Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése komponens együtt a magyar nemzetnek valódi akarata lesz-e, erre a kérdésre nyugodt lelkiismerettel csak azt felelhetem, hogy igen és eazel a felelettel azt is eldöntve látom, hogy a fesőház annak az alkotmányos célnak, hogy okszerű és korszerű haladás ügyét képviselje, meg fog felelni. Nagyméltóságú Elnök Ur! Beszédidőm lejárt, befejezem. Azzal kezdtem, hogy ia kövek és műemlékek beszélnek. A képviselőház bejárata előtt ott áll grot Andrássy Gyula lovasdzobra

% Gróf Andrássy Gyula ISSü-benv a főrendiház reformjánál, amikor az az aggály merült fel, hogy vájjon az ő felsége által életfogytiglan kinevezett felsőházi tagoknak az akkori javaslat szerinti szerinti száma esetleg túlaiagy, a töhbi tagokat majorizáló lesz — abban a javaslatban nagyobb szám volt kontemplálva — és hogy a főrendiház örökös tagjainak gyérebb, ritkább részvétele zavarólag fog hatni a főrendiház működésérc, azt mondotta (olvassa): »Megvallom, ebben csak azok látnak bajt, akik: a főrendiház hivatását úgy fogják fel, hogy ainmak minden törvényjavaslatban gáncsoskodni, hosszú beszédeket tartani és a Házban általában mentől több tevékenységet kifejteni szükséges. En a főrendiház hivatását sohasem fogtam fel így, hanem úgy, minit politikai zisüriét, amelynek feladata tárgyilag ítélni azon törvényjavaslatok felett, amelyek a másik Ház által elkészítve terjesztetnek hozzája. Ehhez három tulajdon kell: józan ész, hazafiság és függetlenség.« T. Felsőház! Én azt hiszem, hogy gróf Andrássy Gyula beszédének ez a második passzusa is áll a mai időkre is. De befejezem beszédemet. T. Felsőház! Bizalommal viseltetem a törvényjavaslat benyújtói iránt, bízom a másik Háznak hazafias belátásában, bízom nemzetünknek életképességében és bízom abban, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában szabályozott együttes ülés nem fog meggondolatlan, esetleg indulatos, dacos elhatározásoknak könnyelmű kísérletévé vagy játékszerévé válni. Bízom abban, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában kontemplált együttes szavazás rendjén, ha mi a mi szavazatainkat a törvényhozás másik Házával közös urnában helyezzük is el, az a közös urna mégis csak egy mérleg kell hogy legyen, amely kifejezze a nemzet valódi akaratát és t. Felsőház, én azt hiszem, hogy ha mi ebben a törvényjavaslatban — ami meggyőződésem, hogy megtörtént — intézményesen és alkotmányosan biztosítani tudtuk azt, hogy annak a mérlegnek két serpenyője legyen és hogy annak a mérlegnek nyelve szabadon tudjon játszani, akkor meggyőződésem szerint ebből baj nem származhatik. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Szontagh Jenő ő méltósága. t Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Bevezetésül Prónay György bárónak itt elhangzott érdekes és értékes felszólalásával szemben egyetlen mondattal kell neki ellentmondanom. Prónay György báró itt a magyar Szent Korona tanát az ő saját felfogása szerint adta elő. ' Nekem erre csak egy megjegyzésem van: az én felfogásom szerint a magyar Szent Korona tanáról nem lehet úey beszélni, hogy ő felségének, a királynak, aki a Szent Koronának éppen olyan 1937. évi december hó 15-én, szerdán. 81 jogú tényezője, mint maga a nemzet, még csak a nevét sem említi. Egyébként teljesen igaza van Prónay ő excellenciájának, amikor egy nagyon szép hasonlattal azzal kezdte beszédét hogy minden füvet lekaszáltak már előttünk és a tegnapi és mai rendkívül magas nívón álló felszólalások után nehéz itt valami újat és új szemszögből mondani. Ez a tegnapi és mai ülés örökké emlékezetes lesz előttünk, mert emlékeztetett a magyar parlamentarizmusnak fénykorára, (Ügy van! Ügy van!) amikor olyan magasnívójú, olyan nagy szónoki készséggel és tehetséggel előadott, de viszont éppen olyan mélyenszántó bölcs beszédek hangzottak el itt egyes eminens felsőházi tagok ajkáról. Juhász ő excellenciája tegnapi beszédében egy kis történeti visszapillantást vetett az elmúlt időkre és az elmúlt időkben a felsőháznak arra az óhajtására, hogy jogköre teljessé váljék. O excellenciája, mint mint nagy jogász, természetesen csak a meglevő és majdnem azt mondhatnám, aktaszerűleg bizonyítható eseményekre érti, de talán az igen t. Felsőház megengedi, hogy ezzel szemközt én megemlékezzem egy olyan momentumról is, amelynek aktaszerű és írásbeli bizonyítéka nincs, de amelyet, azt hiszem, az igen t. Felsőház itt éveken keresztül érzett. A felsőház jogköre kiterjesztésének esélyei, valljuk meg őszintén, néhány év előtt nem voltak túlságosan rózsásak, nem voltak pedig azért, mert az akkori kormány feje beszélt a felsőház reformjáról, de egészen a mostani miniszterelnökig kellett várnunk, amíg e helyen azt hallottuk, hogy: a felsőház jogkörének reformja. A kettő tudniillik — azt hiszem, hogy ezt mindenki belátja — nem fedi ugyanazt a fogalmat. A felsőház reformja lehetett volna in pejus is. Maga az akkori miniszterelnök, amikor a kérdést egyszer nekiszögeztem, hogy ezt hogyan gondolja, azt mondotta, hogy én erről soha senkinek nem nyilatkoztam. Ellenben a hozzám közelálló akkori sajtó például egy esetben, amikor a felsőház szerintem még nem elég, de őszerintük túlságos gerincességet mutatott, egy cikkében azt írta, hogy: a felsőház reformját követelik? Hát majd meg fogják kapni ezt a reformot, de nem úgy, ahogyan ők gondolják, hanem a demokratikus elvek alapján, amelyek szerint a felsőház egy igen előkelő tanácskozó és tanácsadó szerv lesz. őszinte örömömre az új kormány elnökének első nyilatkozata olyan volt, amely bennünket megnyugtatott. Igen t. Felsőház! A képviselőházban ezzel a javaslattal szemben igen magasnívójú vita folyt le. Ez a^ magasnívójú vita sokkal mélyebb benyomást tett rám, mint azok az itt is kifogásolt támadások, amelyeknek sem hangja, sem tartalma nem olyan, hogy azokkal nekünk hosszabban foglalkoznunk kellene. Sajnos, a való életben úgy van, hogy ezek az ott elhangzott sokszor, sőt legtöbbször valótlan állítások a nagyközönségben mélyebb nyomokat hagynak, mint talán az itt elhangzó magasnívójú és bölcs beszédek. Különösen örültem annak, hogy az alsóházban még az ellenzék részéről is, sőt — én nem tartom helyesnek azt a kifejezést, de általában használják, tehát én is használom — a .baloldali szárny részéről is hangzottak el olyan beszédek, amelyek először is kiemelték a kétkamaI rás rendszer előnyeit és másodszor kiemelték,