Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése tattak hozzám feltenni. Időkímélés szempontjából nem méltóztattak felszólalni s ezért ifféretet tettem, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni fogok. Az egyik az átvételi ár kérdése, hogy a szeszegyedáruság hogyan fogja a jövőben a szeszt átvenni. Éppen úgy, mint eddig, a szeszértékesítő, előlegeket fogunk nyújtani. Ezek azok az előlegek, amelyeket a szeszgyártásban »begyujtási hitelek«-nek neveznek. Ezeket megfelelő feltételek mellett ezentúl is adni fogjuk, és azután a havi leszámolások után fogjuk megtéríteni a végleges szeszárat a szeszgyárosoknak, úgyhogy minden hónap végén azonnal végleges leszámolás fog megtörténni. A másik kérdés, amelyet még ug-yanilyen okból vagyok bátor szóbahozni és igénybe venni vele a mélyen t. Felsőház türelmét, a 98. §. 3. bekezdésével kapcsolatos, amelynek értelmében a 'pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a törvény hatálybalépése napján szabadforgalomban lévő szeszmennyiség után rendelettel megállapítandó összegű pótadót szedhessen be. Nem célunk ennek a pótadónak a beszedése, nem célunk az ár emelése, nem is fogunk emeltoi. Célunk

1 iaz, hogy ha indokolatlan készletfelhalmozásokat látnánk, — aminek bizonyos előjeleit éppen ma tapasztaljuk, akkor ezeket az indokolatlanul nagy saeszkiêszJieteket jmégis miagfogihassiuk, mert ezt a közérdek kívánja meg. Ezeket voltam bátor a törvényjavaslattal kapcsolatban a mélyen t. Felsőháznak előadni és tekintettel arra, hogy véleményem szerint ez a törvényjavaslat közérdeket szolgál (Ügy van! Ügy van!) és a kisemberek érdekeit is nagymértékben szolgálja, nagyon kérem a mélyen t. Felsőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot az eredeti szövegezésben, változatlanul általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a szeszegyedáruságról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét, azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék, megjegyezvén, hogy a 23. %-t, amelynek a képviselőház által elfogadott szövegén az együttes bizottság módosítást javasolt, teljes egészében felolvasni szíveskedjék, vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét, majd 1—22. §-inak sorszámát, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Teljes egészében felolvassa a 23. §-t.). Elnök: Kíván valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Gaár Vilmos szólásra jelentkezik.) Gaár Vilmos ő méltóságát illeti a szó. Gaár Vilmos: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Amikor a 23. §-nak az együttes bizottság által megváltoztatott szövegéhez hozzászólok, előrebocsátom, hogy velem együtt mindazok a felsőházi tagok, akik ezt a módosítást a bizottságban keresztülvitték, teljes mértékben át vannak hatva a jelenlegi kor1938, évi július hó 6-án, szerdán. 511 mány iránti bizalomtól és amiért ott felszólaltunk és amiért itt állástfoglalunk, csak az igazság és a jog érdekében történik. (Egy hang jobbfelől: Az állam érdeke!) Mielőtt azonban annak megindokolásába bocsátkoznám, hogy a kisajátítás tervezett formája, ahogy a kormány benyújtotta, nem felel meg sem a tételes törvényeknek, sem az igazságosságnak és az ebből eredő etikai jognak, mindenekelőtt reflektálni akarok Meskó Zoltán tagtársamnak arra a nyilatkozatára, hogy mi, akik ezt a módosítást megszavaztuk, a szeszkartelnek nemzeti ajándékot akartunk adni. (vitéz Meskó Zoltán: Ügy van!) Ez nem úgy van. Először is nincs szeszkartel. (Ügy van! a középen.) Méltóztassék tisztába jönni azal, hogy kartel akkor van, ha szabadfoglalkozású termelők, vagy forgalomba hozók a karteltörvény hatása alatt önként, önállóan Összeállnak, s vagy a termelés, vagy a forgalom mennyiségét, vagy árát szabályozzák. Az adott esetben a szesztermelőik egyiket sem szabályozhatták, mert azt, hogy az áruból menynyit termelhessenek, törvény szabályozta, kontingentálta és később keretben állapította meg, hogy mennyit főzhet az ipari szeszfőzdék öszszessége és mennyit főzhetnek a mezőgazdasági szeszgyárak. A belföldi árat megint a kormány állapította meg, azon alul, illetőleg felül ezt az árut eladni nem lelhet. Hol van itt a kartelszerződés? Az, hogy a Szeszértékesítő Részvénytársaság eszközölte az eladást bel- és külföldön, csak azt jelentette, hogy egységes módon lehetett az árut továbbadni a külföldön, a lehető legjobb áron, ami minden termelőnek a javára jutott, belföldön pedig azon az áron, ahogyan azt a kormány szabályozta. Nem lehet tehát azt mondani, hogy kartel van, hogy a kartel érdekében történt volna a mi állásfoglalásunk, miért is az ilyen kijelentést kénytelen vagyok úgy a magam, mint azok nevében is, akik ezt az álláspontot foglaltuk el a most szavazás alá kerülő szöveg tekintetében, tisztelettel visszautasítani. (Helyeslés a középen. — Egy hang a jobboldalon: A legerősebb kartel!) Ami azt illeti, hogy a legerősebb kartel, erre is csak azt válaszolhatom, hogy itt egyáltalán nincs kartelről szól. Áttérek most a kisajátításnak arra a módjára, amelyet a kormány a 23. §-ban szabályozott. Olyan államban, ahol az egyéni gazdálkodás van elismerve, ahol el van ismerve az, hogy ezen gazdálkodás eredményét, mint megtakarított tőkét, magántulajdonául tekintheti az egyes, nincs meg az államnak az a joga, hogy az egyestől a maga vagy elődei munkájával megszerzett vagyont ellenérték nélkül elvegye, még közcélra sem. (vitéz Meskó Zoltán: Ellenértéket ad! Hogyne adna ellenértéket! — Zaj.) Elnök: Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Gaár Vilmos: Koncesszióról méltóztatott beszélni. Éppen annál a bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt viseltetünk, egyetlen szót sem emeltünk az ellen, hogy a szeszfőzési jogosultságokat nem akarja a kormány kártalanítani és nem mondottuk azt, hogy ezeket is kártalanítás alá kell vonni, holott éppen a pénzügyminiszter úr citálta azt a törvényt, amely az italmérési jövedék behozatala alkalmával az italmérési jogot megváltotta, ahol igenis koncesszionált jogok voltak részint a nemesi birtokkal, részint a jobbágysági béren-