Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-55
76 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése a Háznak szervezete nem demokratikus, és nem változtatja meg ezt az álláspontomat az sem, ha ebben a Házban a régi főrendiház családtagjainak néhány képviselője ül s nem változtatja meg az sem, ha ebben a Házban az államfő által kinevezettek kçzul is negyven felsőházi tag van. , Mélyen t. Felsőház! Az államfő által kinevezettek is tulajdonképen az érdemnek, a munkának 1 , a nemzet érdekében kifejtett értékes munkának honorálásaképen ülnek itt; de másrészt, ha erre is röviden kitérek, a főrendek által képviseltek is helyet foglalnak itt. Nem akarom azoknak a neveknek egész sorát, egész légióját felsorakoztatni, akik főrendi , származású családok tagjai s akik az ország és a nemzet érdekében értékes szociális munkát végeztek. Az a tétel, hogy ez a Ház nincs kapcsolatban a nép legszélesebb rétegeivel, lehet jelszó, lehet demagóg kijelentés, de tárgyilagosan vizsgálva a kérdést nem felel meg a tényeknek. A másik kifogás az, hogy ez a Ház nem fejezi ki tisztán a demokratikus nemzeti gondolatot. Ezt a tételt is megpróbálom cáfolni, ámbár elismerem azt az igazságot, hogy SL nemzeti akarat fogalmának helyes megállapítása rendkívül nehéz és bonyolult kérdés. Az igaz, hogy ez a Ház nem fejezi ki a nemzeti akaratot ugyanazon a módon, mint az általános titkos választójog alapján összeülő Ház, de éppen összetételénél fogva kifejezi a nemzeti akaratot, csakhogy a nemzeti akarat megnyilatkoztatásának — ha szabad úgy kifejeznem magáimat — egészen más keresztmetszetét adja. Kérdés, mi az az igazi nemzeti akarat, ki tudja azt nekem megmondani? Én egyet tudok, aki hatalmon van, az mindig azt mondja, hogy: én fejezem ki az igazi nemzeti akaratot, aki pedig ellenzéki állásponton van, az azt mondja, hogy: nemzeti akarat meg van hamisítva, én vagyok a nemzeti akarat letéteményese. Ki tehet itt igazságot? De tovább megyek. Tévedhet-e a nemzeti akarat a maga kinyilatkoztatásában, igen vagy nem? En merem állítani, hogy tévedhet, mert ha nem tévedhetne, nem fordulhatnának elő ilyen abszurdumok. Hivatkoznom kell Németországra. Még évekkel ezelőtt a német tömegek legnagyobb része szocialista és kommunista volt, most pedig titkos népszavazás útján azt az egész rendszert, amelyet kommunizmusnak és szocializmusnak neveznek, egyhangúlag elítélte. Merem tehát állítani, hogy az általános titkos választójog alapján megnyilatkozó nemzeti akarat nem mindig helyesen és tisztán fejezi ki a józan nemzeti akaratot, hogy ezt a józan akaratot, a nemzet érdekében lévő nemzeti akarat megnyilatkoztatását kipuhatolhassuk, arra nézve egy összetett instrumentumra van szükség. Ezt az Összetettséget adja meg éppen a felsőház azáltal, hogy jogköre kiterjesztetik. Az én felfogásom szerint a felsőház jogkörének kiterjesztésével a nemzeti akarat megnyilatkoztatása tisztább, függetlenebb, a politikai szavaktól és a pártpolitikától mentesebb lesz, tehát jobban fogja képviselni tényleg a nercig esryeteimPTipk érdekét Mélyen t. Felsőiház! Amiint jeleztem, még egy kérdésre szeretnék kitérni s ez: az úgynevezett Junktim a törvényjavaslat és a benyújtandó titkos választójogi javaslat között. E tekintetben .