Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-56

• ^^^^m m 94 Az országház felsőházának 56. ülése Szontágh ő méltósága nézetét, hogy elég lett volna ennyit törvénybe iktatni, mert hiszen ma már túl vagyunk az ótestamentumi tízparancsolat lakonikus rendelkezésein, hogy »Ne ölj!«, »Ne lopj!«. Ez ma már nem elégíti ki a bírót, az ügyészt; hiába, t részletesebben kell szabályozni a lopás és ölés tiltását is, magában ez a szentencia nem lenne elegendő az élet kielégítésére. így vagyunk az alkotmányos életben is. Igaz, hogy elv az, hogy al főrendiház és felsőház egyenlőjogú, de a valóságban mégsem teljesen egyenlő. De nem beszélhetünk teljes egyenjogúságról régen sem. Régen a főrendiház majorizált, azután az 1848. évi törvények szerint az alsóház jutott politikai túlsúlyra, most pedig az igazi nivellálást, a pari tást óhajtanánk keresztülvinni. Ilyenformán tehát — azt hiszem — igen helyesen, a kivételeknek azután kellene jönniök, különösen a legfontosabb kérdésben, az összeütközés kiegyenlítésének kérdésében. Teleszky ő excellenciája tegnapelőtti igazán pompás beszédéiben nem mondotta nagyon jelentőségteljesnek a kiegyeztetési szabályt, illetőleg a. közös üléseket. Abban tökéletesen igaza van ő excellenciájának, hogy ez ritkán fog bekövetkezni, — a miniszter úr ő excellenciája is rámutatott erre — aat hiszem azonban, hogy ha már egyszer szabályozzuk ezt a kérdést, valamiképpen kellett erre^is mintegy szabályt állítani kell. Hiszen méltóztatik ma.ery on bölcsen emlékezni, éppen Teleszky ő excelle.nciájának, aki a delegációnak régen igen kiváló tagja volt, hogy ott is szabályozva volt, hogy amennyiben a delegációk nem tudtak megegyezni a közös költségvetésben, akkor közös szavazásra ülteik össze. Tehát tulajdonképpen ez is precedens: a két Háiz összeülhet, nem tanácskozásra, hanem szavazáscra. Fontosnak is tartom ezt azért, mert elvégre in infinitum nem lehet visszaküldözgetná egv javaslatot. Többször lehet ugyan most is, mégis szabályként van felállítva az, hogy kétszeri megtárgyalás után harmadszorra kérni kell, vagy kérheti egyik Ház, hogy üljünk össze és döntsük el szavalással az ellentétet. ' Egyébként a javaslat közjogi jelentőségéhez azok után az igazán gyönyörű előadások után, amelyeket különösen a vita első napján a kitűnő felszólalóktól hallottunk, semmi hozzátennivalóm^ nines, elfogadóin ezt a valamenynyiünk álláspontját, hiszen egy nézeten vagyunk valamennyien, csak a nüa/nszokban vannak eltérések. Nem is e miatt szólaltain fel főlég. hanem fői eg azért, hogy két egyszerű rövid megjegyzést tegyek a javaslatra törvénytechnikai "szempontból. Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája. tegnap nagyon bölcsen kiemelte, hogy a felsőház tulajdoniképpen nem tisztán törvényhozótestület, tehát nemcsak törvényhozótestület, hanem a nemzeti akarat kiépítésében is jelentős szerepe és resize van, és azokban a fontosabb dolgokban, amikor fontos és nagy kérdésekben a Ház emunoiál, nyilatkozatot tesz, a nemzeti akaratot, mint a szuverenitás egyik kifejezője, juttatja kifejezésre. Azt hiszem azonban, nem jutok ellentétbe ő exoellenciájával ebben a tekintetben^ hiszen azt mondotta ő is, hogy nemcsak törvény hozóitestület, ho>erv minit törvén vhozónak működéséről is gondolkoznunk kell. Itt hogyan áll a helyzet? Én bizony úgy látom, hogy az az inferior! tás, amely eddig is megvolt, tulajdonképpen