Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-e

520 Az országgyűlés felsőházának és képviselőházának méltóságú elnök urak! Mélyen tisztelt Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a tisztelt Országgyűlés elé terjeszteni a Szent István király emiekének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot és kérem, hogy azt az 1938. évi XXIV. tc.-ben, valamint a vonatkozó országos határozatban foglaltaknak megfelelően letárgyalni méltóztassanak. Gróf Khuen-Héderváry Károly felsőházi jegyző (a törvényjavaslatot a miniszterelnök kezéből átveszi és a felsőház alelnökének adja át). Báró Radvánszky Albert, a felsőház alelnöke: Felkérem a miniszterelnök úr ő nagyméltóságát, hogy az 1938. évi XXIV. törvénycikk 2. §-ának rendelkezése szerint a törvényjavaslatot ismertetni méltóztassék. vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Országgyűlés! (Élénk éljenzés. Halljuk! Halljuk!) Több mint négy évtizeddel ezelőtt a magyar Szent Korona országainak törvényhozása, amikor a honalapítás évezredes emlékét az 1896. évi VII. törvénycikkben törvénybe iktatta, vallásos áhítattal adott hálát _ az isteni Gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit böleseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, az országot jó- és balsorsban segítette és annak népét ezer éven át a történelem viszontagságai között is fenntartotta. A magyar törvényhozás méltó kifejezést kívánván adni annak a hálának és hódolatnak, amelyet Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából a nagy király soha el nem múló és suba el nem halva nyúló emlékezete iránt érez, az 1938. évi XXIV. törvénycikk megalkotásával elhatározta, hogy a mai napon megjelenik Székesfehérvár ősi földjén és az isteni Gondviselés ii-á-nt érzett hálával és a történelmi megpróbáltatásokban megedzett, törhetetlen nemzeti öntudattal megörökíti a keresztény magyar államot megteremtő s a magyarság európai küldetését megalanozó első •szent királyunk emlékét. (

Ez ünnepelve« törvén vbo^««! ftk+us színhelyévé pzért választotta Székesfehérvár városát, mert Szent István királyunk itt tartotta az első királyi törvénynapokat és ez a váfoss volt a királyi tö^&nVnapoteJVól kifejlődött Árpád-kori országgyűlések ősi színhelye. Az idézett törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezésnek kívánok megfelelni, amikor ezt a törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé terjesztem. T. Országgyűlés! A törvényjavaslat szövege a következő (olvassa): »Törvényjavaslat Szent István király dicső emlékének megörökítéséről. Kilencszáz esztendeje, hogy az Ur magához szólította Magyarország első királyát, Szent Istvánt. A magyar nemzet az, elmúlt, évszázadok alatt -- a viszontagságok és a megpróbáltatások legsúlyosabb idejében is — változatlan hálás kegyelettel őrizte meg a dicső uralkodó el nem múló emlékezetét. Halálának kilencszázadik évfordulóján a magyar t törvényhozás az isteni Gondviselés iránt érzett bensőséges hálával kíván hódolni a magyar királyságot megalapozó s a magyarságot az európai küldetés útjára elvezető nagy magyar fejedelem és apostol halhatatlan szellemének. Mélységes tisztelettel emlékezik meg a nemzet első királyunknak, a szentnek, az államalkotónak, az uralkodónak és a hadvezérnek máig ható, dicsőséges tetteiről és maraünnepi együttes ülése 1938'augusztus; 18-án, csütörtökön. dandó történelmi alkotásairól. Ezek a tettek es ezek az alkotások Örök időkre hirdetik az ő csodálatos emberi nagyságát, kimagasló uralkodói erényeit és mélységes áilamteríiúi bölcseségét. Uj szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az ősi értékeket. A krisztusi hit elterjesztésével, a keresztény erkölcsök meghonosításával megnyitotta a Keletről jött magyarság előtt a nyugati művelődés kapuit s államépítő munkájával megvetette a magyar nemzet életének és fejlődésének szilárd alapjait. Azzal, hogy az egyházat hazánkban más államok egyházfőitől függetlenül szervezte meg, biztosította az ország sajátos szellemi és erkölcsi fejlődését, míg azzal, hogy a magyarság belső erőit céltudatosan összefogta, megteremtette a nemzeti függetlenség hatalmi és erkölcsi előfeltételeit. A királyi tanács, a királyi vármegye, a királyi törvénynapok, a királyi udvar felállításával megalkotta a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének első kereteit s a nemzet gondolatának kifejlesztésével a magyarság egymást követő nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának s a magyarság magasabb eu rónai , küldetésének tudatát és akaratát.« (Ügy van! Úgy van!) »E nagyszabású t uralkodói, államférfiúi, hadvezéri, nemzetépítő, társadialomszervező és apostolig tevékenység olyan örökérvényű és örökértékű történelmi teljesítmény, amely a hódoló és emlékező mai és jövő nemzedék felé egy ezredév távlatából is magasztos fénnyel sugárzik. Az országgyűlés, hogy a nemzet hálájának és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon, két Házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár szabad királyi városába a mai napra összehívta és ott, a nagy király alkotásait továbbépítő dicsőséges Árpádház királyi törvénynapjainak és országgyűléseinek történelmi színhelyén, ^ az ország Kormányzójának személyes jelenlétében megtartott ünnepi együttes ülésén, a következőképpen rendelkezett: 1. §. Az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja. 2. §. Az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja«. (Élénk helyeslés és éljenzés.) »3. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe. Kelt Székesfehérvár városában, 1938. évi augusztus hó 18. napján«. T. Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat szövege. A szöveg bevezetése Szent István király államalkotó munkásságát rajzolja meg nagy vonásokban. Szent István király történeti egyéniségének jelentőségét tömören alig j'ellemezhetnők jobban, mint ahogyan azt egyik történettudósunk, Székesfehérvár jelenlegi országgyűlési képviselője tette, amikor a Magyar Tudományos Akadémiában Szent István királyunkról mondott emlékbeszédében a következőkre mutatott rá (olvassa): »Szent István nem 9gy eszmény vagy irányzat, égy eszme vagy törekvés, egy erény vagy cselekmény megtestesítőjeként, • hanem az .egyetemes magyar gondolatnak és a korszerű haladás eszméjének legnagyobb megszemé-