Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-54
Az országgyűlés felsőházának 54. ülése 1848 óta egyáltalán nem volt. 1848 előtt vannak némi halvány történeti nyomai az 'együttes ülés tartásának törvényalkotás tekintetében is, de iákkor inkább csak tanácskozás végett jöttek r össze, a szavazás tekintetében már nehézségek voltak az együttesi ülésen, ment 1848 előtt a felsőháznak, <a táblának szavazatait nem_ fejenként számolták össze, hanem mérlegelték: vota non numerantur, ,sed ponderantur és lehetőleg kikerülték az együttes ülésen a szavazást. 1848 óta pedig a törvényalkotás tekintetében együttes ülés egyáltalán nem fordult elő. Együttesi ülések most is vannak, de nem törvényalkotás céljából, hanem az országgyűlésnek megnyitása, a koronázás, a nádorválasztás, koronaőr-választás és a háború előtt az országgyűlésinek berekesztése alkalmából is. Csodálatosan az újabb időben, 1920 óta nincs együttes ülés az országgyűlés berekesztése alkalmával. A törvényjavaslat második részében azután átviszi az egyenjogúságnak helyes gondolatát a felsőház és az alsóház közötti kooperációnak egyéb 'területeire is, nevezetesen a felsőház autonómiájának területére, megadván a saját hivatalnokaival szemben gyakorolható rendelkezési jogot. A felsőház elnöke maga önállóan rendelkezik a felsőházi állások betöltésére nézve a kinevezés, az áthelyezés, a szolgálati beosztási, a nyugalomba helyezés tekintetében. A törvény (szerint az országgyűlésnél szervezett tisztviselői és altiszti állások ugyan egy státust képeznek, úgy azonban, mint a törvény mondja, hogy a felsőházi állások külön kezeltessenek, úgyhogy azt mondhatnók, hogy a valóságban ezek a felsőházi állások külön státust fognak képezni. A felsőház elnökét autonóm utalványozási jog illeti meg egyedül, a képviselőház elnökének kooperációja nélkül a felsőházi költségvetési hiteleikre vonatkozóan is. Végül az utolsó rendelkezése a törvényjavaslatnak az. amely a törvény életbeléptetéséről, annak időpontjáról szól és ezt a legközelebbi új országgyűlés megnyitásának napjában állapítja meg. Ezt helyesnek tartom, mert ez valami határozott, fix pont és a törvényszerkesztés szabályainak is megfelel. .,' : Mélyen t. Felsőház! Ezt. a törvényjavaslatot, amely alkotmányjogi szempontból igen fontos, a képviselőháznál nyújtották be és .ott tárgyalták le igen alapos, tényleg elismerésre méltó beható vitában. Ezzel kapcsolatosan olyan hangok is hangzottak el, hogy miiiután itt a képviselőház jogköre részben megszűnik, joglemondás történik és a jognak bizonyos átruházása:. Ez kétségkívül igaz és elismerést érdemel. En mégis a képviselőház érdemes tagiaival szemben nem ezen a jogcímen, nem a joglemondásnak és a partialis jogátruházásnak nobilis gesztusia jogcímén adnám meg elsősorban az elismerést, nem pedig azért, mertl hiszen képviselőházunk ehhez a nagy hatalmához, tudniillik ahhoz, hogy a szuverenitásnak egyedüli letéteményese, — amint a imént bátor voltam kimutatni — esialk egy hibás törvényes intézkedés folytán jutott. (Ügy van! Ügy van!) Másodszor tekintetünket ne arra a tíz esztendőre függesszük, amely 1926 óta lefolyt és amely idő alatt a képviselőház tényleg egyedüli birtokosa volt ennek a jognak, hanem függesszük az salkotmányos múltnak évszázadaira, amikor a főrendiház az laüsótáblával egyenrangú volt. 1937. évi december hó 14-én, kedden. 49 Ha ebben a beállításiban nézzük a dolgot, akkor tulaj doniképpen )a joglem ondásnak és a hatalom parciális átruházásának érdeme mindenesetre megosökkentett terjedelmű. (Ügy van! Ügy van!) Ha azonban ezen a jogcímen fukarkodnám is az elismerés megadásával, ogv másik jogcímen, amely azonban még szebb és erősebb, teljes mértékben hozzájárulok az elismeréshez, és ez a jogcím aiz, hogy igenis a képviselőház érdemes tagjai felemelkedtek az alkotmányos belátásnak olyan magas szellemi és erkölcsi fokára, hogy készséggel hozzájárultak ahhoz, hogy az alkotmányunkon ejtett ez a cscrba kiköszörültessék. (Elénk éljenzés) Ezen a címen teljes az elismerésem. (É 7 énk helyeslés.) Ha mar elismerésről neszének, ennek a törvényjavaslatnak idáig jutásáért elismerés illeti meg mindenesetre a kormányt is, elsősorban a miniszterelnök úr és az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságáékat, (Éljenzés.) akik az ő ismert erős, alkotmányos érzékükkel és — ami több — alkotmányszeretetükkel oVan hűen készítették elő ennek a törvényjavaslatnak ügyét is és veríték a legutolsó pillanatig. Sőt magának a felsőháznak is van valami kis része abban, hogy ezt az eredménvt elértük. (Ügy van! jobb felől) Az 1926:XXIT. te. meghozatala óta azonnal felemelte kérő, sürgető, ha úgy tetszik, követelő szavát, hogy ez a szóban lévő^ csorba kiköszörültessék. Kérte, követelte a társadalom közvéleményének, a jogászközvéleménynek helyeslésétől kísérve. Sürgette ezt a reformot nem a saját érdekében, hanem azért % hogy az ezeréves alkotományos fejlődés alapján kialakult országgyűlésünk felsőtáblai szervének hatásköre visszaállíttassék. Sürgette azért, hogy ilyen módon visszanyerne az ő igazi pozicióját és megerősödve poziciójában, még jobban szolgálhassa nem egyes osztályoknak, hanem a nemzet egyetemének javát és érdekét. (Elénk éljenzés.) Ez a törvényjavaslat, — hogy befejezzemfelszólalásomat — amint méltóztatlak látni, alkotmányjogi, gyakorlati szempontból és nemzepolitikai szempontból helyes, sőt nemcsak helyes és kielégítő, hanem egyenesen örvendetes, ïîppen azért befejezve felszólalásomat, oda konkludálok, hogy javaslom a mélyen ï. f Felsőháznak, hogy ilyen felemelt érzéssel méltóztassanak a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Hoszssantartó élénk helyeslés. éV'cn^és és taps. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Neme thy Károly ő nagyméltósága. Némethy Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Valóban hálás lehetek a Gondviselés iránt, hogy megengedte nekem, hogy annyi sok súlyos testi megpróbáltatás és életveszélyes betegség után mégis eljöhettem a mai, reánk nézve történeti nevezetességű ülésre és az itteni vitában magam is résztvehetek. {Éljenzés.) Azok közé tartozom, mélven t. Felsőház, akik az 1926. évi felsőházi törvény meghozatala óta, vagyis egy évtizeden át több más buzgó társammal együtt, elsősorban az én régi jó barátommal, az azelőtt itt a közelemben ült néhai Simontsits Elemérrel együtt szóval és írásban küzdöttem a felsőház egyenjogúságának kivívásáért. Sajnos, Simontsits Elemér, az egészséges ember, nincs már itt közöttünk, én, a beteg ember, itt vagyok. (Éljenzés.) Baráti és bajtársi kötelességem, hogy mielőtt beszédem érdemleges részé-*
