Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés felsőházának 60. ülése tak a gazdasági középiskolák. Nem csupán felsőfokú kutató, vezető, irányító elmékre és nem csupán alsófokú közönséges végrehajtó elemekre van szükség, hanem olyanokra is, akik képesek önálló gazdasági tevékenységre és e mellett üzemvezetésre is, amihez azonban magasabbfokú képzettség és intelligencia keli, mint amilyent például egy botos ispántól meg lehet kívánni, de amihez nem feltétlenül szükséges, hogy az illető tudós legyen. Ebben a középiskolában tehát elsősorban a gazdasági gyakorlati ismereteket, de természettudományi alapon fogják tanítani. A gazdasági ismeretek ugyanis természettudományi és technikai képzésen alapulnak. Itt kívánok felszólalásommal bekapcsolódni. Az 1937. év tavaszán kiadott tervezetben ugyanis a természettudományoknak kissé hátrányosabb helyzetet biztosítanak a mai középiskolában. Az első és második osztályban ugyanis, ahol azelőtt a természetrajzot külön tárgyként tanították, most ez a tárgy egyszerűen megszűnt, a kis diáknak ez a kedvelt tárgya,. legkedvesebb tárgyainak egyike, egyszerűen töröltetett. Ehelyett a harmadik osztályban tanítanak természetrajzot iheti négy órában,, a negyedik osztályban ásványtant heti hamm órában! végül az ötödik osztályban az állattant és a .növénytant, ezt a hatalmas két tárgyat, egy év alatt intézik el. holott külföldön a biológia az, egész tanulmánymeneten végigkíséri a tanulót a középiskolában. Ennek tulajdonítható azután az, hogy a hiányos természettudományos képzéssel, hiányos természeti simer etekkel kilépő fiatalember nagyon alkalmas talajt ad mindenféle téves eszméknek, áltudományos eszméknek. Ezekkel könnyen fertőzhető az, iaki nem kapott megfelelő irányítást, megfelelő alapot a középiskolában. Ez többet rendszerint nem tanul, hanem hangzatos szólamoknak, mindenféle blöffőknek felül. Láttuk a kommunizmus idején,, láttuk — ha visszalapozunk a történelemben — a múlt századnak különösen a második felében milyen destruktív irányzatok alakulnak ki a hiányos természettudományos műveltségből, a materialisztikus 'gondolkodás, amely az ateizmusra vezetett, legnagyobbrészt innen datálódik, innen származik. Ha azoknak megfelelő ismereteket nyújtottak volna, akkor azok bizonyára mást építettek volna fel ezen az alapon és nem ezek a gondolatok harapóztak volna el. Mert ha a természettudományoknak, a természetismereteknek helyes alkalmazását tekintjük, — akár nemzetnevelő szempontokat veszünk, akár a formai képzés szempontját, akár a valláserkölcsi alapot —mindenkor azt találjuk, hogy ezekre feltétlenül nagy szükség van a középiskolai oktatás során. Nemzetnevelő szempontból itt ismeri meg á tanuló azokat a természetadta kincseket és adományokat, amelyeket ő a mezőgazdaságban, az iparban tudatosan fel fog majd használni, és ez vezeti őt azután arra, hogy megbecsülje a földmívesnek is* az iparosnak is a (munkáját. Továbbá formai szempontból vegyük csak azt, hogy aki a természettel foglalkozik, az megfigyel, megfigyeléseit leírja, azután fogalmakat alkot és törvényeket von le. Nevelő szempontból is kétségtelen tehát, hogy igen nagy értékük van a természettudományoknak. Ha pedig valláserkölcsi nézőpontból tekintjük ezt, az, aki a természetben forog, aki a terme1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. 145 szetet vizsgálja, kétségtelenül az Alkotója felé fordul azután. Ezt már régen tudjuk, régen hangoztatjuk. Nem győzzük elégszer idézni Liebignek azt a híres mondását: »Die Kenntnis« der Natur ist der Weg zur Bewunderung des Schöpfers«. Valóban íigy is van: aki a 'természettudománynak igazán birtokában, tudatában ^van, az szerény, az törvénytisztelő, az tekintélytisztelő lesz és marad mindig, mert látja a maga csekélységét, a maga parányiságát a { nagy imindenseghez képest, látja, hogy ő esauí egy törékeny hajtása ennek. Ez mindig meghajol a teremtő nagysága előtt, az nem fogja magát j felemelni a mindenség fölé és nem fogjja hanI goztatni az ész mindenhatóságát, ö tudja, meddig terjed ez és mi a transzcendentális. »Ignoramus et ignorábimus« az az álláspont, amely érvényességgel bír. Ezért én súlyt helyezek arra, hogy errői a helyről is hangoztassuk azokat az elveket, amelyeket mi a kir. magy. Természettudományi Társulatban követünk, tovább fejlesztünk és amelyeket, a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokban is — hisszük — megoldani tudjuk. A természettudományok tanítására kell itt is nagy súlyt helyezni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen az alapon állva, ezek az iskolák kitűnően fogják megoldani feladatukat. Méltóztassék megengedni, hogy még néhány rövid szóval arra a felszólalásra aliudáljak, (Halljuk! Halljuk!) amely az egységes minősítésről, illetőleg az egységes alapképzettségről szólott, Nevezetesen a törvény intenciója az, hogy az egyetemekről elterelje az ifjúságot, amivel szemben megadja a módot és pedig nem kivételesen a legkiválóbbaknak, hanem egyetemlegesen mindenkinek, aki ezt a középiskolát elvégzi, hogy az egyetemek ^ bizonyos fakultásaira beiratkozhassanak. Teljesen értem és méltányolom az amerikai, svájci, újabban németbirodalmi álláspontot, — hiszen Hitlerek megengedik azt, hogy az az ifjú, aki a náci-táborban két évet eltöltött, egyetemre iratkozhassak — de nem tudom, hogy mi ezt kívánatosnak tarthatjuk-e és különösen nem az egyetemi nívó fenntartása szempontjából. Amint az indokolás említi, annak az ifjúnak, aki kiváló, mondjuk, kivételesen átlagon felül álló nagy talentum, nem okoz nehézséget a gimnáziumi érettségi vizsga letétele, illetőleg a különbözeti vizsga letétele sem. Az érettségi vizsgálat nívójáról, illetőleg az azt letettek képességeiről hallotunk a közelmúltban több olyan nyilatkozatot, amelyek kétségtelenül világossá teszik azt, hogy kár ezen az elven most itt újabb rést ütni. De ez mellékes kérdés, amely nem tartozik szigorúan véve felszólalásom céljához. Én ez időszerű törvényjavaslatokat, amelyek úgy a gazdasági, mint a társadalmi életben is kétségtelenül csak előnyös hatásúak lehetnek, mint hasznos, üdvös törvényjavaslatok, úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom, azokat melegen üdvözlöm és kívánom, hogy a hozzájuk fűzött reményeket mind beváltsák. (Élénk éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ido előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket! (holnap, folyó hó 8-án, pénteken délelőtt 10 órakor fogjuk tartani, amelyen folytatni fogjuk a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalását.