a kormány az egész törvényjavaslat szerkeze39
