Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés felsőházának 60. ülése kotója felé, pár olyan dolgot megmondani, amelyekről úgy gondoltam, hogy üdvösek és hasznosak, ha a felsőházban elhangzanak. Mint beszédem elején mondottam már, mind a • két törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szilágyi Lajos felsőházi tag úr ő méltósága következik. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Különös szerencsémnek tartom, hogy hosszú képviselősködésem és főispánságom után ilyen fontos törvényjavaslatok tárgyalásánál szólalhatok fel először és szerencsémnek tartom azt is, hogy ilyen illusztris szónokok után vehetek részt a tanácskozásban. Az előttem szólott felsőházi tag úr ő nagyméltósága szavaiba kapcsolom bele mondanivalóimat, szükségesnek tartom azonban leszegezni, hogy azokban az aggályokban, amelyeket előttem szólott felsőházi tagtársam hallatott, én a magam részéről, nem osztozom. Én nem félek attól, hogy e törvényjavaslatok végrehajtása kapcsán az állampolgári, illetőleg, ahogyan ő kifejezte magát: a honpolgári nevelés szembekerül a szakember kiképzésével. Nem félek attól, hogy e törvényjavaslatok végrehajtása kapcsán a honpolgári nevelést elhanyagolják a magyar iskolákban és a szakembernevelés fog túlságosan előtérbe kerülni. Kizártnak tartom, hogy a jellemnevelés és az elméleti kiképzés háttérbe szorulna annyira, amennyire ő azt kifejteni szíves volt; ellenkezőleg, azt remélem, hogy a kellő egyensúlyt éppen ezek a törvényjavaslatok fogják biztosítani. Én az életben ellenkező tapasztalatokat szereztem, mint előttem szólott felsőházi tagtársam. Én az életben éppen azt tapasztaltam, hogy semmiféle pályán nem boldogul az olyan ember, aki arra a pályára nem dolgozza be magát, aki azon a pályán szakemberré nem képezte ki magát. Valahogyan úgy érzem, hogy a honpolgári nevelést már otthon az anyának, az apának kell elkezdenie és az végig az egész vonalon: az óvodában, az elemi iskolában és tovább, állandóan folyik. A szakember-kiképzés csak emellé áll egy bizonyos korban, melyben döntenem kell gyermekem sorsa felett, hogy milyen irányba akarom terelni életpályáját- Valamikor dönteni kell ebben a tekintetben, hogy a magyar nemesi középosztály szokásaitól eltérően, gyermekem ne szolgabírónak vagy huszártisztnek menjen, — mert hiszen majdnem mindannyian azok voltunk — hanem egy bizonyos szakmára kell kiképeznem és erre a mostani iskolai rendszer egészen biztosan jó is lesz. Az elhangzott kritikával szemben a törvényjavaslat intencióit helyeslem, a megoldási formát is szerencsésnek, okosnak tartom s így hozzá sem szólnék a törvényjavaslathoz, ha nem érezném szükségét annak, hogy a törvényjavaslatnak egy olyan előnyét tegyem szóvá, amelyet mindezideig egy szónok sem tett szóvá, sem a képviselőházban, sem a felsőházban. A törvényjavaslat egyik, legnagyobb előnyét abban látom, hogy a polgári iskolák egész jövendő fejlődésére kihatással lesz. Akik falun éltünk az elmúlt esztendőkben és a falvakban lévő polgári iskolákat figyeltük, mindnyájan tanúi voltunk annak, hogy a polgári iskolák bizony nagy előnyök mellett hátrányokat is okoztak. Egész biztosan észlelte a felsőház számos tagja azt, amit én is észleltem, hogy a 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. 143 polgári iskolák, sajnos, félig művelt, félbenmaradt exisztenciákat is neveltek, akik később életük folyamán nem a leghasznosabb polgárai lettek a magyar közéletnek. (Ügy van!) Azt hiszem* mások is tapasztalták, nemcsak én, hogy a polgári iskolák olyan ifjakat is neveltek, akik atyjuk foglalkozását már kévéseitek, megvetették, sőt származásukat is nem egy eeetben kévéseitek. Szóval ilyen vonatkozásban igenis láttuk, hogy a polgári iskoláknak itt-ott káros kihatásaik is voltak. Konstatálható, különösen falvakban, hogy a polgári iskolákból kikerült és tovább nem tanult ifjak a.z örök elégületlenek számát sok esetben szaporították s ebből kifolyólag a nemkívánatos elemek létszámát emelték. A törvényjavaslat nagy előnyét látom abban, hogy amikor a polgári iskolás elvégzi a polgári iskolát, tanulhat, mehet tovább, nem úgy,, mint eddig hogy alig mehetett máshová tovább. Most megnyílik előtte a líceum, megnyílnak előtte a gazdaságii középiskolák. így tehát nem lesznek ilyen félbenmaradt exiszten, ciák, amelyeknek szaporodása folytán valósággal azon kellett törnünk a fejünket, hogy egyegjr vidéken valamely polgári iskola létesítése ugyan hasznos volt-e valóban a maga kihatásaiban, vagy nem. Tisztelet, becsület a tanároknak, kitűnő iskolai^ eredményeket látunk ezekben a polgári iskolákban, nagyszerű tanári kara nagy eredményeket ért el, de bizony mindannyian észleltük annak a helyzetnek káros voltát, hogy a polgári iskolából a legtöbb esetben neim> mehetett tovább az ifjú vagy a leány. Ez a törvényjavaslat ezt a bajt kiküszöbölheti, feltéve, hogy valóban jól fogják végrehajtani. Az igen t. •miniszter úrnak mindenesetre el kell készülve lennie arra, hogy nagy küldöttségjárás és nagy kilincselés fog megindulni a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban,, hogy ezek az úgynevezett igyakorlati irányú gazdasági középiskolák hol létesíttessenek. En arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy az indokolatlan kérelmekkel szemben maradjon teljesen hajthatatlan, gondoljon arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtása aa ő nevéhez fűződik és hogy ebben a kérdésben maga az államfő is az elmúlt napokban immár másodízben exponálta magát, amikor szózatot intézett a nemzethez, abban az irányban,, hogy a gazdasági, úgynevezett szabad pályák felé irányítsuk az ifjúságot. Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék ebben a tekintetben sorompóba állítani a főispánokat. Mi az elmúlt napokban Bihar vármegye közgyűlésén ámulva és bámulva láttuk, hogy a vármegye akkori főispánja nem osztotta a kormány által hangoztatott intenciókat és nem osztotta azt a nézetet, amelyet a főméltóságú kormányzó úr szózatában publikált, hanem gimnáziumot ígért és (helyezett kilátásba egy 12.000 lakosú nagyközségnek, ahol pedig — tisztelettel bejelentem — nem kívánjuk a gimnázium létesítését, hanem mély tisztelettel gyakorlati irányú mezőgazdasági, ipari, vagy kereskedelmi középiskolát kérünk. Mindenesetre kérjük, hogy az iskolák odaítélésénél méltóztassék majd honorálni a csonka vármegyék abszurd helyzetét. A csonka vármegyéknek igazságtalan határaik vannak. A nagyobb városokkal, mint például Nagyváraddal, nemcsak vasúti osomópontokat vágtak el vármegyéjüktől, hanem ezek a vasúti csomópontok egyben kultúrgócpontok is voltak,