Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 1 szintén be fog folyni. Minthogy a legmagasabb összeg esetén is két pengőt tesz ki a meghatal­mazása bélyeg, 20% mellett tehát 40 fillér az a lemagasabb összeg, -amely pótbélyeg alakjában ügyvédi jóléti célra fizetendő­De ne méltóztassék azt gondolni, mélyen t. Felsőház, hogy ez <a pótbélyeg a közönséget fogja terhelni. A 142. '§. világosan megmondja, hogy ezt nem lehet és nem szabad sem az ügy­védnek az ügyfelére áthárítani, sem pedig a bíró nem állapíthatja meg a pervesztes alpe­ressel szemben, ez tehát megint egy olyan for­rás, ahol az ügyvédség önmaga gondoskodott az összegnek előteremtéséről. Az ügyvédeket pedig nem fogja nagy teher nyomni, hiszen 10—40 fillér között mozog ez a 'hozzájárulási illetmény, és utóvégre is minden ügyvéd Örül, ha egy új ügyet kap és 'szívesen fizeti ezt a pár fillért, kiváltképpen akkor, ha tudja, hogy egy nemes, nagy cél érdekében keli ezt tennie. A mostani igazságügyminiszternek és a mostani pénzügyminiszternek az érdeme, hogy ezt a 142. §-t ilyen zseniális módon és közmegelége­désre életbeléptetik. En ezért nemcsak a saját nevemben, hanem mint az Országos Ügyvédi Gyám-és Nyugdíjintézet ez idő szerinti elnöke, az Intézet nevében is, az egész ügyvédi kar nevében is hálás köszönetemet és elismerése­met fejezem ki a két miniszter úr iránt A preliminált összeg évente körülbelül 40— 50.000 pengőt fog (kitenni. A két miniszter úr nagyon jól tudta és nagyon jól mérlegelte azt, hogy ha fenn akarjuk tartani az ügyvédi kar régi nimbuszát és tekintélyét, akkor elsősorban az ügyvédi jóléti intézményt kell támogat­nunk. Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igen nagy szellemi, erkölcsi és anyagi tőke, igen nagy kincs. Ebben az intézményben nyilvánul meg az ügyvédség magas etikai gondolkozása és az ügyvédségnek törekvése, hogy meg­akadályozzuk, hogy az ügyvédi kar teljesen elproletarizálódjék. A két miniszter úr nem tagadta meg az ügyvédi karral való közös­ségét magas közjogi állásában sem, ellenkező­leg, szolidaritást érzett az ügyvédi karral, ami­kor ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. Igen nagy és igen szép perspektíva nyílik az intézetre nézve, ha ezt az évi 40—50.000 pen­gőt megkapja. Hogy a mélyen t. Felsőház kel­lően mérlegelhesse, hogy milyen erő ós fejlő­dőképesség van az ügyvédi nyugdíjintézetben, csak három statisztikai adattal fogok szol­gálni. 1937-ben kifizetett az intézet 650.000 pen­gőt 1080 igényjogosult kezéhez, ezek közt 915 özvegy és árva és 165 elöregedett ügyvéd volt­Az intézet vagyona, az úgynevezett díjtarta­lék, 10 évvel ezelőtt kitett — kerek számban beszélve — 1,300.000 pengőt, most, a múlt év december 31-én 6,800.000 pengőt. Tíz évvel ez­előtt 500.000 pengő tagdíj volt kivetve, 1937­ben 752.000 pengő. Tíz évvel ezelőtt a tagdíj­hátralék igen nagy volt. Volt idő, amikor a tagdíjhátralék 1,300.000 pengőt tett ki. A közbe­jött törvényes intézkedések folytán azonban ez a hátralék csökkent, úgyhogy ma csak 750.000 pengőt tesz ki és ennek a hátraléknak befizetése szintén intézményesen, törvényileg van biztosítva. Ha ez ta törvényjavaslat életbe lép és ennek alapján ez a 40—50.000 pengő folyósíttatni fog, akkor a gyakorlati életben a következőképpen fognak alakulni a viszonyok: ma egy özvegy évenként átlag 600 pengőt kap, ezzel szemben fog kapni évenként 900 pengőt, ha pedig rászorul, vagyis szűkös FELSŐHÁZI NAPLÓ. III, 38. évi február hó 10-én, csütörtökön. 