Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. illési a városokat, a községeket, amelyek a szőlőgazdálkodás és a gyümölcstermelés felkarolásában eddig is nagyszerű munkát végeztek. Alig van törvényjavaslat, amelynél ne látnók azt, liogy mennyire fontosak, szükségesek a törvényhatóságok, az autonómiák és bár az utóbbi esztendőkben a törvényjavaslatoknak egész sorozata tulajdonképpen az autonómiák csorbítására, megnyirbálására irányult, mégis legyen szabad nemcsak a kormány, hanem mindnyájunk figyelmét is felhívnom az autonómiák fontosságara. Nem fixa ideánk, hanem szent meggyőződésünk nekünk az, hogy erős, okos, bölcs kormányzat Magyarországon csak az lehet, amely ezeket a történelmi szerveket, amelyeknek joguk van önállóan működni, felhasználja. A vármegyék, így a mi vármegyénk is, a gyümölcsfák ezreit ültették el az utak mentén. Sopron városa például mintagyümölcsöst létesített, hogy necsak szóval, hanem cselekedettel, tettel is biztassa a gazdákat a gyümölcstermelésre. Olcsó áron szőlővesszőket bocsátott rendelkezésükre, ezenkívül parcellázta földjeinek egy részét és hosszú időre való bérbeadással a gyümölcstermelő gazdák rendelkezésére bocsátotta, 30 esztendőre. A hegyközség feladatait eddig legtöbb helyen ugyancsak a törvényhatóságok látták el. Elengedhetetlenül szükségesnek tartanám a végrehajtási utasításnak olyan intézkedését, hogy a vármegyéknek és a városoknak ezt a régi, bevált, okos és gyümölcsöző működését nemhogy megszüntessék, hanem elősegítsék. Végül még csak egy gondolatot legyen szabad megemlítenem. A bizottsági tárgyalás alkalmával azt mondta a miniszter úr, hogy minden törvény annyit ér, amennyit belőle végrehajtanak. Legyen szabad ehhez hozzátennem, hogy minden törvény annyiban áldásos, amennyiben okos, bölcs és arravaló emberek hajtják végre. A törvényt végrehajtó emberektől függ a törvény üdvös volta és az, bugy eléri-e a törvény a célját. Az emberek megválogatásában tehát, kezdve a minisztériumi tisztviselőkön, végig az utolsó csőszig, vigyázni kell arra, hogy emberek legyenek a talpukon és necsak mint napszámosok teljesítsék feladataikat, hanem szeretettel is dolgozzanak, átérezve ennek a termelési ágnak nagy fontosságát. Legyen szabad itt még megemlítenem a már sokszor felhozott protekció kérdését. A miniszter urat talán felesleges is megkérnem arra. hogy ebben a kérdésben azután csakugyan mellőzze a protekciót, amikor akár a hegyközségi tanács titkárairól, akár pedig más alkalmazottakról lesz szó, illetőleg ne mellőzze a protekciót, hanem helyes és bölcs protekciót alkalmazzon akkor, amikor a mindennapi életben bevált, praktikus s az illető termelési ágban már érdemeket szerzett embereket állít azokra a helyekre, ahol vezetni kell, Én a bizottsági tárgyalás során is, de különösen a miniszter úr felszólalásából nagy szeretetet láttam e termelési ág iránt., S én, felszólalásom végén, megint csak visszatérek oda, hogy ezt a szeretetet kérjem nemcsak tőle. hanem az egész magyar társadalomtól is. Nem csupán egy osztály érdekeiről van itt szó, hanem az egész- magyar társadalom érdekeiről. A mi hitünk centruma az a szentséges titok, amely ^ a közöttünk jelen levő Istent az eucharisztiában foglalja magában és amikoi* Krisztus e centrális hit-titok számára külső FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1938. évi július hó 6-án, szerdán. 499 földi leplet keresett, akkor a kenyeret és a bort választotta. Mélyen t. Felsőház! Nem megszentségtelenítése ennek a misztériumnak, ha ezt átvisszük az anyagi élet síkjára s úgy érezzük és azt mondjuk, hogy a földi, a gazdasági és anyagi életet különösen a magyar földön ez a két dolog, ez a két földi érték, a kenyér és a bor, mint csakugyan életfenntartó elem, jeleníti meg számunkra. A kenyér megélhetésünknek biztosítása, a bor pedig a magyar életerőnek, a magyar életkedvnek és az egészségnek fenntartója. A magyar lélek szintén megérzi ezt: amikor szomorú viszonyok között szebb jövőről álmodozik, mindig azt kívánja, azt óhajtja és arról álmodozik, hogy lesz még szőlő lágy kenyérrel. Azt hiszem, a magyar Himnusz költője is talán ezt sejtette meg, amikor számunkra jókedvet és bőséget kívánt, s a magyar ember újévi jókívánata is, amikor bort és búzát kíván, szintki ennek a gondolatnak a kifejezése. Bort és búzát kíván és hozzáteszi: békességet, mintha azt akarná kifejezni, hogy a földi boldogság és megelégedettség, amelyet a békesség jelent, tulajdonképpen össze van kötve a borral, a jókedv, a kedély fenntartójával és a búzával, megélhetésünknek e biztosítójával. Mélyen t. Felsőház! Amikor a törvényjavaslat tárgyalását bizottságban hallgattam, kétségeim merültek fel éppen a pénzügyi alap hiánya miatt, hogy elfogadom-e a törvényjavaslatot. Azt látom azonban, hogy a mostani kormányzat annyi sok becsületes jóakaratot, és becsületes cselekedetet is mutat éppen a magyar búza, a magyar kenyér biztosítására í« javítására, és a földmívelésiisrvi miniszter út ezzel a törvényjavaslattal kifejezte, hogy ő is a magyar kenyérnek és a masryar bornak a szerelmese és akarja a bortermelő és a gyü^ rnöicsterinelő gazdák helyzetét javítani, ezért abban a reményben, hogy ez a törvényjavaslat szintén egy lépés lesz a bor, búza és békesség

1 biztosításához, elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Jankóvich-Bésán József ő méltósága! Gróf Jankovich-Bésán József: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a hegyközségi törvényjavaslattal kapcsolatban egészen röviden, pár percig igénybe vegyem a t. Ház türelmét. Az ©lőttünk ífekvő törvényjavaslatból is kitűnik, hogy tulajdonképpen két külön termelési ágnak, a szőlőtermelésnek és a gyümölcstermelésnek szabályozásáról van itt szó. Sajnos, a törvényjavaslatban mégis gyakran azonos elbírálás alá vétetik a szőlőtermelés a gyümölcstermeléssel, holott a két termelési ág között lényeges különbségek is vannak. A bor termelésénél ugyanis túlprodukcióval állunk szemben, illetve értékesítési nehézségekkel kell küzdenünk, a gyümölcsnél viszont behozatalra szorulni k, tehát az az érdekünk, hogy ezt a termeiébi ágat mindenkép előmozdítsuk. Míg tehát a szőlőgazdálkodásnál az értékesítés nehézségei miatt bizonyos korlátozásokra van szükség,

n addig a gyümölcstermelésnél épp az ellenkezőjéről van szó. Engedtessék meg nekem, hogy a két termelési ággal külön-külön foglalkozva, észrevételeimet egészen röviden megtehessem a következőkben. A törvényjavaslatnak a szőlőgazdálkodásra vonatkozó rendelkezései helyesek, bár sze78