Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-52

Az országgyűlés felsőházának 52. ülése kába szakadt veszprémmegyei magyar ember arcképét, aki, azt mondhatnám, az amerikai magyar becsületességének csodálatosan szép példája. Találkoztam ott egy magyar emberrel. A bajuszáról isimertem meg, hogy magyar. Azt mondtam neki: Ugy-e, maga magyar? Azt mondta: Az vagyok. Veszprém megyéből ke­rültem ki 38 esztendeje. De amerikai állam­polgár vagyok, mondotta nagybüszkén. Hát tud angolul? A gyárban tudok, a gyáron kí­vül nem tudok. Hát hogyan lett amerikai állampolgár? Azt mondja: Amikor kikerültem ide, Amerikába, (megtanultam a gyárban a munkámat és ima én vagyok ebben a gyárban az üzemvezető. A gyár (mérnök ura azt mon­dotta nekem 1 egyszer: Öregem, elmegyünk, megszerezzük az amerikai állampolgárságot. Elmentek a bizottság elé. A bizottság kikér­dezte az angol nyelvből, mert ez az első tárgy. Nem tudott semmit. Utána kérdezték Amerika történetéből, abból ise tudott semonit. Azután kikérdezték Amerika alkotmányából, — (mert ebből is vizsgázni kell — de ehhez sem értett. Elővették erre a mérnököt és azt mondották neki: Hogy lehet az, uram, hogy ön idehoz egy embert, aki nem tud semmit? Erre azt felelte: Uraim, ez az ember az én gyáram leg­becsületesebb munkása; harmincnyolc éve dol­gozik nálam és olyan jó munkás, hogy ő vezeti 'ma a gyárban a munkát; azt hiszem, hogy ha valaki Amerikának 38 éven át ilyen szolgálatot teljesített, az megérdemli, hogy Amerika őt polgárává avassa. A bizottság erre őt egyhangúlag amerikai polgárrá avatta. így mesélte el ezt nekem ez a derék, be­csületes, Veszprém megyéből kivándorolt ma­gyar. Valamelyik amerikai gyárban dolgozik, de úgy, mint a legtöbb magyar, szívében, lel­kében megőrizte magyarságát és — ami a leg­fontosabb és ami a magyarnak Amerikában is a legnagyobb dísze és ékessége — az ő ma­gyar becsületességét. (Éljenzés.) Szomorú hírek is érkeztek hozzám ameri­kai utamon, hogy a magyarok között sok a kommunista. Legyen szabad erről is beszá­molnom, mert ez most jutott az eszembe. Tárgyaltam úgy a sanfranciscói érsekkel, mint a whelingi püspök úrral, mert Virginiá­ból és Kaliforniából jelentették, hogy ott kom­munisták vannak a magyarok között s meg­állapítottam tényként, hogy ahol nincs temp­lom és nincs pap, ott az agitáció virágzik s a magyar ember jóhiszemű ember lévén, könnyen bedől az agitációnak. A tárgyaláso­kat (megindítottuk és már jelentéseket is kap­tam, hogy a virginiai magyarok szervezése megkezdődött és Kaliforniába is kérnek már magyar papokat. Mert az amerikai magyar­nak a templom az a hely, ahol minden ma­gyar: a beszéd,, az ének, az imádság s magyar a kultúra, tehát ahol ő az ezeréves magyar kultúrát magábaszívja és ébrentartja, ahol kis unokáját is magyarul tantíja s ahol még a második és harmadik generáció is el tudja szavalni, hogy »Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!« (Éljenzés.) Én, mint a Szent László Társulat elnöke, a nagyméltóságú püspöki kartól azt a megbí­zást kaptam, hogy tartsam fenn az összeköt­tetést az amerikai püspöki karral és tovább segítsem a magyarság lelki megszervezését. Ezt örömmel és boldogan vállalom is (Éljen­zés 4 .) és minden erőmből rajta vagyok és rajta 1937. évi november hó 30-án, kedden. 15 , leszek, hogy az amerikai magyarságnak lelki­leg a hóna alá nyúljak. (Elénk helyeslés.) A ; mi erőlködésünk, bármily tiszteletreméltó és i bármily értékes is, sőt amerikai viszonylatban , az egyetlen út az ottani magyarság lelki meg­I mentésére, mégis rendkívül fontos, hogy a ma­! gyár nemzet ezt a munkát szeretettel, meg­! értéssel és tisztelettel kísérje, a magyar kor­mány pedig ugyanebben a szellemben támo­gassa az amerikai papságnak ezt a nemzeti életünkben is fontos, jelentős munkáját. (He­lyeslés és taps.) Hálásan köszönöm a t. Felsőház szíve« türelmét és a nagyméltóságú elnök úr szíves engedelmét. (Hosszantartó élénk éljenzés és* , taps.) ' Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti, — sajnos, ez esetben sem — áttérünk tehát na­' pirendünkre. Finkey Ferenc ő nagyméltósága, mint az igazolóbíróság előadója kíván a Háznak jelen­tést tenni gróf Karátsonyi Imre főrendi vá­lasztói jogosultsága ügyében. Finkey Ferenc ő nagyméltóságát illeti te­J hát a szó. Finkey Ferenc előadó: Nagyméltóságú El­nök Ur! Mélyen t. Felsőház! A házszabályok 38. §-ának (3) bekezdése értelmében van sze­rencsém tisztelettel bejelenteni a mélyen t. Fel­sőháznak, hogy a felsőház igazoló bírósága a felsőháznak folyó évi június hó 19-én tartott ülésében hozott határozatával a végleges elbí­rálás végett hozzá áttett ügyben, nevezetesen gróf Karátsonyi Imrének az örökös főrendi­házi tagsággal felruházott családok válasz­tásra jogosult tagjairól vezetett névjegyzékbe való felvétele iránt előterjesztett kérelme tár­gyában, a folyó évi október hó 27. napján tar­tott ülésében a következő ítéletet hozta: »A felsőház igazolóbírósága kimondja, hogy gróf Karátsonyi Imre, aki Hatvanban, 1895. évi október hó 27- napján született, róm. kat. vallású, jelenleg budapesti lakos, az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főne­mesi családok választásra jogosult tagjául te­kintendő s a választásra jogosultak névjegy­zékébe felveendő.« ' Amikor az ügy iratait a házszabályok 38. §-a értelmében benyújtom, tisztelettel kérem a mélyen t. Felsőházat, hogy az ítélet eredeti példányát az irattárban megőrizni méltóztas­sék. Elnök: A házszabályok 38. §-ának értelmé­ben az igazolóbíróság ítélete felett vitának helye nincs» ennélfogva kimondom, hogy a Ház az igazolóbíróság ítéletét, amely szerint gróf Karátsonyi Imre az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családok válasz­tásra jogosult tagjának tekintendő s a válasz­tásra jogosultak névjegyzékébe felveendő, „tu­domásul veszi. Bnmélfogva gróf Karátsonyi Imre az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családok választásra jogosult tagjiaimtaík név­jegyzékébe felvétetvén, az igazoló bíróság íté­lete tudomásulvétel céljából kiadattak az igazoló bizottságnak. Napirend szerint következik az igazolóbi­zottság jelentésének tárgyalása az igazolt felső­házi tagok és az örökös jogú főrendi családok részéről választásna jogosult tagok (névjegyzé­kének kiigazítása tárgyában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom