Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-61
Az országgyűlés felsőházának 61. ülése vasiatban három helyen is fel van véve, hogy a középiskolai növendékeket és a tanítóképző Revend ékeket is élő nyelvre kell tanítani — ez lesz a tanrendben — és egy másik élő nyelvet is kell önként választaniuk. Ez mindenesetre nagyon helyes, hiszen nem kell magyaráznunk, most már mindnyájan látjuk, mennyire szükséges az idegen nyelvek ismerete, hogy érintkezni tudjunk a szomszédainkkal, a távoli külfölddel és hirdetni tudjuk igazunkat a világ élőit. Természetes, hogy ez szükséges, de viszont szükséges az is, hogy ez a nyelvtanítás gyakorlati módon történjék, hogy tényleg beszélni és írni tanuljanak meg az iskolában. Vagyis nem grammatizálni kell, tehát nem úgy kell nyelvet tanítani, mint még a közelmúlt, ban is, amikor a der-die-das szál, a grammatikával öltek bennünket, márpedig grammatikából sohasem lehet megtanulni egy nyelvet, haliéra igenis nyelvmesterekkel, illetve az illető nyelven perfektül beszélő tanárokkal gyakorlati módon kell a tanulókat az élőnyelvekre oktatni. Annak példájául, hogy ez mennyire nem Îehetetlen, legyen szabad mégegyszer felhoznom azt, amit a múlt évben is felhoztam, a sárospataki református főgimnázium egyik ágát, az angol internátust.^ amely gróf Klebelsberg akkori kultuszminiszter által megteremtve, hét évvel ezelőtt indult meg és amely oly szép eredményt ért el. hogy például a múlt héten Shakespeare egyik legnehezebb darabját. a Macbeth-et adták elő VI. és VII. gimnázis ták, teljes egészében angol nyelven. Az előadáson ott voltak a felsőházi tagok közül is többen és elragadtatással nyilatkoztak arról, hogy milyen szépen, és kifogástalanul beszéltek a gyermekek angolul és korukhoz képest a legtökéletesebben adták elő a darabot. Azt is bátorkodom megemlíteni, hogy ennek az intézetnek egy növendékét, egy VII. gimnazistát most két hétre kiviszik Londoba a londoni tanulmányi körök és ott^ tanulmányi utat biztosítanak számára, ők adják az ehhez szükséges pénzt ezenkívül az illető diák előadást is fog tartani ott a magyar viszonyokról. Ha ilyen gyakorlati eredményeket tudunk elérni, akkor mindenesetre csak örülni lehet annak a gyakorlatiasságnak, hogy a magyarságnak ilyen valóságos apostolaivá neveljük ezeket a fiatalembereket. Óhajtom, hogy a többi tárgyakban is ilyen szép gyakorlati és reális eredményt érjen el a miniszter úr a javaslatával. Ami a másik javaslatot illeti, errenézve igen rövid megjegyzésem van, tudniillik az, hogy ez is helyes eszköz a helyes célra. A tanítóság színvonalát emelni kell. Nemcsak az ő ambíciójuk, önérzetük kívánja meg, hogy tényleg minden lehető műveltséget megszerezzenek maguknak, tehát megszerezhessék az akadémiai képzettséget, az érettságit, az államvizsgát, hanem a hazai kultúra színvonalának emelése is ezt követeli. Csak azt vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a hazafias, erkölcsös, vallásos szellem mellett — ami benne van a javaslatban — puritán életmódra is méltóztassék szoktatni, hogy ne kapassák el magukat, valahogy ne gondolják azt, hogy már most ők milyen nagy emberek lettek és igyekezzenek csak ahhoz a gondolatvilághoz tartani magukat, hogy ők nagyobbrészt falusi tanítók lesznek., már pedig a falusi tanítónak a néppel kell majd érintkeznie és a nép szokásait, tulajdonságait és igényeit kell megismernie. Éppen ezért ezt a puritán életfelfogást 1938. évi április hó 8-án, pénteken. 151 igyekezzenek beléjük csepegtetni. Abban ugyanis megint tökéletesen igaza van Teleki Piál ő nagyméltóságának, hogy a tanító az egyik legfontosabb feladatot tölti be a népoktatásban és a legalsóbb fokon működő tanító a legfontosabb magyar kultúrmunkát végzi, tehát nem szabad sajnálni tőlük azt, hogy megadjunk nekik minden lehetőséget anyagiakban és szellemiekben is az emelkedésre. Részemről tehát mind a két javaslatot helyesnek és üdvösnek látom, ennélfogva általánosságban és részleteiben is örömmel fogadom el, csak azt óhajtom, hogy a miniszter vir ennek a két javaslatnak szép eredményeit is majd minél hamarabb ismertethesse. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Meskó Zoltán felsőházi tag úr! Meskó Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halijuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő két javaslatot, amely a képviselőházban már keresztülment, elfogadtatott s amelyet tegnap óta a felsőházban tárgyaltunk, szakszerűség szempontjából a legmeszszebbmenőleg megvilágították és így én nem érzem magam hivatottnak arra, hogy szakszerűség szempontjából ehhez a kérdéshez hozzászóljak. A magam részéről mint orvos akarom ebben a kérdésben a magam szerény véleményét elmondani és kinyilvánítani. (Halljuk! Halljuk!) Az új iskolatípusok közül, amelyek a gyakorlati életre szólnak, főleg a mezőgazdasági, kereskedelmi ós ipari középiskolák típusaitól remélünk a gyakorlati élet számára előnyöket, mert hiszen ezek lesznek hivatva a magyar fiatalságot az elméleti oktatás mellett az életnek nevelni. Ezért melegen kell hogy üdvözöljük és fogadjuk a kultuszminiszter úrnak ezt a javaslatát. A magam részéről elsősorban mint orvos nézem a javaslatnak a tantervre vonatkozó rendelkezéseit és ki kell emelnem annak egészségügyi vonatkozású intézkedéseit, az egészségtan tanítását, az egészségvédelemre vonatkozó intézkedéseket és a leányoknál a családi nevelésre vonatkozó rendelkezéseket. Ezeknek az említett rendelkezéseknek mindegyike komoly és értékes, a fiatalság jövője szempontjából eléggé magasra nem értékelhető fontosságú oktatást törvényesít. A magyar leányok családias nevelése, a mai túlságosan felvilágosodott, a nőiesség rovására menő, az elférfiasodás felé hajló kultusz mellett a család és a nemzet védelme szempontjából nagyon kívánatos. (Ügy van! Ügy van!) Ennek ad kifejezést a javaslat mert hiszen a nemzet legnagyobb értéke és alapja a keresztény családi élet és a gyermekáldás, amelytől a mai fiatal generáció nemcsak gazdasági, hanem, sajnos, egyéb okoktól is vezéreltetve, nagyon fél. A közegészségügyi vonatkozású kérdések mellett fontosnak tartom a magyar középiskolákban kissé fokozottabban a hazafias, mondhatnám talán jóval erősebben nacionalista alapokra való helyezkedést. Minden alkalmat és lehetőséget fel kell használni arra, hogy a magyar fiatalság előtt állandóan a hazafias és meg nem alkuvó keresztény gondolat lebegjen és az a vérévé váljék. Ezeréves multunk szolgáltat erre követendő példákat, amely telve van gyönyörű eseményekkel. Fontosnak tartom az elmúlt nagy háborúkban, j így elsősorban a nagy világháborúban a hazáért elesettek és hősök kultuszát,