ezután is megmarad. Mert 1937. évi december hó 16-án^ csütörtökön. megtárgyaljuk a javaslatokat, bizottságokat küldünk ki. —' az igazságügyi bizottságot és a közjogi bizottságot is — de ottani felszólalásaink, ottani módosításaink és kéréseink bizony a legtöbbször mégis csak a papiroson fognak maradni. Miért? Mert nem nagyon kívánjuk igénybe venni a visszaiküldést, mert az nehézkes és időtrabló. Hiszen Juhász ő excellenciája is kiemelté tegnapelőtti beszédében, hogy tíz év alatt mindössze 13-szor küldtünk vissza javaslatokat. Pedig akárhányszor lettek volna óhajaink, kéréseink és módosításaink bőven, így legutóbb az ügyvédi rendtartás szövegén is lett volna, egy kis módosítani való, de a javaslatot nem akartuk visszaküldeni, inkább belenyugodtunk abba, hogy ha van is.egy kis hiba a törvényben, a gyakorlat azt majd kiöli. Éppen azért, mert a felsőház ezidőszerint az én meggyőződésem szerint nem érdekképviseletekből áll, hanem a legkülönbözőbb társadalmi tagozatok kiválóságaiból van kiszemelve, — természetesen itt-ott választás útján — tehát tulajdonképpen a legkülönbözőbb szakmák és hivatások képviselőiből áll^ ezt a nagy erkölcsi és szellemi tőkét jobban értékesíthetnők a törvények szövegének megalkotásánál is, tudniilik úgy. ha módot fogunk találni arra, hogy a felsőházi bizottsági vélemények (mégis csak beiussamiak a törvényjavaslatba. Ennek a módját megadja az 1931. évi XXII. te, a magánjogi törvényjavaslat tárgyalásáról szóló törvény, amely egyenesen kimondja, hogy a két Ház küld ki egyenlő tagú két bizottságot és azok együtt fogják előzetesen megtárgyalni a javaslatot, a szövegezés tehát a felsőház tagjainak részletével fog történni. Nem tudom, hogy a most nemsokára elénk kerülő választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál is nem lenne-e ajánlatos esetleg az ilyen előzetes közös tárgyalás, amely tehát az ellentéteket talán előre leszerelné, mint ha először az eső, azután a második kamara tárgyalja, majd pedig üzenetváltással kell a valószínűleg felmerülő differenciákat kigyenlíteni. Mondom tehát, legalább is a fontosabb törvényeknél valószínűleg helyes lenne a régi jognak az elegyes ülésekről szóló ezt az intézkedést bevezetni. Terménzete^an ez csak a jövőre szól, most nem időszerű. Még egy dologra vagyok bátor figyelmet kérni. Tudniillik az előttünk fekvő javaslat szintén nem orvosolja azt a kívülálló szemében 'a paritást talán elhomályosító gyakorlatot, hogy az orszásros küldöttségek, deputációk kiküldésénél a felsőház csak egyharmadrészben vesz részt szabály szerint. Ez kicsiség, talán csak szépséghibának látszik, de a társadalom szempontjából ebben esetleg infieirioritását látják a felsőháznak, ha az ilyen bizottságokban csak egyharmadrészben van képviselve. Így például e^y kiváló tudósunk, Kérészy Zoltán pécsi egyetemi tanár egyik könyvében mint sérelmet említi fel, hogy miért van például a 33-as országos bizottságban a felsőház egyharmadrésszel képviselve, holott ez a bizottság. éppen a minisztérium felelősségrevonása, ellenőrzése szempontjából milyen hatalmas, nagy jogot gyakorol. Miért ne lehetne ezt a képviselőházból és felsőházból egyaránt 15—15 vagy 20—20 tagból összeálltíani? Készemről a, jövőben megszívlelendő gondolatnak tartom, hogy. az ilyen országos deputáeió a paritás kedvéért a két Háznak egyenlő számú tagjaiból alakíttassék meg, mint például a magán-