Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

80 Az országgyűlés felsőházának 39. uh nem hogy nueglassúbbodott volna, 'hanem inkább megigyoirsujl't az utóibibi időikben. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak Pap József ő méltósága által különös nyomatékkal hangoztatott ügyvédi szólásszabadság kérdésére. Az ügyvéd a társadalomnak nem mindig kellemes tagja. Nem mindig kellemes tagja, nem azért, amit hangsúlyozni szoktunk, mert abban a részében talán idealizálni lehet, hogy a jog védője, de én most nem erről az oldalról nézem az ügyvédet. Az ügyvéd az, aki mindig és mindenkit kötelességeinek teljesítésére szorít. Ez a feladata, ez a kötelessége, kötelessége a saját megbízójával szemben is, annak számára is meg kell mondania, hogy az ő megbízójának mi a kötelessége másokkal szemben. Es méltóztassék megengedni: amikor ezeket a panaszokat hallom, amelyeket Szontagh ő méltósága előterjesztett, én sokszor láttam az életben, hogy mindaddig, amíg az expenznóta kifizetése nem kerül szóba, a megbízó minden erővel hajszolja azt az ügyvédet, minden lehető és lehetetlen lépés megtételére. E miatt csak akkor szoktak panaszkodni az emberek, amikor az erről szóló számlát kapják. Tehát mind a két oldalról meg kell vizsgálnunk aütérdést. Ami az igazságszolgáltatás igénybevételétől való tartózkodást illeti, ebben a tekintetben méltóztassék elhinni, hogy nekünk magyaroknak nem igen lehet nagyobb büszkeségünk, mint a magyar igazságszolgáltatás. A magyar igazságszolgáltatás iminden vonatkozásában, úgy az igazságszolgáltatással foglalkozók egyéniségével, mint a kimondott ítéletek tartalmi igazságával és erkölcsével felette áll talán Európa minden országának. (Éljenzés.) Kötelességemnek tartom, hogy ezt itt leszögezzem, mert nálunk nem kell félni az igazságszolgáltatástól, ott mindenki megkapja a maga igazságát, akkor is, ha olyan igény érvényesítését kívánja a bíróságtól, amely igény érvényesítésének anyagi lehetősége már nincs meg. Ez nem a bírósággal van összefüggésben. Annak» aki igénybe veszi az igazságszolgáltatást, jól meg kell vizsgálnia igényét és mindenki vessen magára, ha olyan igény érvényesítésével foglalkozik, tölt el éveket, amely igénynek gazdasági érvényesítése megszűnt, vagy nem lehetséges. Az igazságszolgáltatás tempója, különösen az utóbbi években, rendkívüli módon megjavult. A magyar királyi Kúria minden elismerést megérdemlő végtelen szorgalommal és kitartással ledolgozta hátralékait, úgyhogy polgári ügyekben a fellebbviteli darabok a megérkezéstől számított három, maximum négy hónapra a királyi Kúriánál tárgyalásra kerülnek és befejezést nyernek. Ez az állapot ma már teljesen ideális a Kúrián, mert hiszen ilyen idő perek elkészítésére is feltétlenül szükséges. Bocsánatot kérek, ennél a témánál kissé részletesebben időztem, de úgy érzem, hogy nekem, mint igazságügyminiszternek talán túlérzékenynek is kell lennem akkor, amikor igazságszolgáltatásról van szó. Náray-Szabó ő méltósága nagyon precízen citálta azokat a kijelentéseket, amelyeket én az ügyvédi munkaalkalmakra tettem és él bennem az a tremény és megvan bennem az az akarat, hogy azokat a félig-meddig ígéretnek tekinthető kijelentéseket be is tudom váltani. 