117 viszonyok közt van, rendkívüli segély címén még 120 pengőt is kaphat. A rokkant ügyvéd ellátása elérheti az évi 1020 pengőt. Mielőtt beszédemet befejezném, vagyok bá­tor a méltóságos Felsőház figyelmét felhívni a (képviselőház és a felsőház bizottságainak az 1928 : XI. te. tárgyalása alkalmával tett jelen­téseire, mert ezeknek a jelentéseknek alapján két (kérelmet fogok előterjeszteni. Szóról szóra ; olvasom fel a jelentéseket. A képviselőház bizottságának jelentése a következőképpen hangzik (olvassa): »Az ál­lami hozzájárulás összegszerű meghatározá­sát a bizottság abban a reményben tartja mel­lőzhetőnek, hogy az állami költségvetésben erre a célra évről évre magasabb összeg lesz fordítható mindaddig, amíg ez az összeg az 1914 :LII. tc.-ben megállapított 500.000 arany­koronával megfelelő arányba hozható lesz. Méltányosnak és igazságosnak tartja a bizott­ság, hogy ez a hozzájárulási összeg a jövőben a (törvénykezési bélyegeladásból eredő bevétel fix százalékában legyen megállapítva. A tör­vénykezési bélyegből eredő bevételt — nagyon csekély kivétellel — az ügyvédi kar szolgál­tatja súlyos következményekkel járó felelős­ség terhe mellett- S ha az állami bevételi ág­ban a tisztán az eladásit foganatosító tőzsdés 1*5% javadalmazásban részesül, a bevételből váló részesedés az ügyvédet annyival inkább megilleti, mert a bélyegköltséget nagyon gyak­ran, anélkül, hogy ez neki megtéríttetnék, sajátjából viseli, vagy legalább is hosszú időre előlegezi és ezenfelül a bélyeg lerovásá­nak elmulasztása esetén súlyos bírságokat kell, fizetnie. Kívánatosnak tartja azért a bizott­ság, hogy a pénzügyminiszter úr a törvény­kezési bélyegekből eredő, tulajdonképpen az igazságügyi tárca jövedelmét képező bevételt külön feltüntető kimutatást bocsásson az igaz­ságügyi miniszter rendelkezésére, amelynek alapján a Nyugdíjintézet javára fordítható összeg a (bevételi ág alapján pontosan meg­állapítható legyen.« A felsőház bizottságának jelentése pedig szóról szóra a következőket mondja (olvassa): »Kívánatosnak tartja a bizottság, hogy ez a hozzájárulás tehát megfelelően emeltessék azon bevétel arányában is, mely a törvénykezési illeték révén a kincstárhoz jut.« E most elhangzott bizottsági jelentések alapján azt a tiszteletteljes kérelmet intézem az igen t. összkormányhoz, kiváltképpen pe­dig a pénzügyminiszter úrhoz és az igazság­ügyminiszter úrhoz, hogy emeljek fel az évi 220.000 pengős állami hozzájárulást olyan ösz­szegre, hogy az összhangban álljon az 1914. évi LII. tc.-ben annakidején megállapított 500.000 aranykoronával, mert az Ügyvédi Nyug­díjintézetet csak ajkkor lehet élet beléptetni, ha ez meg fog történni. A másik kérésem pedig az a pénzügy­miniszter úrhoz, hogy tegye át a befolyt ille­tékekről szóló kimutatást az f igazságügy­miniszter úrhoz, hogy az igazságügyminisz­ter úr abban a helyzetben legyen, hogy az ál­lami hozzáj árulás felemelése tárgyában a ke 1 1 javaslatokat megtehesse. A mélyen t. Felsőház becses jóindulatába ajánlom ezt a hazafias intézményt, s a tör­vényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben örömmel és lelkesedéssel elfoga­dom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom