Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1938. évi április hó 8-án, pénteken. 157 ret egyensúlyáról kell gondoskodnunk, figyelnünk kell, hogy az elméleti és a gyakorlati szempontok megfelelően érvényesüljenek, természetesen iskolatípusonként különböző mértékben, a szerint, hogy melyik iskola milyen különleges célt szolgál. Ilyenképpen állapítva meg az iskolák hivatását, a tárgyalás alatt lévő két törvényjavaslatunk tulajdonképpen azokkal az iskolatípusokkal foglalkozik, amelyek gyakorlati irányban nevelnek s ennélfogva a szakismeretekre nagyobb gondot fordítanak, mint az általános ismertekre, a nélkül^ hogy azokat elhanyagolnák. Ez a két törvényjavaslat szerves összefüggésben van, mint a magyar középfokú oktatás reformját célzó javaslat, az 1935:

VI. törvénycikkel, az 1934:XI. tc.-kel, de összefügg a boldogult elődömnek annakidején benyújtott javaslata alapján elfogadott 1927:XII. tc.-kel is, amely a polgári iskola újjászervezésének alapját vetette meg. Ezek a javaslatok továbbá szervesen összefüggnek az ez év júniusáig kibocsátandó tantervekkel, amelyek a gimnáziumtól kezdve az összes középiskolák és a polgári iskolák számára elevenné fogják tenni azt a keretet, amelyet a törvények megállapítanak. Ezekéi a középfokú oktatás terén végrehajtott munkálatokat követi, kiegészíti és teljessé teszi majd az ősszel előkészítendő felsőoktatási reform, amely ezekre fog felépülni. A törvényjavaslatok készítésénél abból indultunk ki, hogy az iskola a maga előbb vázolt nagy nemzetpolitikai feladatait korszerűen és helyesen csak szervezetükben, igazgatásukban és módszerükben egyaránt kiváló intézményekben oldhatja meg. Ezért a törvényjavaslatok célja éppúgy, mint az eddigieké, a nevelő- és oktatómunka tökéletesítése és ezáltal eredményességének biztosítása. Eszközeink részben formálisak, részben tárgyiak. Formális eszköz a ma túlságosan széttagolt és szétágazó iskolarendszer ésszerűsítése, a helyesebb és egyszerűbb iskolarendszer kidolgozása, amely a népiskolára két középfokú iskolarendszert épít. Az egyik oldalon az elméleti irányú gimnáziumot, amely az egyetemek, a műegyetem,, az összes elméleti főiskolák felé vezet, a másik oldalon van a gyakorlati vonal, ahol a négyosztályos polgári iskolára épül a különböző és most már színesen tagozódó szakiskolahálózat: a líceum, amely pedagógiai pályák felé oktat és képez, továbbá a gazdasági közép iskolák, tehát a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi középiskolák. Ezen a gyakorlati vonalon is eljuthat a tanuló a magasabb kiképzéshez» részben a pedagógiai akadémiákhoz és főiskolákhoz, részben pedig minden más főiskolához, amely nem foglaltatik az egyetem fogalmában. Van tehát az elemi iskolát követő egész középfokú képzésnek egy elméleti és egy gyakorlati vonala. Kívülesiik ezen az egészen a népiskolára épülő és azzal összefüggő gyakorlati kiképzés, vagyis az önálló mezőgazdasági iskola, a tanonciskola, a téli gazdasági iskola, szóval mindazok az iskolák, amelyek a népiskolai műveltséget egészítik ki bizonyos szakműveltséggel. E mellett az egyszerűbb iskolarendszer mellett^ szükség volt az irányítás és felügyelet egységének biztosítására is, ami megtörtént az 1935 : VI. tc.