Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1937. évi december hó 15-én, szerdán. alatt két dolgot érthetünk. Az egyik az, ha a felsőház valamely tagjának indítványára maga kezdeményez törvényt konkrét javaslat formájában, a másik pedig az, amikor a kormány valamely törvényjavaslatot a felsőháznál nyújt be. Az előbb említett igazi kezdeményezési jog gyakorlásának a felsőház részére csak egészen kivételesen lehet jelentősége, inkább csak tüntetésszerüen, mert kevésbbé ünnepélyes, de hatásosabb módjai vannak a felsőháznak, sőt egyes tagjainak is arra, hogy a nemzet egyetemes érdekeivel megokolt törvényjavaslatok a maguk természetes útján a kormány részéről produkáltassanak. Utalok elsősorban a költségvetés során előterjeszthető indítványokra. Nagyobb jelentősége lehetne annak, ha a kormány legalább egyik-másik törvényjavaslatát a felsőháznál nyújtaná be, amit az 1926 : XXII. te. indokolása a törvénykezdeményezés fogalma alá sorol. Ez a törvény, a mai felsőház alaptörvénye, indokolása szerint különösen a szakszerűség érvényesülését várja a felisőlház tárgyalásaitól és eziárt mondja ugyancsak az indokolásban, hogy a jövőben bizonyára a kormány sem fog elzárkózni attól, hogy egyes javaslatait elsősorban a felsőházban terjessze elő. Erre azonban még nem volt eset. holott a mellett a gyakorlat mellett, hogy a felsőház a legtöbb esetben lemond arról, hogy a törvényjavaslatot észrevételeivel a képviselőházhoz visszaküldje, ez volna az a mód, amelyet különösen a nem politikai vonatkozású szaktörvényjavaslatoknál volna ajánlatos követni abból a célból, hogy az e Házban vitathatatlanul elismert intellektuális

1 értékek a törvényhozásban értékesíthetők legyenek. Ez az eljárás ugyan kétszeres felsőházi tárgyalással járna, de a második tárgyalás ilyen esetben valóban csak formális lenne és mindenesetre rövidebb lenne ez az eljárás annál, amely csak egyszerű visszaküldés esetén is bekövetkezik. A képviselőház által megállapított törvényjavaslat a két Ház törvényalkotó működésének összeegyeztetésére a vita nélkül, titkos szavazással döntő együttes ülés intézményét választja. A bizottságban és itt is az előadó úr. mind a felszólalók armak a részemről is vallott nézetüknek adtak kifejezést, hogy helyesebb volt az eredeti kormányjavaslat, amely a két Ház konszenzusának megteremtésére, — amely nrnt már az előbb bátor voltam mondani, a kétkamarás rendszer lényege — egyedül az üzenetváltásnak az 1926 : XXII. te. 31. §-ában statuált rendszerét kívánta 'meghagyni, ami azt jelentette volna, hogy ha a konszenzus ilyen módon létre nem jön. akkor az adott időpontban az érintett kérdésben jogalkotás nem jön létre, ami a fennálló körülmények közt valószínűleg nem is lenne baj. (ÍJgy van!) A kétkamarás rendszer szellemének mégis csak a konszenzusnak üzenetváltások útián való kialakítása felel meg. Aki magát a kétkamarás rendszer hívének vallia, annak a paritást is vallania kell, még pedig abban a szellemben, hogy a törvényhozás két Házának feladata egymás meggyőzése és nem egymás legvőzáse. Az előttünk fekvő törvényiavaslat a súlyt *az ultima ratio formai megoldására helyezi ahelyett, hogy ia formai megoldást elejtené ott, ahol már nem a forma döntheti el a lényeget. A történelem nagy megmozdulásai nem a törvényhozás Házaiban, hanem azokon kívül játszódnak le. Nem szabad a képviselőház és a