álláspontom a következő: Egyáltalában azt az álláspontot, hogy jogilag Junktim lenne a kettő között, a imagara, részéről nem tudom elfogadni, mert a felsőház, füg1937. évi december hó 15-én } szerdán. getlenül a titkos választójog behozatalától, hangoztatta és szorgalmazta ennek a törvényjavaslatnak benyújtását; szorgalmazta s erre az erőt az alkotmányos szellemből merítette, mert úgy vélte, hogy a jogfolytonosságot e tekintetben is helyre kell állítani. Ez tehát az elvi álláspont. Elismerem azonban politikai szempontból, hogy ha ez az álláspont minden körülmények között indokolt és szükséges volt, még inkább indokolt és szükséges flehet ajkkor, ha egy új választási rendszerre térünk át, a titkos választás bevezetésével. Jogilag tehát nincs semmiféle Junktim, politikailag igenis van az én felfogásom szerint. Politikailag igenis, felfogásom szerint, ütött a 24-ik óra, hogy ezt a kérdést megoldjuk. Különösen a képviselőházban hallottuk azt, hogy rendkívül veszélyes ez a törvényjavaslat, mert túlnagy hatáskörrel ruházza fel a felsőházat. A felsőháznak alkalmat ad arra, hogy a negaciót a végtelenségig vihesse és a nemzeti akaratot elgáncsolhassa. En erre az aggodalomra a következőt válaszolom. Ennek az aggodalomnak nagyon erős akadályai vannak, és ezek az akadályok olyanok, amelyek meg fogják akadályozni azt, hogy a felsőház ezzel a jogával bármikor visszaéljen. Az egyik egy erkölcsi törvény, a másik pedig a felsőház felelősségérzete. Ez a két dolog meg fogja akadályozni azt, hogy bármilyen javaslatot, amely a nemzet érdekében üdvös, ha az talán egyes társadalmi rétegekre káros is, ne lehessen törvényerőre emelni. De a Háznak ezen két lelki tulajdonsága másrészről biztosíték arra nézve, hogy oly törvények, amelyek az országot romba akarják dönteni, amelyek szakítani akarnak az alkotmánnyal, amelyek esetleg a diktatúra mezejét akarják előkészíteni, avagy a forradalmat, a felsőháznak ennél a két nagy lelki tulajdonságánál, tehát az erkölcsi törvénynél es a felelősségérzetnél fogva, itt ebben a Házban megszavaztatni nem fognak. Röviden be fogom fejezni felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Most már rá fogok térni magára a törvényjavaslatra, és ennek a 6. Vával kapcsolatban szeretném megemlíteni azt, hogy ez a 6. § — ha szabad így fejeznem ki magamat — a törvényjavaslatnak egy szépséghibája, Az életbeléptetési kérdés ilyen formában az eredeti javaslatban nem volt benne, ezt a képviselőház fogadta el ilyen szövegezéssel, és ez — mondom — egy szépséghiba, mert bizalmatlanság a felsőházzal szemben olyan irányban, hogy azt mondja: én megadom nektek a jogkiterjesztést, de ezzel a jogkiterjesztéssel addig nem élhettek, míg el nem fogadjátok a titkos választójogot. Ez nem méltó a képviselőházhoz, de eredményre sem fog vezetni. Ezt itt a magam részéről kijelenthetem, — és meg vagyok róla győződve, hogy a felsőházi tagok legnagyobb része így gondolkozik — hogy ha történetesen és véletlenségből olyan titkos választójogot küldenének át a képviselőházból, amely felifogásunk szerint a nemzetre káros és ártalmas, akkor a felsőháznak lesz annyi erkölcsi és lelki ereje, hogy ezt a törvényt visszaküldje és megakadályozza annak életbeléptetését. Viszont ha a titkos választójog olyan, hogy biztosítékot ad arra vonatkozólag, hogy a keresztény nemzeti gondolat 'befolyása egészben biztosítva marad, akkor azt hiszem, a felsőház fenntartás nélkül megszavazza ezt a titkos választójogot. (Ügy van! Ügy van!) Ezért tartom a 6. §-t, amely nem a