Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

78 Az országgyűlés felsőházának 55. illése 1937. évi december hó 15-én, szerdán* rem, métóiZitassanak elnézéssel lenni. Igyekszem röviden és 'tárgyilagosan beszélni. T. Felsőház! Azt szokták mondani, hogy a kövek, a műemlékeik hangosan beszélnek. Valóban, tisztelt Felsőház, ennek az országnak mindenegyes köve hangosan beszél arról a korszakról, melyben Magyarország boldog és hatalmas ország volt. Ennek az országháznak mindenegyes köve hangosan hirdeti a mi ősi alkotmányunknak azt a sarkalatos tételét, amely szerint a törvényhozás kétkamarás országgyűlésen nyugszik. Es ha a genius loci hatalma alól én sem bírom magamat kivonni, és ha én is örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, teszem ezt abban a biztos meggyőződésben, hogy az ősi alkotmányunk jogfolytonosságához való visszatérésünk terén ez a javaslat igen komoly és^ igen jelentős^ lépés, és igen komoly .alkotmányjogi biztosítékkal erősítjük meg e javaslattal ősi alkotmányunkat. Már 1926-ban — alludáltak rá a szónokok — az akkori kormány tör vén y javaslata ennek a Háznak a részére biztosítani kívánta az abszolút vétójogot, de a nemzetgyűlés bölcsesége akkoriban máskép határozott, és ez a felsőház nem kapta meg a mérséklésnek teljes hatalmát, amint ezt gróf Apponyi Albert akkori ban oly találóan diffikultálta, kifogásolta.^ Bár nem kaptuk meg akkoriban a teimperálás teljes hatalmát, és bár súlyos, szakértelemmel bíró testület lettünk, mégis itt állunk már tíz év óta, az ország színe előtt érdemleges hatáskör nélkül. A jogköröknek ez a hiánya váltotta ki belőlünk itt a felsőházban azt a törekvést, hogy e felsőháznak jogkör biztosíttassák. Az előttem felszólalt t. tagtársam, Prónay ő excelleneiája,, megköszönte az igaizságügyminiszter úrnak és mindazoknak, akik e jogkör jki

terjesztésében tevékeny részt vettek, munkájuk eredményét. En nem mulaszthatom el, hogy gróf Károlyi Gyula ő exeellenciájának ne fejezzem ki köszönetünket azért, amiért ő tíz esztendővel ezelőtt ennelk az akciónak az élére állott. En azt hiszem, hogy az ő szívós és bölcs vezetése alatt az ő munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi itt ma erről a törvényjavaslatról tárgyalhatunk. (Elienvés.) T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat is az abszolút vétón alapult. A törvényhozás másik Házának bölcsessége ezúttal is másként határozott, ezúttal sem kaptuk meg a mérséklésnek teljes hatalmát és itt áll előttünk a törvénviavaslatnak módosított szövege, mely a kétségkívül igen emelkedett és magas színvonalú képviselőházi vita eredményeképpen jött át hozzánk. Amidőn tehát én ennek a jól bevált intézménynek alkotmányos továbbfejlesztéséhez örömmel szólok hozzá, igyekszem ezt a legnagyobb tárgyilagossággá.' megtenni. T. Felsőház! Legyen szabad itt előrebocsátanom egy dolgot. Nemrég tudomást szereztem arról, hogy forgalomban vannak bizonyos statisztikai adatok, bizonyos kritikai, számszerű statisztikai adatok, amelyek a felsőházra vonatkozólag oda látszanak konkludálni, hogy ennek a felsőháznak azért nincsen jogosultsága, azért nincsen igénye a jogköre kiterjesztésére, mert ebben a felsőházban máris a belső hanyatlás, a dekadencia tünetei mutatkoznak. És ez a statisztika mintha az utóbbi időben divatossá vált kutatási, elemzési tevékenységet kívánná a törvényhozás területére is áthozni, habár mi igazán