Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: iSrólásra jelentkezett Papp Kálmán felsőházi taig- úr ő méltósága. Papp Kálmán: Nagyméltóságú Elnök tJr! Mélyen t. Felsőház.! A hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot mind a törvényhozás másik háza. mindi a felsőház bizottsága, olyan alapos vita tárgyává tette, olyan sok oldalról megvilágította* olyan sok kívánság hangzott el ezzel kapcsolatban, hogy itt a

/ plénumban tulajdonképpen meg van könnyítve a felszólaló doilga, amennyiben sok mindent elhagyhat és rövidebbre szabhatja mondanivalóit. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával egyiK képviselő szemrehányást tett a kormánynak azért, hogy ebben a kánikulai időben, a nyári szezonban hozza a törvényhozás elé ezt a törvényjavaslatot, amikor természetszerűleg már kevesebb a figyelem és kevesebb a hozzászólás. Én ellenkezőleg azt mondom, köszönettel kell adóznom a kormánynak azért, hogy ezt a tör vény javaslatot még most, a nyári szünet előtt hozta a törvényhozás elé, mert ebből is látom. hogy a kormány tudatában van annak, menv nyire fontos ez a törvényjavaslat. _ A tavaszi Idő óla mind a mai napig tulajdonképpen csupa fontos törvényjavaslatot tárgyaltunk és ime most azt látjuk, hogy a kormány ezek kö7'ó a fontos törvényjavaslatok köaé sorozza a hegyközségről, valamint a szőlő- és gyümölcsigiazdálikodásról szóló törvényjavaslatot is, aminthogy eöaSkugyiani fomitos és sürgős törvényjavaslatról^ van szó, mert egy betegnek a meggyógyícásáról va.n szó, ami nem várhat sokáig. A bizottsági tárgyalás során a törvényjavaslat előadója igen alapos előadásában egyúttal a panasz szavát is felemelte és jajszót hallatott a sok teher alatt görnyedő és sok nehézséggel küzködő szőlősgazdák nevében. Ay. előadó úr, mint tokaji bortermelő, az ország keleti részének a jajszavát hallatta; méltóztassanak megengedni, hogy én pedig a nyugati széleknek, ugyancsak, egy történelmi borvidéknek, a Sopron-ruszti borvidéknek a jajszavát hallassam itt a Házban, azért a »ok nehézségért, azért a sok fáradságért, amellyel a nvugati vidéki bortermelés is küzd. A szőlőtermelés, bortermelés nehézségekkel küzd. nemcsak a verseny miatt, hanem amiatt a lelki depresszió miatt is

v amellyel, a gazdasági helyzet ránehezedik szőlősgazdáinkra és szinte már nem a régi kedvvel termelik a borukat. Igen nagy nehézségek állanak a bor értékes! lésének az útjában is. Hiányzik az export, de hiányzik a belső fogyasztás is. Azután az adóterhek aránytalanul nagyok és végül a bortermelő- a szőlőtermelő-gazdának^ nincs meg az az anyagi ereje, hogy a szőlő és gyümölcs sok ellenségével, a növényi és állati kártevőkkel megküzdhessen. Ehhez a négyszeres jajkiáltáshoz nálunk, nyugaton még egy ötödik is járul, az, ; hogy a Sopron-ruszti történelmi bortermelő vidéket szétszakították. A trianoni szerződés megszüntette azt a szép. harmonikus együttműködést, amely ezen a borvidéken a termelő és a fogyasztó között volt és még inkább megnehezítette a nyugatvidéki szőlősgazdák helyzetét. Mélyen f. Felsőház^ Csakugyan betegről van szó, beteget kell gyógyítani, de olyan bete get, akinek a gyógyítása igen fontos. A bizottsági tárgyalás során az előadó úr rámutatott 1938. évi július hő 6-án, szerdán. 