Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-61
Az országgyűlés felsőházának 61. ülése tése alapján* »a cukor gyártásának és eladásának szabályozása tárgyában Londonban 1937 évi _ május hó^ 6-án kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bízott ságok együttes jelentését). Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kíván a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának megbízottja szólni? (Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnake- a cukor gyártásának és eladásának szabályozása tárgyában Londonban 1937. évi május hó 6-ári kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sorszámúi. 4 Felsőház a címet és a szakaszokat hozzásző lás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nemi (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végiszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Elnök: Napirend szerint következik a földmívelésügyi, pénzügyi és társadalompolitikai bizottságok együttes jelentése alapján a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Szólásra jelentkezett vitéz József királyi herceg ő fensége. vitéz József királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök Úr! Igeu t. Felsőház! Kégi szilárd meggyőződésem, amelyről már itt néhány szóval beszéltem egy más törvényjavaslatnál, az, hogy Magyarország létérdeke, életképességének, fejlődésének egyik feltétele, hogy szociálisan- kiegyensúlyozott legyen. (Élénk helyeslés.) Az államnak egészséges, nagy népi erőkre van szüksége, különösen a szörnyűséges és igazságtalan trianoni erőszak óta, amely bennünket Európa viharsarkába szorított bele. (Ügy van! Ügy van!) Nagy népi erőkre van szüksége honvédségünknek, hogy meg tudja védelmezni határainkat. (Ügy van! Ügy van!) Az ország ereje, java a falu népe. Ezt kell minden erőnket megfeszítve felvirágoztatni, talprasegíteni és ott, ahol beteg, — mert vannak falvak, amelyek súlyosan betegek — egészséges családi életre ve19È8. évi április hó 8-án, pénteken. Í5Ö i zetni. (Helyeslés.) Ennek azonban sok feltétele I van, amelyeket itt most fejtegetni nem tartok ! a törvényjavaslat tárgykörébe valónak. A földmíves munkásinépről lehetőleg gondoskodni elsőrendű országos érdek (tJgy van! Ügy van!) épúgy, mint tisztességes megélhetésüket minden eszközzel elősegítve lehetővé tenni. Ez a mi hazafias kötelességünk. Ne méltóztassanak engem félreérteni. Ha ezeket mondom, távolról sem gondolok arra, hogy például a munkanélküliséget segélyezzük, munkanélküli segélyt adjunk. Ez helytelen, erkölcstelen és minden tekintetben romboló hatással van. (úgy van! Ügy van!) A világháborúban a magyar nép mindenkoron kitett magáért, hősiesen küzdött, megmutatta^ hogy mi a valódi hazafiság és áldozatkészség. A sötétemlékű, szörnyűséges forradalmakban a falu népe távoltartotta magát legnagyobbrészt azoktól az undok elvektől, amelyekkel a kommunisták az országot le akarták dönteni. (Ügy van! tfgy van!) A későbbi időkben, amikor a kommün és a forradalmak minden tekintetben vészes következményeit kellett vállunk on hordanunk, a gazdasági és pénzügyi válságot, a falu népe derekasan dolgozott, majdnem azt mondhatnám, emelt fővel nézett a jövőbe, zokszót keveset lehetett hallani tőle, legfeljebb panaszt, hogy milyen nehéz a megélhetés. (Ügy van! tfgy van!) Elégedett munkásság — ezt mint gazdaember állítom =— a mezőgazdaságnak egyik életfeltétele. Nem szabad, hogy az a kérdés gyötörje a gyermekkorától fogva nehéz munkát végző munkást, hogy mi lesz belőlem, "na kivénülök, hiszen akkor a fiatalok terhére leszek, éhen halhatok. Nem szabad, hogy öregségében, szorgalmas munkásélete vége felé a sötét nyomor legyen osztályrésze. Mindezek vezettek engem akkor, amikor 1927 június 5-én elmondott felsőházi beszédemben a munkásbiztosítási törvényjavaslatra vonatkozólag a többek között ezeket mondottam (olvassa); »Két hiányt azonban mégis látok e téren, amelyeket meggyőződésem szerint feltétlenül ós mielőbb új törvénnyel pótolni kell. Az elsőt azzal, hogy a munkásság necsak baleset és betegség, hanem rokkantság és megöregedés esetére is^ részesüljön a társadalom megszervezett segítségében. A második és nézetem szerint igen súlyos hiány az, hogy a mezőgazdasági munkásokról, népünknek ezen olyan kiterjedt és fontos osztályáról nincs sem betegségi, sem rokkantsági, sem baleseti, sem öregségi biztosítás útján alaposan gondoskodva, amit pedig feltétlenül szükségesnek tartokKérem az igen t. kormányt, méltóztassék ezen hiányoknak pótlásáról gondoskodni és pedig úgy, hogy — ha lehetséges — az országgyűlés őszi ülésszakát az öregségi és rokkantsági biztosítással kezdje meg. Ennél méltóbb kezdetet nem is tudnék elgondolni. Továbbá kérem az igen t. kormányt, hogy gondoskodjék szintén mielőbb arról, hogy a mezei gazdasági munkások is ilyen törvények oltalmába kerüljenek.« Ezeket 1927-ben mondottam el. Meggyőződésem azóta csak még jobban megerősödött. Akkor a népjóléti miniszter, Vass József hozzám jött és azt mondotta nekem, hogy azonnal hozzá fog látni a mezőgazdasági munkások biztosításáról szóló törvényjavaslat előkészítéséhez. Azt mondotta továbbá: kész vagyok letérdelni a pénzügyminiszter úr előtt, hogy erre megadja a módot nekem. Tudom, hogy a szándék megvolt, azonban akkor jött a mezőgazda-