az ország színe előtt, a^ legnagyobb nyilvánosság reflektora előtt végezzük a magunk munkáját. Ez a statisztika erősen számológép-ízű. Hallottunk olyan adatokat, hogy 1927-ben még tartott ez a felsőház száznál több ülést, az idén már csak 53-nál tartunk, tárgyalt a felsőház 1927-ben ennyi meg ennyi törvényjavaslatot, az idén már csak alig egypárat, felszólalt 1927-ben ennyi meg ennyi szónok, az idén már csak ennyi, tanácskozással eltöltött a felsőház akkoriban ennyi meg ennyi munkaórát, — mert ilyen adat is van — az idén már csak ennyit. Bocsássanak meg nekem, nem akarok triviális kifejezést használni, de talán csak az hiányzik ebből a statisztikából, hogy a szónokok átlagos mellbősége centiméterekben kifejezve mennyi volt 1927-ben és hogyan alakult mostanában. (Derültség.) Azt gondolom, hogy az igazságügyminiszter úr — nagyon helyesen — az ilyen tendenciájú kritikára is érthette a következő, szó szerint idézett mondatát (olvassa): >A Ház nem akkor teljesíti helyesen feladatát, ha arra törekszik, hogy minél több törvényt alkosson, mert nem lehet törvényt alkotni a nemzet köztudata és a nemzet közvéleményének helyeslése nélkül. Törvényt csak akkor lehet alkotni, ha bizonyos kérdések a nemzet köztudatában, közvéleményében már kialakultak.« Azután nem azon múlik a dolog, hogy hány szónok tölti ki itt a tárgyalásra szánt időt, esetleg azzal a megbízatással, hogy a vita minden körülmények között menjen át a következő napra, vagy a következő hétre, vagy mit tudom én, az ünnepek utánra. Egyébként is a jelenlévők száma, a felszólalók száma, a beszédidő tartama, a részvét vagy a részvétlenség mindenesetre képezheti, de mindig csak külső ismérvét annak, hogy vájjon egy intézmény az életben hogyan vált be és vájjon nem mutat-e hanyatló képet. Azt hiszem azonban, nagyon téves következtetést vonna le ennek a felsőháznak működéséről az, aki ilyen numerikus adatokból akarna bizonyos konzekvenciákat levonni az itt elhangzott beszédek országos súlyára vonatkozóan. T. Felsőház! Sok érdekesnél érdekesebb hivatkozás történt külföldi példákra, és én tökéletesen egyetértek Prónay György ő excellenciájával abban, hogy nem tudom, nem vittük-e talán túlsiágba az angol és más példákra való hivatkozást, hiszen nekünk, magyaroknak, nem kell olyan messze mennünk példákért. (Ügy van!) Méltóztassanak azonban mégis nekem is megengedni, hogy csak egy számadatot idézzek éppen erre a részvétlenségi kritikára vonatkozóan. Az angol Lordok Házának, úgy tudom, 768 tagja van, és tudtommal érvényes határozat hozatalához három lord jelenléte szükséges. De legfényesebb cáfolata minden ilyen kritikának az a rokonszenves és meleg fogadtatás és érdeklődés, amellyel az ország közvéleménye és a hazai és külföldi sajtó ennek a felsőháznak tárgyalásait tíz esztendő óta állandóan figyelemmel kíséri. T. Felsőház! Bátérek magára a törvényjavaslatra. Hallottunk mi olyan kritikát, mégpedig törvényszerkesztési szempontból, amely kritika éppen olyan ponton érinti ezt a törvényjavaslatot, amely szerinten a legszerencsésebb része ennek a törvényjavaslatnak. Hallottunk olyan kritikát, hogy ennek a törvényjavaslatnak szerkezete, szövege nem elég világos, nem elég érthető, mert ha valaki abból a célból veszi kezébe ezt a törvényjavaslatot, hogy elolvassa belőle, hogy ennek a kiszélesített jogkörű felsőháznak mi is lesz hát most már a jogköre, ezt ebben a törvényjavas-