Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése zött helyeseknek^ és szükségeseknek tartom azért, mert mezőgazdaságunk megerősödését nemcsak nemzetgazdasági, hanem nemzeti célnak is tartom. Teljes mértékben helyeslem az arany- és devizafedezetnek a jegybank forgalmához való arányszámának megváltoztatását is, mert hiszen kétségtelen, hogy ma már az arany- és devizakészlet célja nem az, hogy korlátozza a jegybank forgalmát, hanem elsősorban tartalék a fizetési mérleg esetleges egyensúlyi hiányának fedezésére. Mindenképpen helyeslem azt a felhatalmazást is, amely a Nemzeti Bankot abba a helyzetbe kívánja hozni, ihogy a nyilt piacon pénzügyi műveleteket bonyolíthasson le az erre a célra alkotandó szerv útján. Én ezt a felhatalmazást, ha azzal a Nemzeti Bank — amiben pillanatig sem lehet kételkednünk — az eddig nála megszokott óvatossággal és körültekintéssel fog élni, igen jótékonynak tartom, különösen két szempontból. Az egyik az, hogy az ötéves beruházási terv végrehajtását megkönynyíti azáltal, hogy az alkotandó szerv útján a földbirtoknak, a házbirtoknak, a gyárvállalatoknak a beruháziási hozzájárulás finanszírozásával könnyebbséget fog nyújtani. Ehhez azonban bátor vagyok hozzáfűzni azt a tiszteletteljes kérést a pénzügyminiszter úr ő excellenciájához és a Nemzeti Biank vezetőihez:(méltóztassanak módot találni arra, 'hogy a hitelképes kereskedelem is igénybe vehesse ezt a könnyítést, hogy annak is lehetővé legyen téve a finanszírozás igénybevétele a beruházási hozzájáruláshoz. A másik szempont, amelyből mindenképpen helyesnek találom a tervezett nyíltpiaci pénzügyi műveleteket, a mi rendkívüli tőkeszeigénységünk, mely tőkeszegénységünk következménye a mi pénz- és tőkepiacunk ellenállóképességéneik hiánya és az ebből keletkező kisebb-nagyobb kilengések és megrázkódtatások. Ennek megelőzését fogják elsősorban szolgálni az alkotandó szerv útján a tervbevett nyíltpiaci pénzügyi műveleteik. összegezve megállapításaimat, a törvényjavaslatnak minden egyes pontját helyesnek, üdvösnek, céltudatosnak kell mondanom. Végül legyen szabad még egy kérdésről röviden megemlékeznem, amely szintén a mi nagy tőkeszegénységünkkel kapcsolatos, és ez a tőkeképződés elégtelen volta és a hiányzó takarékossági szellem. Ezen a téren eddig vajmi kevés történt. A propaganda, a takarékossági nap egymagában nem elegendő. Már Smith Ádám két évszázaddal ezelőtt gyönyörén fejezte ki egy mondatban az ezen a téren teendőket és a ;helyes felfogást, amidőn azt mondotta, hogy minden tékozló ember közellenség és minden takarékos az emberiség jótevője. Az ilyen szép szavak azonban hatástalanok maradnak ma, amikor a betéti kamatláb 2—3% körül mozog és — ami ennél még sokkal rosszabb — amikor a bizalmatlanság, arra indítja az embereket, hogy a betéteket a pénzintézetekből teljesen oktalan, céltalan, helytelen módon kivegyék és a ládafiában rejtsék el. Ezt annál inkább kell helyteleníteni erről a helyről, ebben a Házban is, mert erre semmi szükség sincs és mert ez az, összeg szakértők becslése szerint ma már százmillió pengőre rúg, ami nemcsak maguknak a betevőknek, hanem az egész közgazdaságnak is nagy kárára van. Mélyen t. Felsőház! Sokkal gazdagabb államok, mint a, mienk, nem elégszenek meg azzal, hogy propagandát csináljanak a takarékosság mellett, hanem igenis, intézkedéseket. FELSŐHÁZI NAPLÓ. IH. 1938, évi július hó 6-án, szerdán. 515 is tesznek, áldozatokat is hoznak és azokkal kívánják a takarékosság szellemét megerősíteni, így például, hogy csak egynéhányat említsek, Angliában az életbiztosításba fektetett megtakarított összegek bizonyos részére adómentességet biztosít a kormány. A német Reichseinkommensteuergesetz — nem tudom, hogy a mai uralom alatt még érvényben van-e, azelőtt érvényben volt — azokra a kötött betétekre nézve, amelyek a betevő élete végéig vannak lekötve és csak az örökösök által vehetők fel, szintén adókedvezményeket biztosított. Van azután olyan ország, ahol az adómentes létminimum felemelhető, ha a többletet kötött letétekben helyezi el az adózó egyén. Ezeket a példákat nem azért voltam bátor felhozni, mintha éppen ezek az eszközök és módok volnának helyesek és célravezetőek a takarékosság szellemének megerősítésére, hanem csak rá akartam mutatni arra, (hogy más államok ily célra áldozaflot is hoznak és rá akartam mutatni arra, hogy ez a kérdés rendkívül fontos és megérdemli, hogy azzal alaposan foglalkozzunk. Azt hiszem azonban, hogy a pénzügyminiszter úr ő excellenciája alaposan ismeri ezt a kérdést, bizonyára éppen olyan, vagy nagyobb fontosságot tulajdonít a tőkeképződésnek és a takarékosságnak, mint szerény személyem és azért talán felesleges őt arra kérnem, hogy ezzel a kérdéssel a közeljövőben alaposan foglalkozzék. Mindent öszegezve, azzal végzem, amivel kezdtem. Lehetetlen meg nem emlékeznem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank eddigi működésével a nemzet háláját és elismerését érdemelte ki és minthogy ez a törvényjavaslat az eddigi vezetés szellemében készült, én ezt teljes bizalommal a kormány iránt, úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és egyben a tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. te. módosításáról és kiegészítéséről és az ezzel összefüggő egyes pénzügyi intézkedésekről« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a javaslat címét és l.—ll. §-ainak sorszámát. A felsőház a címet és az ÍJ—11. §-okat hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) 80 '