-kel és tovább fog épülni a különböző iskolatípusokra [megállapítandó utasításokéi és rendtartásokkal. Ennek a reformmunkálatnak tárgyi eszközei a következők: Először a tanerők képzésének a tökéletesítése. Nemcsak a népiskolai tanítókra, a magyar tanítói kar legfontosabb rétegére vonatkozik ez. Azért mondom ezt, mert a néptanítót fontosabbnak kell kijelentenem még az egyetemi tanárnál is, (Helyeslés.) mert az egész nemzeti kultúra alapszinezetát a néptanító adja meg. (Ügy van! Úgy van!) Erről a tanítóképzésről a most tárgyalás alatt álló ja vaslatok egyikében történik gondoskodás, a tanárképzés kérdéseit pedig ősszel a felsőoktatási reform keretében fogjuk tárgyalni. A másik tárgyi szempont, amely az előreboesátottakból mar nyilvánvaló, a nevelés és tanítás egyensrílyának és a nevelés egységének biztosítása, a nevelőszempontnak fokozott érvényesítése a múltban túltengett szakismeretközlés mérséklésével. Másodszor gondot fordítunk arra, hogy a száraz ismeretközlés mellett — mint említettem — az értelemfejlesztés szempontjai minden vonalon érvényesüljenek. Harmadszor az elmélet és gyakorlat, az általános műveltség és a szakismeretközlés egyensúlyát kívánjuk biztosítani. Végül — ami ezeket az iskolatípusokat, amelyekről most van szó, különösképpen érinti — a nevelés és a nemzetismereti oktatás egységének biztosítása mellett szükség van az iskolatípusok individuális célkitűzéseinek kidomborítására, szükség van arra, hogy a tantervet és . a tanrendszert megszabadítva a ma ott lévő idegen elemektől, annak a hivatásnak, annak a szaknak a szolgálatába állítsuk, amelynek szolgálatára az r illető iskola szentelve van. Ezt elérjük egyrészt a tanterv módosítással, másrészt a tananyag

1 revíziója által, és így a gimnáziumi vonalon a tudományos és elméleti felsőoktatás és a vezető szellemi pályák felé vivő általános műveltséget igyekszünk adni, a »polgáriban pedig befejezett gyakorlati irányú általános műveltséget, a nemzetátlag polgári rétegének. A polgári isko^ Iára, illetőleg a negyedik gimnáziumra épülő pedagógiai es gazdasági irányú gyakorlati kö zépiskolában viszont, minthogy ezek már hivatásra, bizonyos szakszerű életpályára nevelő iskolák, latinmentes általános műveltség adására és e mellett fokozott hangsúllyal a szakműveltség megadására törekszünk. Ezeken a szempontokon épült fel az 1934. évi XI. te, és a most itt tárgyalás alatt lévő két törvényjavaslatom. Ezeknek az alapszempontoknak a figyelembevételével az a célom, hogy az erkölcs- és jellemnevelés, az értelem fejlesztés és az # állampolgárnevelés szempontjából minden iskolának közös elgondolásai, közös nevelési tantervei legyenek, vagyis a valláserkölcsi nevelés, a nemzetismereti nevelés és az értelemfejlesztés szempontjából vala mennyi iskola azonos eszközzel és azonos módszerrel dolgozik. A közismeretek es a szakiismeretek, az elmélet és gyakorlat egyensúlyának fenntartása mellett azonban ezeknek az ismereteknek az oktatása az egyes iskolatípusokban a sajátlagos, különleges karakterhez képest mennyiségileg másképpen érvényesül. A gyakorlati kö zépiskolában több a szakismeret és a gyakorlati ismeret, a gimnáziumban természetesen túlnyomó az általános közismereti anyag. Az fdemi iskola, a polgári iskola és a gimnázium e rendszerben általános műveltséget, mégpedig bizonyos fokon befejezett műveltséget adó iskolák, amelyekből nem kell a tanulónak szükségképpen továbbmennie, de az ott szerzett műveltségével bizonyos magasabb típusokat is megközelíthet. Az általános mű* 29«