felsőház helyzetét és szerepét ebből a szempontból elbírálni, E mellett az elvi elgondolás mellett másodrendűek: iaz együttes üésre vonatkozó részletkérdések, mint amilyenek a résztvevők számának egyensúlyba hozatala és a titkos vagy nyilt szavazás kérdése. Hogy milyen többség alakul ki az^ együttes ülésen, még ha egyensúlyba Ihoznák is a tagak számát, azt nem lehet előre tudni, ez nagyon sok tényezőtől függ. Az egyik rész aa egyik, a másik rész a másik Ház túlsúlyától fél, illetőleg ezt jósolja meg. Kétségtelen azonban, hogy iaz egyik Ház kisebbsége a másik Ház többségével többséget alkothat saját Háza többségével szemben, holott ia parlamentáris követelmény az, hogy mindegyik Ház saját többsége érvényesüljön a törvényhozásban; mivel a törvényalkotás nyilt szavazással történik, csak természetes, ihogy iaz együttes ülésben is így kellene a szavazásnak történnie. A Junktim, vagyis a felsőházi reform időbeli kapcsolata a megalkotandó választójogi reformtörvénnyel merőben politikai kérdés és efemer probléma. Mivel ezt a javaslat megnyugtatóan megoldja, nincs különösebb észrevéletem ez ellen. Méltóságos Felsőház! Áttérek végül a felsőház szerepének új alkotmányjogi helyzetében vialó megítélésére. A felsőháznak a törvényhozásban való szerepére vonatkozóan a formai »paritásnál sokkal fontosabb iái felsőiház súlyának érvényesülése. A felsőház akkor tölti be valóban hivatását, ha mindazt az intellektuális és erkölcsi erőt, amelyet magában foglal, f a nemzet egyetemes érdekeiért a törvényhozásban a legnagyobb potenciával érvényesíti. Valljuk meg, hogy a felsőház általánosan^ elismert presztízsét eddig inkább összetételével és vitáinak magas színvonalával, mint a törvényhozásban elért eredményeivel szerezte. A felsőház jelentős állásfoglalásai esetén — itt csak a magam ittléte idejére gondolok vissza — ritkán élt a visszaküldés jogával. Utalok arra, hogy amikor laz erdő-törvényjavaslatban először megjelent ülnöki intézménynek a közigazgatási bíróságnál való bevezetését ellenezte a Ház, nem küldötte vissza ezt a törvényjavaslatot. Azóta ez a rendszer minden következő javaslatban erősebb formában jelent meg. Vagy utalok az ügyvédi rendtartás tárgyalására, ahol a Kúria jelenlegi elnöke igen erős bírálatban részesítette bizottsági jelentéseben ezt a javaslatot és a felsőház ezeket az észrevételeket nem honorálta, illetőleg elállt attól hogy ezeket az ilyen helyről tett észrevételeket legalább disikusszió tárgyává tegyek. A ielsohaz rendszerint lemondott arról, hogy üzenetváltás útján kísérelje meg a felfogások összeegyeztetését és többnyire azzal hagyta magát a kormánytól, — amely elkerülni törekszik a kétszeres képviselőházi tárgyalást — megnyugtatni, hogy óhajait majd a törvényjavaslat végrehajtása során fogják honorálni. De eltekintve attól, hogy nem bizonyos, hogy az ilyen ígéret beváltásra kerül, — hiszen akárhányszor mas

; nak kellene az ígéretet beváltani, mint aKi tette — a rendelet még sem törvény. Az új törvény alapján is a felsőház befolyása a törvényalkotásra attól, függ, hogy mennyire fog természetes súlyával érvényesülni; súlya pedig csak akkor és annyira lesz, ha és amennyire élni fog ,iogi lehetőségeivel. Teleszky ő excellenciája ezt tegnap nyomatékosan kifejtette. Felhívta a felsőház figyelmet arra, hogy törvénymódosító jogával most mar m új törvény keretében éljen,