497 azokra a nagy gazdasági érdeikekre, amelyek a szőlő-és borgazdálkodáshoz fűződnek. Felhozta, hogy 380.000 kat. holdról van szó, felhozta, hogy 80—100 millió pengő az évi termelése ennek a földnek, felhozta, hogy egymillió bortenmelőről és szőlőművelőről van szó és körülbelül 180.000 szőlőmunkásról. De fontos a szőlő- és bortermelés az ország élelmezése és gazdasági ellátása szempontjából is. A gyermek, a magyar gyermek -természetes ösztönével megérzi azt a két fontos táplálékot, amelyre neki szüksége van, a gyümölcsöt és a cukrot. Bárcsak volna mind a kettőből gyermekeink számára sokkal több! Ennek a két tápláléknak fontos forrása a bor-, a szőlő- és a gyüimölcstermielés. A bor fontosságát gazdasági szempontból, magyar szempontból neim kell hangsúlyoznom. En nagy tisztelettel vagyok az antialkoholísta mozgalom iránt és tudom annak fontosságát, hogy világító példák legyenek ezek az antialkoholisták, ez az egész mozgalom, azok számára, akik (visszaélnek Istennek e drága adományával, de a társadalom nagy általánossága szempontjából nekünk, igenis, fontosnak kell tartanunk a bort, nem csupán mint élvezeti cikket, nem csupán mint a kedély felderítőjét, hanem igenis, mint tápláló és sokszor gyógyító erőt is. (Ügy van!) Legyein szabad azonban a szőlő- és gyümölcsgazdálkodás fontosságának hangsúlyozásánál a anérőlécet kissé magasra emelnem és pár szóval kiemelnem nemcsak a gazdasági fontosságát, hanem — hogy úgy mondjam — átmennem a szelleimi, a lelki síkra is. Valami csodálatos erő az, amely a magyar szőlősgazdát szőlőskertjéhez, vagy gyümölcs ösker tjéhez fűzi; egész lelkét, egész életét odaadja ennek művelésébe. Itt a felsőházban nem kell hangsúlyoznom, micsoda varázslatos erő van a magyar földben, amely a magyar parasztot, a magyar foldani velőt odaköti a földhöz. Amikor a képviselőházban a szesztörvényjavaslatot tárgyalták, a nagyipar egyik prominens képviselője azt hangoztatta, 'hogy számukra a gép sem puszta profitszerző eszköz, hanem a gépnek is lelke van számukra és ők szeretik a gépet, szeretik a gyárat. En el is fogadom az ő érvelését. De mennyivel inkább kell tudnunk és éreznünk, hogy a magyar szőlősgazda, a imagyar gyümölcstermelő gazda szereti szőlőjét és gyümölcsösét. Annyira ragaszkodik, annyira odatapad hozzá, mint az anya, az apa a gyermekéhez, úgy kegyeli és eioomázza, vele együtt szenved és ivele együtt örül. Az evangéliumban Krisztus Urunk egy parabolát használ, amikor meg akarja világítani azt a természetfeletti erős összeköttetést és kapcsolatot, amely közte és hívei közt van.. Azt mondja: »En vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a szőlővesszők.« A szőlővesszőnek és a szőlőtőkének ez az erős kapcsolata, összeköttetése mintha példája volna a magyar szőlősgazda kapcsolatának is az ő földjéhez, szőlejéhez, gyümölcsöséhez. Már pedig talán felesleges hangsúlyoznom, mekkora nemzeti érték az, hogy a magyar szőlősgazda szereti földjét, szereti szőlejét és ragaszkodik hozzá, mennyi munkaenergiának forrása ez és mennyire erősíti áldozatkészségét és hazaszeretetét. Ez a szeretet csengett ki a bizottsági tárgyalás alkalmával majdneim minden felszólaló szavából és én mégis éppen a felsőház bizottsági tárgyalása alkalmával határoztam el, hogy felszólalok és kifejezést adok egy komoly