6 1937. ém január hó 29-én, pénteken. A munkaalkalmakkal kapcsolatban sok szó esett a jegyzői magánmunkálatokról. Dőre em.oer volna az aki a magyar népet ma meg akarna fosztani 'annak lehetőségétől, hogy ott helyben falujában ahhoz az egyetlen emberhez forduljon akitől tanácsot és közigazgatási vagy jogi segítséget kaphat. Dőre dolog volna azt ninnl, hogy a jegyzői magánmunkálatok megszüntetése! a pulbliikuan érdekében állana. Erről nem is lehet szó. Ellenben minden téren küzdünk a kontármunka ellen. Amennyire közigazgatási kérdésekben pénzügyi kérdésekben stb. az a jegyző, a falu népének kitűnő, jó segítője, tanácsadója, éppúgy vannak egyes súlyosabb természetű magánjogi vagy büntetőjogi kérdések, amelyek elvégzésére a jegyző iképzettségénél fogva nem alkalmas, amelyekben kontár és a kontáirunuinka mindig annak árt, aki igénybeveszi. Nem ügyvédi kérdés ez, mélyen t. Felsőház, ez annak a publikumnak kérdése, amelynek erre szüksége van. En tehát, ha ezzel a dologgal foglalkozom csakis ezt a szempontot veszem figy elemibe, mert az neim lehet szempont, hogy mi a jegyzőktől elvegyünk munkaleiiiL

1 tőséget azért, hogy egy pár ügyvéd ebből nagyobb keresetre tehessen szert, a publikum pedig nagyobb költséggel legyen megterhelve, mint amilyenekkel ma meg van terhelve. (Ügy van! Ügy van!) Minthogy ez a kérdés felvetődött, hogy válsz nélkül ne maradjon, kötelességemnek tartottam erre is. pár szó megjegyzést tenni. Mélyen t. Felsőház! Beszédem végére értem. Hangsúlyoztam mindig, amikor az ügy védi kérdésről volt szó, hogy minél komplikáltabbak lesznek egy társadalom jogviszonyai, annál nagyobb jelentősége van arra a társadalomra a jogi tanácsadó, a jogi segítő igénybevételének. Nem az ügyvédség kérdése egy ilyen ügyvédi rendtartás kérdése, nem az ügyvédség kérdése az hogy milyen lesz az az ügyvédség, hanem az egész nemzet érdeke, hogy az az ügyvédség tekintélyben, súlyban, erkölcsben és tudásban emelkedjék. Ezt akarom én a magyar nemzet érdekében egy lépéssel előbbrevinni ezzel a javaslattal és tisztelettel kérem ennek a javaslatnak elfogadását. (Élénk éljenzés és taps.) Pap József ő méltósága benyújtott módosításait ezekután nem fogadhatom el. Elnök: Szontagh ő méltósága félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! Nem tudom, hogy a miniszter úr, amikor előbb a magyar bírói kar kiválóságát említette, vájjon nem abban a vonatkozásban említette-e ezt, mintha én valami olyant mondottam volna, ami legkevésbbé is a bíróság ellen irányul. Amikor azt mondottam, 'hogy ma meggondolják az emberek, hogy pereljenek-e és még evidens igazság esetén sem fordulnak bírósághoz, távol állt tőlem, hogy csak gondoljak is a bíróságra, mert a bíróságnak ebben az országban nincs nagyobb tisztelője, imint én. Amikor ezt mondottam, éppen a költségekre vonatkozólag indokoltam meg ezt a dolgot, i Egyébként azt, amit az igazságügyminiszter úr a jegyzői magánmunkálatokról mondott, köszönettel tudomásul veszem. Ha talán szabad egyet megjegyeztem, az egyetlen dolog az, hogy felhoztak egy példát, egy 9 milliós terrarium-pert. Itt nem a jegyző a hibás. Be kellene csukni, vagy huszonötöt kellene veretni arra, aki egy kilenc milliós Tenrarium-perbena községi jegyzővel csináltatja iineg a szerződést. Elnök: A tanáeslkoaást ibefejezebtoelk nyii'l-