Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-62
Az országgyűlés felsőházának 6È. ülése lal. A magyar kormánynak ^ azt volt a törekvése, hogy a leszakadt mezőgazdasági árszínvonalat felemelje belső intézkedésekkel is. Erre isimét azt keli mondanom, hogy ezzel nemcsak a birtokos elemnek és. nemcsak a mezőgazdaságinak érdekében általában tett jelentős szolgálatot, hanem a mezőgazdasági cselédek és munkások érdekében is. Mert nem lehet közömbös arra a gazdasági cselédre vagy munkásra, hogy a terményjárandóságnak, amelyet kezéhez kap, métermázsája 6 pengőért kerül-e értékesítésre, vagy 18 vagy '\ 20 pengőért. Ez így végigmegy a mezőgazdasági termények egész vonalán. Azt hiszem, egészen bátran és meggyőződéssel állíthatom, hogy a mezőgazdasági árszínvonal emelésére irányuló kormányzati törekvések, a mezőgazdasági árvédelem legalább is annyira szociális', mint mezőgazdasági vagy közgazdasági jelentőségűek. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) Ezt aneg kell nekünk mondanunk, hiszen Károlyi Gyula gróf ő excellenciája azt mondta, bogy nincs teljességgel ellenpropaganda, amiben teljesen igaz volt. Az ellenpropagandának leghatásosabb fegyvere az, hogy mi rámutatunk arra, hogy az elmúlt 18—20 év alatt a különböző 'mezőgazdasági és termeléspolitikai intézkedésekkel egyúttal hatályosan képviseltük a szociális gondolatot is. Amikor a mezőgazdaság jövedelmezőségét úgy láttuk, valamennyire sikerült biztosi tanunk, — bár hangsúlyozóim, rendkívül óvatosaknak kell lenni ezekkei a kifejezésekkel, mert az, amit ma konstatálunk, lehet, holnap már nem így van és! nem tudom, hogy a mezőgazdaság élete még micsoda torlaszokon kell, hogy áthullámozzon és ránk mezőgazdasági vonatkozásban imég mi kövétkezhetik — tehát amidőn úgy láttuk, hogy tiöbbé-kevésbbé tűrhető árszínvonalat sikerült biztosítanunk, mi volt a kormány első feladatai' Az volt, hogy rögtön gondolt azokra a szociális intézkedésekre, amelyeknek intézményes alapon való rendezését egyenesen elemi kötelezettségének tartotta. (Helyeslés.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy a magánk részéről sem a miniszterelnök úr, sem munkatársai semmiféle érdemet nem követelünk magunknak, bár nagyon köszönöm, az elismerésnek szavait, amelyek itt elhangzottak, ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni a •kormánynak egészen egyszerűen elemi kötelessége volt- (Ügy van! Ügy van!) Tavaly tárgyalta az országgyűlés a gazdatiszti biztosításról szóló törvényt, tehát a mezőgazdaságban foglalkoztatott szellemi munkásoknak ezt a szociális kérdését próbáltuk előbbrevinni. Azért vettük előbbre a szellemi munkásokat, mert akkor még sok bizonytalanság állott előttünk, nem volt még módunk azzal a hatalmas kérdéssel foglalkozni, amelyet a mezőgazdasági munkásság biztosítása jelent, -hanem előbb a kisebb létszámmal bíró gazdatiszti karral foglalkoztunk, ahol körülbelül 3—4000 ember volt érdekelve. Amikor ezt befejeztük és ezt a törvényt sikerült a magyar Corpus Jurisba beiktatni, rögtön megkezdtük ennek a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak előmunkálatait és bob dogok vagyunk, hogy ezt a törvényhozás elé hozhatjuk, mert ez a 3000-es létszámmal szemben 730.000 (mezőgazdasági munkásnak a kötelező társadalombiztostás keretébe való beikta1938. évi április hó 9-én, szombaton. 195 tását jelenti és jelenti továbbá azt, amire még később visszatérek, hogy 1939 január 1-én 75.000 öreg mezőgazdasági munkásnak és cselédnek fogja elvinni a posta havi járadékát. Természetesen éppen a mostani felszólalásokból is kitűnt az, hogy szélesebbre kellett volna vonni ennek a javaslatnak kereteit, nevezetesen gondoskodna kellett volna arról, hogy a 65 éves korhatár helyett 60 év legyen a korhatár, hogy bekerüljenek e törvényjavaslatnak kereteibe a női munkások, az özvegyek és árvák. Én biztosíthatom a mélyen t. Felsőházat, hogy ezek a gondolatok mind foglalkoztattak bennünket. Nlem is lehet feltételezni a m. kir. kormánytól azt, hogy egy olyan ép gondolat, mint például a biztosítottak özvegyeinek ellátása, egyáltalában nem lett volna vitatott téma, éppen úgy, mint a mezőgazdasági női munkavállalók bevonásaDe amikor már ennek a törvényjavaslatnak pénzügyi keretei is 13 millió pengőnél többet tettek ki és amikor éppen, amint az előbb mondottam,, nekünk olyan pénzügyi kerettel és lehetőséggel kell számolnunk, amely akkor is megállja a helyét, ha esetleg újabb válság hullámai borítják el a mezőgazdaságot, rendkívüli óvatosan és körültekintően f kellett intézkednünk, amikor megvontuk a javaslatnak pénzügyi kereteitAmi a rokkantsági biztosításit illeti, ha ezt bevezetjük, egyidejűleg feltétlenül be kell vezetni a betegségi biztosítást is, mert e nélkül a preventív intézkedés nélkül a rokkantsági biztosítás nem fog megfelelő légkörben mozogni. Ez legalább is körülbelül újabb 20—25 millió pengő mozgósítását jelentette volna. Kérdem azoktól, akik azt óhajtották, bogy ezeket a különböző társadalombiztosítási típusokat egyszerre vezessük be, mutassanak rá, honnan vegyük az anyagi fedezetet ezeknek a kérdéseknek a megoldásához. Nem akarjuk kitenni magunkat, hogy egy évig meglegyen minden biztosítási ág, a gazdasági válság legeűső széljárásánál pedig ez 1 az egész szociálpolitikai intézmény, biztosítási rendszer összedőljön, mint egy kártyavár, amint, sajnos, külföldön az utóbbi időben láttuk, amikor is nemhogy tovább tudták volna építeni .ezeket az intézményeket, hanem a már meglévőket is le kellett építeuiök. Az ilyen intézkedések óriási szociális visszahatást okoznak. (József királyi herceg: Rosszabb, mint semmi!) Ez sokkal rosszabb, — amint tegnap itt a felsőházban kiemelték — mintha meg sem csinálták volna. Azt mondják, hogy a járadék szerény. A városi ember szemével nézve, tényleg szerény az a havi öt pengő. Itt csak a járadéktörzsről beszélek, bár az sem igazságos beállítás, amikor az egész biztosítás keretében mindig csak arról aa évi 60 pengőről beszélünk. De maradjunk csak a 60 pengőnél- Ez az évi; 60 pengő ma — aki ismeri a falut, az tudja — komoly pénz. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak szembeállítani ezt a 60 pengőt a mai nullával és akkor rögtön ki fog derülni az, hogy ez igenis olyan segítség, amely a múlttal szemben egy nagy lépést jelent előre. ÍMeskó Zoltán: Haladás!) En magam is és a kormány maga is többet szeretne és többet szerettünk volna juttatni magyar népünknek, amely minden áldozatot megérdemel, mert hiszen a kitartásnak, a türelemnek heroikus példáját adta ebben.
