Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés felsőházának 60. ülése visszaszorította — minden elismerést meg­adott a vallásosán nevelő iskolának és egy­háznak, sőt nemzeti érdeknek jelentette ki ezeknek az intézeteknek további fennmaradá­sát, ami valóban úgy is van. Mélyen t. Felsőház! Soha nem lehet elfe­lejteni, sőt a jövő nemzedék számára örök ta­nulságképpen fenn kell tartanunk azt a je­lenséget, hogy például Csonka-Magyarország elkapcsolf részein a magyar nemzeti eszmé­nek és a régi hazához való kapcsolatnak ápolói és hordozói azok a vallásosán nevelő keresztény iskolák voltak, — katolikus és egyéb keresztény iskolák is — amelyek ezen jellegük autonóm erejénél fogva magatartá­sukkal hosszú éveken keresztül tudtak dacolni azzal az erőszakkal, amely erőszaknak nem tudtak ellentállni az egyéb típusú iskolák. Csak szűk látókörrel bíró kritikusok azok, akik a vallásosán nevelő iskolákban alanta­sabb szinten mozgó iskolákat látnák. Az a bölcs kormányzat, amely a vallásos nevelés­nek megad minden lehetőséget, hogy ezek az iskolák nagy nemzeti feladataikat minél in­tenzívebben teljesíthessék. Éppen ezért bátorkodom a miniszter úr ő excellenciájának nagybecsű figyelmét' reáirá­nyítani arra a súlyos helyzetre, amellyel a felekezeti iskolák küzdenek a reájuk kirótt nyugdíjjárulékok miatt. Szörnyen súlyos handicap ez, amellyel már-már nem is bírják a versenyt. Van olyan szegény hitközség, ahol 70-000—80.000 pengő hátralék van a nyugdíjjá­rulékban. E kormány bölcsességének feladata az, hogy ezt a kérdést valamiképpen megoldja és ezen a kérdésen Valamiképpen segítsen. Sem a javaslatban, sem az indokolásban nincsen szó arról, vájjon azok a tanerők, akik nem részesülhetnek a felsőbb kiképzésnek, az akadémiának áldásaiban, nem kerülnek-e in­íériorisabb helyzetbe az akadémiát végzettek­kel szemben. Bízom abban, hogy a miniszté­rium bölcsessége, amely ebbe a törvényjavas­latba annyi jóindulatot vitt bele, itt is meg fogja találni a kellő megoldási módot. Mélyen t- Felsőház! Kövid felszólalásom befejezéséül csak azt jegyzem meg, hogy egy népiskolai törvénynek — legyen az hármilyen kitűnő — es-ak akkor fog mutatkozhatni ered­ménye, ha a család, az iskola és a tanár egyé­nisége, tehát e három működő faktor között egységes szellem uralkodik. Minden iskolai törvény sikerének előfeltétele a család közre­működése abban a szellemben, amelyet a tör­vényjavaslat megkíván teremteni a közéletben és a tanár életének, mint szakembernek és ne­velőnek), eleven példaadása növendékei részére, akiket oktatni és nevelni hivatott. A törvény csak holt betű maradi, ha a közszellem nem tá­mogatja annak céljait. Gazdaságpolitikai szem­pontból is nemzetünk életszükséglete az, hogy ez a támogatás meglegyen és a középosztály áj átalakulása e törvényjavaslatok által sike­rüljön. En hiszem és bízom abban, hogy ez si­kerülni fog, azért ezt a törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben is elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Felsőház 1 ! Bejelentem, hogy a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága a házsza­bályok 92. Vának (3) bekezdése alapján a kul­tuszjavaslatok tárgyalásán aki tartamára mi­niszteri megbizottként Zsindely Ferenc kultusz­miniszteri államtitkár úr ő méltóságát jelen­tette be. 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. 135 Tudomásul szolgál. Szólásra következik Kapi Béla ő méltó­sága! Kapi Béla: Nagyméltóságú Elnök TTr! Méltóságos Felsőház! {Halljuk! Halljuk!) Bele­kapcsolódom előttem szólott Kolossváiry ő mél­tósága bszédébe, aki azt mondotta, hogy az is­kolai törvénynek az életből ikell kisiaírjadnia és folytatom azzal az igazsággal amely az első tételben benne foglaltatik, hogy az életből ki­sarjadó iskolai törvénynek Örök végső célja az, hogy új életet teremtsen. Azokat az iskolai törvényeket, amelyeket most a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága benyújtott, éppen azért lá­tom jelentőségteljeseiknek, mert hivatva vannak arra, hogy új életet teremtsenek a, magyar föl­dön, a magyar nemzet körében. Bizonyára senki sincs, közöttünk, aki ne érezné ezeknek az iskolai törvényjavaslatoknak feltétlen szükségességét. Az indokolás rámutat ezekre a szükségességekre, rámutat nevezete­sen arra, hogy a pedagógiai fejlődés, továbbá az életkörülmények változása tette kívánatossá az iskolatörvények létrehozását. De még mé­lyebbre kell tekintenünk ós meg kell állapíta­nunk, hogy az új iskolatörvényeket szüksé­gessé teszi az a nagy világnézeti átalakulás és nagy világnézeti veszélyeztetettség, amelyiben a mi korunk nemzedéke él és sokszor vergődik. Szükségessé teszi továbbá a nemzetnevelés jólfelfogott érdeke. Az indokolás és az eddigi felszólalások is utaltak arra, hogy a nemzet­nevelés teszi szükségessé ezeket az új iskola­törvényeket, amint feladatuk éíppen abban áll, hogy nemzetnevelő munkát végezzenek. Mi csak hálát érezhetünk Hóman Bálint miniszter úr iránt, aki ezt megérezte, megértette és tör­vényjavaslataiba beledolgozta. Ezt különös hangsúllyal^ kell kiemelnem azért, mert nem­zetnevelés és nemzetnevelés között különbség van és nem lehet mindegy a nemzetnek, hogy a nemzetnevelés missziós munkáját kicsoda, milyen alapelvek és szempontok, milyen tör­ténelmi meggyőződés alapján akarja elvé­gezni. Abban látom az iskolai törvényjavaslatok­nak egyik legnagyobb értékét, hogy a nemzet történelmi fogalmával nem elégszenek meg. hanem azt örök etikai alapra helyezik. Nem elégszenek meg: azzal, hogy a nemzetben egy történetileg kialakult történelmi egyéniséget látnak, avagy nem azonosítják a nemzetet az­zal a sorsközösséggel és történeti közösséggel, amelyben ezer éven át ennek a nemzetnek fiai eggyé váltak. Nem azonosítják történelmi múlt­jával és tradíciójával, amely azonban mindig szent és drága előttünk, hanem a, történeti múl­ton kívül tudnak a történelmi jövendőbe is tekinteni és értékelik azt, hogy egy nemzetet nemcsak a tradíciója, hanem történelmi aspi­rációja teszi, naggyá és akkor válik igazán nemzetté, ha önmagát nem egyedül látja .a, tör­ténelem színpadán, nem is csak a más nemze­tekkel való érintkezésében, hanem, ha az Isten előtt áll és az Istentől adottnak érzi történeti hivatását és küldetését. Ez az igazi nemzet­nevelés, amely nemcsak a történelemre, hanem az Isten örök törvényére, a tőle kapott aka­ratra és küldetésre támaszkodik. Mélyen t. Felsőház! Mindkét iskolai tör­vényjavaslat korszakalkotó jelentőségét abban látom, hogy ebbe a szemléletbe állítja be a nemzetnevelés nagy munkáját. A tanítóképzésről szóló törvényjavaslathoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom